Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

7. szám - Pálfai Imre: Vegyes csővezetékű esőztető berendezések tervezése

304 Hidrológiai Közlöny 1974. 7. sz. Pálfai I.: Esőztetöberendezések tervezésé 5. ábra. A szentes—dónáti berendezés fővezeték-elrendezésének változatai, %-os költségadatokkal Fig. 5. Alternatives of the buried mains in the Szentes—Dónát section, with percentage cost data Iákon folyó öntözést is, mert — bár ezek közelebb vannak a nyomásközponthoz — a szállítandó vízhozam nagyobb. A 6-jelű egység nyugati részén hasonló megfontolásból volt vizsgálandó az 1. és 3. tábla egyidejű üzemeltetése is. Az itteni kilenc tábla közül egyidejűleg négy tábla (három kertészeti és egy szántó) öntözhető, a következő megkötésekkel: az 1—4. és a 6—9. táblák közül egyidejűleg legfeljebb két tábla, de az 1. és 2. tábla egyszerre nem. A 6-jelű egység keleti részén lévő hat tábla közül bármelyik kettő öntözhető egyidejűleg. Az eddigiek alapján ismeretes a vízelvételi pontok (hidránsok) mértékadó üzemállapota, terepszíntje, a biztosítandó nyomás és az egyes vezetékszakaszok vízszállítása. A csőhálózat hidraulikai méretezéséhez ismernünk kell még a nyomásközpont emelőmagasságát, melyet a mértékadó üzemállapothoz (illetve állapotokhoz) tartozó vízhozam, a szivattyúk Q-H jelleggörbéje, a szívóoldali vízszint és a nyomásközpont belső veszteségei határoznak meg. A felsoroltak ismeretében számítható a csőhálózatban megengedhető mértékadó nyomásveszteség, mely a vizsgált berendezéseknél 24—28 m között alakult ki. A hidraulikai méretezés ezek után az egyes csőszakaszok átmérőjének meghatázásából áll. A gorzsai és pankotai berendezés zárt csőhálózatának méretezését a közismert Cross-módszerrel és kézi számítással végeztük. A nyomásveszteségeket a Hopf-Fromm formulával [13] számítottuk, melynek méretezésre alkalmas alakja a következő: 7»„ = 8,25-10~

4 kl

A

i Q

2 D-Mi« L

> ahol h

v [m] nyomásveszteség, k

0 súrlódási tényező, Q [m

3/s] vízszállítás, D [m] csővezeték átmérője, L [m] csővezeték hossza. Hazai gyártású átlagos állapotú azbesztcement csőanyagot figyelembe véve k

0= 2,5 tényezővel számoltunk. Az elágazó csőhálózatú szentes-dónáti berendezés méretezését az Ijjas-féle (60-as jelű) lineáris program [15] felhasználásával, elektronikus számítógép segítségével végeztük. Az ALGOL-60 nyelven írt programot RAZDAN-3 típusú számítógépen futtattuk. A gépi program a csőhálózat optimális átmérő-összetételét határozza meg, így — egy feltételezett kézi számításhoz viszonyítva — kb. 10%-os beruházási költségmegtakarítást biztosít [12]. Mivel a nyomásközpontból közvetlenül több fővezeték ágazik szét, az egyes fővezetékekhez tartozó csőhálózat-részek optimalizálását külön-külön végeztettük el. Az 5. ábrán bemutatott változatok méretezésének összes gépidőszükséglete 3,5 óra volt. A program a nyomásveszteségeket a HazenWilliams-íé\e képlettel számítja, mely a következő alakban írható fel [15]: h

v = 2,1.103 aQ

1'

8

5 £>-"'

8

6 L, ahol az egyes tényezők jelentése és dimenziója az előbbiekkel megegyezik; az a a csővezeték anyagától és állapotától, valamint a szállított közeg jellemzőitől függő szorzó tényező. Értékét a hazai előállítású normál azbesztcement csövek minőségére tekintettel 0,75-re választottuk [14] és a helyi veszteségek miatt 10%-kal növeltük, azaz a = 0,825 értékkel számoltunk. Tekintve, hogy az utóbbi időben a hasonló anyagú felszínalatti csőhálózatok méretezésénél — egy ideiglenes jellegű OVH-rendelkezés alapján — a = 0,70 súrlódási tényezőt alkalmaznak, összehasonlítás céljából utólag mi is elvégeztettük ennek figyelembevételével a 8. változatra vonatkozó számításokat, mégpedig az IP-61 jelű programmal [16], melynek gépi reprezentációja ODRA-1204 típusú számítógépre készült. A gépi számítás előkészítését és eredményeit az alábbiakban ismertetjük. A számítás előkészítéséhez a csőhálózat hidraulikai vázlatára van szükség, melynek az ÉNY-i fővezetékhez tartozó részét a 6. ábrán mutatjuk be. A vázlaton fel van tüntetve az egyes csőszaka-