Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Dr. Rétháti László: Talajvíz-idősorok homogenitásvizsgálata

Dr. Rétháti L.: Talajvíz idősorok Mivel a függetlenség vizsgálata csak folyamatos idősorra végezhető el (1. az 1. táblázatot), ki kell hagynunk azokat a kutakat, amelyek 1944/45-ben nem észleltek. A megmaradó nyolc kúttal végzett vizsgálatok eredményét a 2. táblázat tünteti fel. Eszerint a homogenitás feltétele minden kútra teljesül, a függetlenségi kritérium viszont mindössze négyre. 2. táblázat Nyolc VITUKI-kút homogenitásés függetlenség-vizsgálatának eredménye A kút n Homogenitás Függetlenség típusa száma észlelése valószínűsége, p(%) 1. 234 374. 360. 288. 1936 — 66. 1936 — 65. 1936 — 66. 1936 — 66. 31 30 31 31 95,7 92,5 47,1 11,0 85,7 0,1 68,2 82.6 2. 483. 1937 — 66. 30 37,5 0,0 3. 999. 307. 1302. 1939 — 66. 1936 — 66. 1939 — 66. 28 31 28 66,8 11,0* 90,4 0,8 0,4 47,8 *&= 15-re /J = 32,6 % A táblázat 1. oszlopa a relatív idősorok jellegére utal (a definíciót 1. a 3. fejezetben ill. [2]-ben). Eszerint az első négy kút valóban zavartalan vízjárású, a 483. sz. kút vízszintje viszont folyamatosan süllyed, az utolsó három kút idősorai ugyan homogének, de a szélső értékek valamelyikében rejlő hiba miatt nem a O-tengely körül ingadoznak (2. ábra). A 2. táblázat és a 2. ábra adatait összehasonlítva a következőket állapíthatjuk meg. a) Ha a függetlenség-vizsgálattól eltekintünk, a homogenitás mind a nyolc kútra „igazolódik", arra is (483. sz.), amelynek idősora tágabb értelemben véve sem egyöntetű. b) Ha a homogenitást csak a függetlenség igazolása után fogadjuk el, először is kiesik a kutak fele, a megmaradó négy között pedig találunk olvan kutat (1302. sz.), amely — az 1. fejezet szerint —csak tágabb értelemben véve homogén, így pl. szélső értékeinek átvétele igen kockázatos. (Az ilyen jellegű idősorokra a matematikai homogenitásvizsgálat reálisan zárulhat pozitív eredménnyel, hiszen az idősor tengelyének párhuzamos eltolódása ezt nem zárja ki.) 3. A relatív vízállások összehasonlításán alapuló módszer Ennek az eljárásnak a lényege a következőkben foglalható össze [2]. A vizsgált területre eső kutak mindegyikére kiszámítjuk az cvi KÖV-ek relatív értékeit (LNV-t 100, LKV-t 0%-nak véve). Ezt követően kiszámítjuk minden egyes naptári évre a kutak relatív KÓV-einek átlagát. A vizsgált kút komparatív idősorát úgy kapjuk meg, hogy évenként képezzük relatív KÖV-ének és a kutak átlagos relatív KÖV-ének előjelre helyes különbségét. Hidrológiai Közlöny 1074. 1. szám 3 idősorai az 1936/66. évi időszakra Puc. 2. KoMnapamueiibie pndbi dainmx K0A0diiee, yK03űHiibix e maőAuije 2 d/in nepuoöa 1936/60 Abb. 2. Komparative Zeitreihen der in Tabelle 2 jigurienden Brunnen für den Zeitraum der Jahre 1936/66 Az így kapott idősor a következő típusok valamelyikébe sorolható: 1. a O-tengely körül ingadozik (jele: 1); 2. egyes szakaszainak kiegyenlítő egyenesei egymáshoz töréssel csatlakoznak, éspedig úgy, hogy ferde szakasza emelkedik (2e) vagy süllyed (2s); 3. Az idősor a 0-tengellyel párhuzamos, közel vízszintes egyenessel egyenlíthető ki (3). Az említett cikk megjelenése óta nyolc év telt el, azóta az 1953/54-ben telepített VITÜKI-kutak is 18—20 éves idősorral rendelkeznek. Ez lehetővé teszi, hogy az ismertetett eljárást pontosabbá és általánosabbá tegyük. A módszer továbbfejlesztésekor két alapvető törvényszerűségre kell figyelemmel lennünk, nevezetesen l.a hi dr o meteor ol 6 g i ai viszonyok területi különbözőségére és 2. a vízjárás jellegének a mélységgel való változására. a) A kiindulási adatok rendezése A vizsgálatba bevont 125 kút helyét a 3. ábra, 1954/71. évi KÖV-üket a 3. táblázat tünteti fel. Idősoruk (max. 2—3 hetes kieséssel) folyamatos, átépítést a vizsgált időszak alatt egyiken sem hajtottak végre. Területi eloszlásuk egyenletes, kivéve az É-i hegyvidéket és a Dunántúl ÉNy-i felét; az utóbbi területet a kutak kis száma miatt célszerű a további vizsgálatokból kirekeszteni. A területi és mélységi kategorizálás nem választható el egymástól, a kettőt párhuzamosan kell elvégeznünk. A tájegységek kijelölését a sűrűn betelepített terület alakja determinálja. Mivel a kutakat mélység szerint is meg kell osztanunk, négynél több tájegységet (I.—IV.) nem célszerű kijelölnünk (az V. sz. terület az, amelyet a továbbiakban kihagyunk, az ide eső kutak a 3. táblázatban már nem is szerepelnek). A határvonalakat úgy kell meghúznunk, hogy a területek — egyelőre — ne érintkezzenek (a 3. ábrán szakadozott vonallal jelölve); az így kimaradt kutakról a későbbiek során fogjuk megállapítani, hogy vízjárásuk alapján melyik tájegységbe sorolhatók.