Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

8. szám - Dr. Lipták Ferenc: Esőztető szórófej felszálló csövének hidraulikai vizsgálata

Dr. Lipták F.: Esőztető szórófej Hidrológiai Közlöny 1974. 8. sz. 361 fej csatlakozására (3) és a szárnyvezeték középvo­nalára (1) vonatkoztatott H [m] értéknél. Erről is leolvasható, hogy pl. az 0 8/6 fúvókapár a 3-ban mért H — 25 m-nél és az l-ben mért H = 27,8 m-nél ua. Q [l/s]-ot ad ki. Egy szórófejnek (ill. fúvókának) annyi Q—H jelleggörbéje van, ahány helyre vonat­koztatjuk a II [m] értéket. Amennyiben a nyomást a szárnyvezeték elején, a hidránsnál állítják be, úgy ismerni kell az előbbie­ken kívül a hidráns és a legtávolabbi szórófejállás közötti magasságkülönbséget és szárnyvezeték­nyomásveszteséget is. A szárny vezeték vesztesége miatt a hidráns felé közeledve az egyes szórófejek csatlakozásánál fo­kozatosan nagyobb a nyomás, tehát azok fokoza­tosan több vizet adnak ki. A szárny vezetéken levő összes szórófej közel azonos vízkiadásának biztosí­tására szolgálna a szakirodalomban [2] ismertetett vízhozamszabályozók alkalmazása. 3. összefoglalás A szórófej-katalógusokban általában nem szok­ták megadni, hogy a Q—H adatok melyik pontban mért H [in] értékre vonatkoznak, pedig igen lénye­ges, hiszen egy szórófej ua. fúvókájára a H értékek vonatkozási helyétől függően több Q—H jelleg­görbe adható meg. Azt sem szokták megadni, hogy a II [m] csupán a manométerrel mért pj y nyomás­érték, vagy pedig a sebességmagasságot (í/ J/2g) is tartalmazza. A kialakult gyakorlatban 11 [m] érté­ként általában a szórófej csatlakozásnál mért nyo­mást (p/y) értik. Ez vizsgálataink szerint v ä 2 m/s sebességig elfogadható, mivel a sebesség magasság a nyomásmagassághoz képest még kicsi, de e sebesség fölött már javasolható figyelembe vétele. A mérési eredmények azt mutatták, hogy indo­kolt a szárnyvezeték részére szükséges nyomás olyan beállítása, amikor a manométert a legtávo­labbi (1. sz.) szórófej csatlakozásához szerelik fel, s a hidránsnál levő tolózár olvan mértékű nyitása, hogy a manometer a kívánt II [m] értéket mutassa. Ez a módszer egyébként a legtávolabbi (1. sz.) szó­rófej felszálló csövére szerelt nyomásmérő biztosí­tásával az MA-berendezéssorozat üzemelési tervei­ben is előírásra került (1963), de a gyakorlatban — mivel az ilyen beállításhoz két fő szükséges — sajnos nem valósult meg. Ugyanis ha a manométert máshová helyezik, akkor pontosan ismerni kellattól a legtávolabbi szórófej csatlakozásáig előálló nyo­másveszteséget. Javasolható: a szórófejek Q—H jelleggörbéit egy­ségesen az 1 ponton mért nyomásra vonatkoztatva adjuk meg. Ez azt jelenti, hogy a szórófejek terve­zésre használandó Q—H jelleggörbéit — mint arra az Intézet már számos alkalommal felhívta a fi­gyelmet — a felszállócsővel együtt célszerű be mérni. IRODALOM [1] Lipták F. : Esőztető szórófejek hidraulikai, üzemi ós gazdaságossági kérdései. BME Továbbképző Intézet kiadványa. I. rész 1970, II. rész 1973. Budapest. [2] Gőg J. Lipták F. : Vízhozamszabályozók alkalma­zása az esőztető szárny vezetékeken. Hidrológiai Közlöny, 1973/8. rH,HpaBJlHHeCKHH aHaJlH3 nOflBOAfllUHX Tpy6-CT0aK0B AOJK/ieBajibHbix annapaTOB JI-p JIunmaK, <t>. B KaTaJiorax Ao>K,ueBajibHbix annapaTOB oömmho ne yKa3i>iBaeTC5i, b iokom MecTe 3aMepjuicíi Hanop H(m), k KOTopoMY oraeceHa npHBeaeHHafl Be-nmmna pacxo.ua Q (ji/cei<), xotíi 3T0 OMenb cyinecTBeHHbiü noKasareJib, — BEAB B 33BHCHM0CTÍ! OT MECTA 33Mepa H(M) «JIÍL OFLHOÍÍ H TOH H<e A0>KNEBAJIBH0H iiacaAKH MOHCHO