Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

5. szám - Korszerű eszközök és módszerek a területi vízgazdálkodásban. IV. - Bukovszky György: Tározók hidrológiai vizsgálata a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén

233 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Tározók hidrológiai vizsgálata a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén BUKOVSZKY GYÖRGY* A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén az elmúlt 15 év alatt összesen 94 db tározót, illetve halastavat létesítettünk. A vízfolyásaink szabad vízkészlete túlnyomórészt kimerült, ezért további tározók építése várható. A tározási lehetőségeink jellegzetessége, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem rendelkeznek vízhozam adatsorral, ezért a hidrológiai méretezést a legtöbb esetben csak tapasztalati összefüggések segítségével tudjuk elvégezni. Az általunk alkalmazott módszer a V1TUKI: ,,Magyarország Vízkészlete, tározási lehetőségek" című kiadványban jelent meg, Puskás Tamás ké­szítette. Ennek a módszernek az alkalmazásával, igen jó eredményeket értünk el. A Puskás-féle össze­függés segítségével a teljesítőképességi jelleggörbe három jellegzetes pontját lehet meghatározni (1. ábra). A jelleggörbe meghatározás a negyedik a kis­vízhozammal kezdődik, amelyet geológiai és hid­rológiai vizsgálattal helyszíni vizsgálattal kell meg­határozni. Ha a tározó vízgyűjtőjén ugyanis forrás van, ez kihat a középvízhozam megállapítására. A következő lépésben megállapítjuk a középvíz­hozamot a fajlagos lefolyás sokévi átlagát ábrázoló térkép és a források vízhozam adatainak segítségé­vel. Ä módszer kidolgozásában felhasznált alap­állomások vízhozam viszonyszámai ismeretében megállapítjuk a két közbenső pont vízhozamérté­keit. A tározótérfogat megállapítására Puskás T. az alapállomások adatsorának elemzése és a Közép­Európában épült tározók adatainak alapján ta­pasztalati összefüggéseket vezetett le. Ezeknek az összefüggéseknek jellegzetessége, hogy ezek a vízgyűjtő terület nagyságától függet­len állandók, értéküket csak a vízgyűjtő jellege befolyásolja. A vízhozamok viszonyszámai csak az alapállo­másokra lett meghatározva, amelyeknek vízgyűjtő területe egy-két nagyságrenddel nagyobb mint a tá­rozási lehetőségeké. így ezeknek a viszonyszámok­nak függetlenségét a vízgyűjtő területtől külön igazolni kellett. A Kapós vízgyűjtőre való ^feldolgo­zás eredményét mutatja a 2. ábra, amely szerint a Q 3/QÍ viszonyszám ez esetben is a vízgyűjtő­területtől független állandó, annak ellenére, hogy a csapadék átlagok és ennek következtében a fajla­gos lefolyás sokévi átlagai, vízgyűjtőn belül, kis­mértékben eltérőek. Több olyan nagyobb területű vízgyűjtő van, amelyeknél a Puskás-féle vizsgálat idején még csak rövid vízhozam adatsor volt, s ezért ezek a feldol­gozásban még nem szerepeltek. Ezeket ma már hosszabb adatsorokat, kapcsolat vonal segítségé­* Közópdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehér­vár. vei, kiegészítettük visszamenőleg az 1948—1950-es száraz évekig. A kiegészített adatsorok segítségével állapítottuk meg az ezekre a vízgyűjtőkre érvényes összefüggéseket, amely természetszerűleg eltér a vi­szonyszámokkal kiszámított átlagos értékektől. A Mar ml vízgyűjtőjéhez tartozó feldolgozás ered­ményét mutatja a 3. ábra. A következő kiegészítésünk a statisztikai vizsgá­latokra vonatkozott. Többféle módszert alkalmaz­tunk. A nagyteveli tározóra a Kriclcij—Menkel féle statisztikai feldolgozás és a Moran modell sze­rinti feldolgozás eredményét mutatja a 3. ábra. Az ábrából jól kivehetően az ugyanazon valószínű­séghez tartozó jelleggörbék jelentősen eltérnek egy­mástól. Az eltérés oka a modelltörvények különbö­zőségében keresendő: A Krickij—Menkel-féle mo­dell egyenletes fogyasztást tételez fel, míg a Moran modell szerint év elején érkezik, a víz teljes mennyi­ségben és csak ezután történik a vízkivétel. A Mo­ran modell ezért az öntöző víz felhasználás esetéhez áll közel. A következő vizsgálatnál megpróbáltuk a Kric­kij— Menkel módszerrel számított jelleggörbéket a Moran modell szerint át transzformálni. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit mutatja a következő ábra. A Moran modell szerinti vizsgálatot Papp Gá­bor, a Budape sti Műszaki Egyetem adjunktusa vé­gezte, aki ezenkívül elkészítette a statisztikai becs­léseket is (4. ábra). A statiszt ikai becslést rögzített tározó térfogatra végezte és eredményül a különböző valószínűségű I t C3 KI N -ll -ll § -Si­ftS OA 0,3 0,2 0,1 \ 0 _L —ít—r­-0,38 -Q--0J9 állandó 100 200 300 400 500 600 200 m Q 100 200 Vízgyűjtőterület, F[km 2J 2. ábra. Összefüggés az évesvízhozam és a középvízhozam viszonyszáma és a vízgyűjtőterület között. Kapus vízgyűjtő Jellemző pontok •• 1. Teljes vízhasznosítás 2. Általában még gazdaságos tározó 3. Éves tározó 4. Tározós nélküli vízhasznosítás S3 Sz S, Tórozátér szükséglel, S[lO Bm'] 1. ábra. A teljesítőképességi jelleggörbe jellemző pontjai

Next

/
Thumbnails
Contents