Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

6. szám - Domokos Miklós: Áttekintés a VITUKI vízkészletgazdálkodási kutatásairól

262 Hidrológiai Közlöny 1974. 6. sz. Domokos M.: A VITUKI vízkészleigazdálkodási kutatásai még országhatárokon belül is — a sajátos, egyértelmű szókincse. Ezért a vízkészletgazdálkodással foglalkozó szakemberek gyakran kénytelenek voltak egyes új fogalmakat — kellő megnevezés hiányában — hosszadalmasan körülírni, vagy egyes régebben használt kifejezések értelmezését bővíteni. Ritkábban új szakkifejezéseket vezettek be. Az újonnan bevezetett tömör fogalmak azonban csak akkor hasznos munkaeszközök, ha a szakemberek egyféleképpen értelmezik őket. Egységes, megállapodásszerű meghatározások hiányában viszont inkább zűrzavart okoznak. A gyorsan fejlődő szakterületek e tipikus gyermekbetegsége a magyar vízkészletgazdálkodásra is jellemző volta. E nehézségek megszüntetését célozta a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár egymást követő, fokozatosan finomított és bővített változatainak a kiadása [24], A Szótár 1968-ban megjelent negyedik változata a kb. 200 címszó meghatározásán kívül magyarázó, értelmező ábrákat is tartalmaz (11. ábra). Vizforgatbs 11. ábra. A vízszükséglet, a vízigény és a kapcsolódó fogalmak értelmezése Fig. 11. Interpretation of water needs, water demands and the related concepts 7. Közreműködés nemzetközi szervezetek vízkészletgazdálkodási-módszertani munkáiban A vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás , egyre inkább a nemzetközi érdeklődés homlokterébe kerül. A vízkészletgazdálkodás módszertani, elvi kérdéseit több nemzetközi szervezet is programjába iktatta. Magyarország, amelyet természeti és gazdasági helyzete a vízkészletgazdálkodás viszonylag korai és intenzív művelésére késztetett, kezdettől fogva készséggel részt vállalt a nemzetközi szervezetek ilyen irányú tevékenységében. Ezzel kapcsolatban itt csak röviden utalok arra, hogy Magyarország képviseletében a VITUKI kutatói — az EGB Vízgazdálkodási Bizottságában számos részletkérdés kidolgozásával, terminológiai-javaslattal, legutóbb pedig az itt készülő Vízkészletgazdálkodási Kézikönyv vízmérleggel foglalkozó IV. fejezetének az öszszeállításával, — a KGST Vízügyi Vezetői Tanácsának irányításával folyó munkák keretében — egyebek között — a vízgazdálkodási távlati tervezés és a vízminőségi mutatókat is érvényesítő vízmérleg módszertanával foglalkozó témákban való közreműködéssel vesznek részt a vízkészletgazdálkodás nemzetközi módszertanának fokozatos kialakításában. 8. A vízkészletgazdálkodási kutatások újabb irányai A vízkészletek és a vízigények közötti feszültség növekedése Magyarországon is rövidesen elégtelenné teszi a külterjes vízkészletgazdálkodás eddig használt egyszerű munkaeszközeit: az összesítő vízmérleget és a vízgazdálkodási hossz-szelvényt. Várhatóan rövidesen sor kerül majd a vízgazdálkodási területegységeknek és az egymást követő időszakok vízgazdálkodási helyzetének a kölcsönhatásait érvényesítő vízkészletgazdálkodási rendszervizsgálatok bevezetésére. A kutatásnak erre máris fel kell készülnie. E téren eddig a legjelentősebb eredmény CSERMÁK két vízkészletgazdálkodási rendszermodelljének a kidolgozása. A) Az első [25] a vízkészlet eloszlásfüggvényeinek (ill. e függvények tározók-okozta változásainak) az ismeretében méretezi a vízkészletgazdálkodási rendszer elemeit. Előnye, hogy viszonylag egyszerű; viszont gyakorlatilag csak egyetlen tározóból és egyetlen vízhasználóból álló rendszer méretezésére alkalmas. B) A másik modell [26] szimulálja a rendszer működését. Az eljárás a vizsgált vízgyűjtőn kiválasztott mérlegszelvényekre (meglevő és tervezett vízhasználók és tározók szelvényeire) és a vizsgált hosszú időszak minden egyes részidőszakára felírt összesítő vízgazdálkodási mérlegek eredményeinek mátrixán alapul. Ebből és a tározók feltételezett méreteit és üzemrendjét reprezentáló, önkényesen felvett, ún. tározóegyüttműködési mátrixból meghatározható a feltételezett intézkedések esetén érvényes, megváltozott vízmérleg-mátrix, s az utóbbihoz — a szükséges költségfüggvények ismeretében — kiszámítható a vízpótlási ráfordítások és a vízkorlátozási veszteségek összege. Az eljárás lényege, hogy Monte Carlo-módszerrel igen sok tározóegyüttműködési mátrixot vesz fel, s közülük azt választja ki optimális megoldásként, amelyikhez a legkisebb ilyen összeg tartozik.