nocTpoin-b He­CK0JibK0 xapaKTepucTHK. ÜOMHMO STOTO oObi'iHo He «a­ERCFL TOMHOE onpefleJieHne H (M), HBJUIETOI JIH 3TA Bejm­MHHa JIHUlb MaHOMeTpiIHCCKHM HanopOM p/y, UJIH >Ke oHa BKJiioMaeT B ceőH II BejiiiMiwy CKopocTHoro nanopa v-/2 g. B ripaKTHKc no« BejinHtiHoii H(m) oőmmho noHUMaror Hanop p/y, H3MepeHHbiü b MecTe cthkobkh AO>i<AeBajib­Horo aririapaTa 0ŐHaK0 sto AeiiCTBHTeJibHO jiiiuib npii CKopocTOx b i'HflpaHTe, He npeBbiuiaiomux 2 M/ceK, t. k. ripu iweHbumx CKopocrax CKopocTHoií Hariop He3Hami reJieH no CpaBHeHHK) C IIbe30MeTpiIMeCKHM, HO npU CKOpOCTHX, ripeBbimaromnx yKa3aHHyio BeJWMHHy, ero y>i<e Hy>i<H0 y^HTbiBaTb. B aaHHoií paőoTe paccMaTpiiBaiOTCfl bcjiiihuhh norepb nanopa b 3aBHcnM0CTH ót pacxo«a boau (Taßji. 1. h puc. 2), noJiyHeHHbie no HanopaM, H3Mepertiibix b KJianaHax Na 1, 2 h 3, CMOHTiipoBaiuibix Ha pacnpocTpaHeHHOM b Ha­CTonmee BpeMfl b BeHrpim Tune iiOABOAJiineii Tpyőbi­CT05ii<a (puc. 1). Ha puc. 3. npeACTaBJieHU xapaicrepH­cthkh Q—H Haca«oK («naMeTp conjia: 8 mm) II napbi Ha­ca«OK (pa3Mep: 8/6) AO>KAeBa.ribHbix annapaTOB Tiina KME-2, OTHOcjimiiecH k BeJimiiiHe H(m), H3MepeHH0Ü b KJiauaHe JNs 1, t. e. ua och pacnpeAeJiHTeJibHoro Tpyßo­iipoBoaa II b KJianaHe .Na 3, t. e. b MecTe iipiicoeAHHeHHH «o>KfleBajibHoro annapara. CaMbiM BepHbiM npe^CTaBJUieTCíi TaKOH cnocoC ycra­HOBJieHini nanopa b paciipeaejniTeJibnoM rpyöonpoBOAe, npii KOTopoM MaHOMerp MoiiTiipyeTCH Ha ctmkobom yiacTKe caMoro OTAaneHHoro AO>KAeBajibHoro aimapaTa, a OTKpbiTHe KJianaHa Ha rHApame ocyiuecTBJuieTCJi b Ta­Koii CTeneHH, mto MaHOMCTp Bcer^a noi<a3biBaeT >Kejiae­Myio BeJiHHHHy H(m). Ecjih M<e MaHOMeTp noAKJuoMaeTCH b apyroM Meere, Torsa jxjiíi ycTanoBJieHiiíi Hy>KHon> Ha­nopa na cthkobom ynacTKe AO>KACBajibHoro annapaTa HeoöxoAHMO tomho 3HaTb noTepn Hanopa na OTpesKe MOK^y MaHOMCTpOM H CTblKOBbIM yiaCTKOM caMoro y«a­jiiíHHoro «ojKAeBajibHoro annapaTa. IlpaBHjibHbiM Gbi.no Gbi ii BBeAeHiie OAHOBpeMemioií TapupoBKH AOKAeBajib­Horo annapaTa ii noflBOAfliueií rpyííbi-CTOSiKa. Hydraulische Untersuchung der Standröhre der Regnerdiisc Dr. Lipták, F. Im allgemeinen ist es nicht üblich, in den Regner­Düsenkatalogen anzugeben, aid' welchen Punkt bzw. gemessenen Druckwert sich die Daten Q (1/s — H/m) beziehen, wo dies doch äusserst wesentlich ist, da ja für einunddieselbe Regnerdüse, abhängig vom Bezugsort der Worte (H/m), mehrere Q —H Kennlinien angegeben werden können. Auch wird nicht erwähnt, ob die H(m) nur den mit dem Manometer gemessenen p/y Druck­wert, oder auch die Geschwindigkeitshöhe (v 2/2 g) ent­hält. In der eingebürgerten Praxis wird als lt(m)­Wert im allgemeinen der bei Düsenanschluss gemessene Wert (p/y) verstanden. I lies kann bis zu einem Ge­schwindigkeitswert im aufsteigenden Rohr von VSJ2 m/s angenommen werden, weil bis dort die Geschwindig­keitshöhe im Vergleich zur Druckhöhe noch klein ist, aber über djese Geschwindigkeit hinaus ist ihre Berück­sichtigung schon empfehlenswert . Am richtigsten scheint eine Einstellung des für diu Zweigleitung notwendigen Druckes zu sein, wenn der Manometer an den Anschluss des weitestliégenden Reg­ners montiert wird und der beim Hydranten befind­liche Schieber derart geöffnet werden kann, dass der Manometer den gewünschten H(in) Wert zeigt. Wenn nämlich der Manometer anderswohin verstzt wird, dann muss man — im Interesse der Einstellbarkeit des not.wenigen Druckes beim Düsenanschluss — den vom Manometer bis zu dem am entferntesten liegenden Reg­ner entstehenden Verlust kennen.

Next

/
Thumbnails
Contents