Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

8. szám - Dr. Reis László: Környezetvédelem, talajvízvédelem a kőolajiparban

3(373 Hidrológiai Közlöny 1974. S. sz. Környezetvédelem, talajvízvédelem a kőolajiparban* Dr. K E IS L Á S Z LŐ" Környezetvédelemnek tekintünk minden olyan tevékenységet, amely az emberi szervezetre hal ó környezet i ártalmak megszüntetésére, vagy megelőzésére irányul. Az emberi környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések hazánkban is előtérbe kerültek. Ez a folyamat új jogszabályok létrehozását, konkrét intézkedések megtételét jelent i. Kormányunk 1972 januárjában az ember környezetének védelmére határozatot adott ki. Ezen feladatok koordinálását az Építési és Városfejlesztési Minisztérium irányításával működő Országos Területfejlesztési Bizottságra bízta. Az emberi környezetvédelem témakörébe több kérdés tartozik, így a vizek tisztasága, levegőtisztaság, a szemét eltávolítása és elhelyezése, zaj elleni védelem, és tájvédelem. Jelen dolgozatban általánosan a vizek védelmével, szűkebb területen a talajvizek védelmével kívánunk foglalkozni a kőolajipar létesítményei szempontjából. Ismeretes, bogv a vizek tisztaságának védelme, a kibocsátható szennyvizek szennyezettségi határétékei különböző hatósági műszaki utasításokban jól szabályozottak. Ismeretes továbbá az is, hogy az ivóvizek minőségére kémiai és biológiai határétéket tartalmazó szabványok állnak rendelkezésre. A felszíni vizek minőségére az oxigénfogyasztás alapján egyértelmű minősítési lehetőség van. A felszíni vizekbe kerülő szennyeződés megakadályozására pontos határértékek kerültek kidolgozásra (40/1969. Korm. számú rendelet). A 2/1970. OVH sz. rendelet a közcsatornába vezethető szennyező anyagok határértékeit határozza meg. A felsorolt szakhatósági előírások sorozatát az Országos Építésügyi Szabályzat és az újabban megjelent Országos Vízgazdálkodási Szabályzat kiegészíti, illetve egységesen keretbe foglalja. Az utóbbi szabályzat vízművek vonatkozásában például előírásokat tartalmaz a hidrogeológiai védőövezetek szükségességéről. Ez a szabályozás már a talajba jutó esetleges szennyeződés továbbterjedésének megakadályozását hivatott megoldani. Más a helyzet viszont a talajvizek védelmével. Az általános megfogalmazású irányelvek nem nyújtanak elegendő támpontot sem a tervezés, sem a szakhatóságok számára és különösen áll ez a szénhidrogén szennyezettségre vonatkozóan. Ipari üzemek területén — mint szennyező forrásnál — különböző okokból kerülhet káros szenynveződés a talajba, ami a talajvízzel való kapcsolatot és így továbbterjedést is jelent. Közvetve tehát a talajvíz élő vizekkel való kapcsolata révén, vagy a talajvíz hasznosítása útján kiterjedtebb környezeti szennyeződés jöhet létre. Ipari üzemekben szennyező források az alábbiak lehetnek: * A tanulmány leadása és megjelenése között, a környezetvédelmi jogszabályok területén éppúgy, mint a felhasználható anyagok térületén nagymértékű változások következtek be. A szerző az 1973-ig szorzott tapasztalatait foglalt a össze (Szerk.). * * OLAJTERV, Budapest. — technológiai berendezések hibája következtében kifolyó szennyező anyagok, — védett (burkolt) felületről a talajba szivárgó szennyeződés, — közművek tömítetlenségéből eredő, talajba jutó szennyeződés, — tisztítóberendezések műtárgyaiból, csővezetéki biztonsági szerelvények védőműtárgyairól elszivárgó esetleges szennyeződés. A talajba és ezen keresztül a talajvízbe jutó különböző szennyeződés további útja, elterülése, időben és térben való mozgása az irodalomból ismert jelenség. A különböző szénhidrogénféleségek talajba jutó mozgásával, a talajvíz-tükrön való elterülés jelenségével, a szivárgás sebességével a külföldi szakirodalom foglalkozik. A közölt cikkek részben laboratóriumi keretek között végzett szivárgási vizsgálatok, részben a szénhidrogén féleségek szivárgási elméletével foglalkozó tanulmányok. A szénhidrogének talajba való mozgásával foglalkozó, esetleg ténylegesen lejátszódott jelenségek megfigyelésén alapuló szakirodalmi anyagokat nem ismerünk. Nem kívánjuk a szénhidrogének ezen jelenségével foglalkozó elméleteket áttekinteni, csupán néhány általános megállapítást ismertetünk. Általában a szénhidrogén-féleségeknek talajban való szivárgáskor három mozgási szakaszról beszélünk, melyek a következők: — szénhidrogén-féleségek mozgása a gravitációs erő hatására, — szénhidrogén-féleségek vízszintes elterülése a kapilláris szint alatt, — szénhidrogén-féleségek talajvízzel való együttes mozgása a behatolás környezetében. Az előző három mozgási fázisból következik a szénhidrogén-féleségek szivárgási matematikai modellje, pórusos, homogén talajban. Ez a modell a Darcy-összefüggésre épül. A szakirodalomban adatokat kaphatunk a talaj olajáteresztő képességének meghatározásához, öszszefüggéseket az olaj- és a víz áteresztőképességi együtthatói között. Általában megállapítás, hogy a szénhidrogének lassan mozognak a talajban. Tájékoztató adatok szerint [1] finom homokos iszapban a szivárgás távolsága az alábbi: diesel olaj 5 méter/nap durva homok talajban benzin 0,5 méter/nap finom homok talajban A szénhidrogének vízszintes és mélységi kiterjedését jelentősen befolyásolja a talajvíz helyzete és mozgása, a kapilláris zóna helyzete, valamint lényeges tényező a talaj nedvesség tartalma. Bonyolítja a jelenséget a kiilönböző áteresztőképességű talajok jelenléte is. A szénhidrogéneknek talajban való mozgását, ill. elterülését gondos előkészítést igénylő vizsgálatok-