Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

5. szám - Dr. Fleps Walter: Új laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék (respirométer). A készülék ismertetése

231 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Üj laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék (respirométer) A készülék ismertetése Dr. F1EPS WALTER» Szenny-vízvizsgáló laboratóriumokban már régóta használnak respiromótereket, kevésbé használatos ma­gyar kifejezéssel lógzósméróket, a biokémiai oxigén­igény (BŐI) mérésére. A biokémiai oxigénigény egy­részt jellemző mérőszáma a víz szennyezettségének, másrészt fontos alapadata a biológiai szennyvíztisztítás tervezésének. A respiromóteres mérés jobb megértése végett idéz­zük röviden emlékezetünkbe a biológiai szennyvíztisz­títás alapvető jelenségeit. A biológiai szennyvíztisztítás — mint ismeretes — lényegében abban áll, hogy a szennyvizek szerves szennyezőanyagait a vízben már eleve jelenlevő, vagy abban mesterségesen nagy tömeg­ben kitenyésztett baktériumok (az úgynevezett eleven­iszap) természetes anyagcsereforgalmuk során lebont­ják. A baktóriumok a szerves anyag egy részét energia­szükségletük fedezése érdekében széndioxiddá és vízzé oxidálják, másik részét pedig többé kevésbé átalakítva új sejtanyag képzésére használják fel. Mindezen folya­matok közben a baktóriumok oxigént „lélegzenek be" azaz oxigént fogyasztanak. A BOI mérésekor tülaj­donkóppen a bakteriális oxigénfogyasztást mérjük. Ál­talánosságban kimondható, hogy minél nagyobb a szennyvíz biokémiai oxigénigónye, annál szennyezet­tebb a szennyvíz. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az élő baktériumok akkor is fogyasztanak oxigént, ha „éheznek", azaz nem áll rendelkezésükre lebontható tápanyag. Ezt az utóbbi oxigénfogyasztást nevezzük en­dogén légzésnek. Az endogén légzés intenzitása (az 1 g iszapszárazanyagra számított oxigénfogyasztási sebes­ség) jellemző az élő, aktív baktériumok számára az iszapban, más szóval az iszap „aktivitására". Ha az éhező baktériumok szuszpenziójához szerves anyagot tartalmazó vizet, szennyvizet adunk, akkor a légzés intenzitása hirtelen megnő. Az ilyenkor észlelt oxigénfogyasztást nevezzük szubsztrát-légzésnek. A szub­sztrátlégzés során fogyott oxigén részben az ilyenkor is fennálló endogén légzést, részben pedig a tápanyag oxidációját szolgálja. Szigorúan véve csak ez utóbbi hányad jellemző a szennyvízre, ós amint látni fogjuk, csak respiromóterrel határozható meg. Minthogy a respirométerek alkalmasak az oxi­génfogyasztás sebességének és az összes elfogyasz­tott oxigén mennyiségének a mérésére, könnyen be­látható, hogy a respirométerek felhasználhatók az alábbi kérdések tisztázására: — A szennyvíz biológiai bonthatósága. Bontható szennyező anyagok esetében ugyanis az oxigén­fogyasztás sebessége az endogén légzéshez ké­pest nő. — A szennyvíz vagy egyes vegyületek toxikus hatásá­nak a megállapítása. Toxikus hatás esetén a lég­zés intenzitása csökken, esetleg az oxigénfo­gyasztás teljesen le is állhat. — A biokémiai lebontás esetleges tápsóigénye. Mind­addig tápsóhiány áll fenn, amíg a hozzáadott tápsók hatására az oxigénfogyasztás növekszik. A respirométerek egyéb felhasználási, illetve mé­rési lehetőségeiről alább még bővebben lesz szó. Valamennyi respirométer megegyezik abban, hogy a vizsgálandó szennyvíz felett lehetőleg kons­* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Bu­dapest. tans hőmérsékletű zárt légtér van, amelynek oxi­génjét értékesítik a baktériumok. Az elfogyasztott oxigén mennyiségét már most vagy állandó térfo­gat mellett a nyomás csökkenéséből számítják (pl. a közismert Warburg-készüléknél), vagy állandó nyomás mellett a térfogat csökkenéséből. Ez utób­bi az elterjedtebb módszer, nevezetesen abban a formában, hogy térfogatosan vagy elektrokémiai úton mérik azt az oxigénmennyiséget, amelyet a zárt légtérbe kell adagolni a nyomás állandóságá­nak a biztosítása végett. Az utóbbi 50 évben különböző kutatók világszerte több tucat respiromótert szerkesztettek. Az 1960-ig is­mertetett típusok valamennyien manuális kezelést igé­nyeltek, és így ma már nem számíthatnak alkalmazásra. Az első automatikus respiromótert Clark [5] szerkesz­tette 1960-ban. Ez a respirométer az elfogyasztott oxi­gént víz elektrolízise útján fejlesztett oxigénnel pótolja és annak mennyiségét az elektrokémia törvényei alap­ján számítja. Az azóta szerkesztett respirométerek nagy­részt ugyanezen elvet követik. Legismertebb típusuk a kereskedelemben is kapható „SAPROMAT". E helyen el kell tekintenünk a respirométerek irodalmának bő­vebb ismertetésétől, de felhívjuk a figyelmet néhány részletes összefoglaló munkára [1, 2, 3, 4], Valamennyi respirométer alkotója előtt az a cél le­begett, hogy a világszerte elterjedt, de mégis számos tá­madási felülettel bíró hígításos, jodometriás BOI 5 meg­határozást valamilyen egyszerűbb, a valóságos folya­matokhoz közelebb álló módszerrel helyettesítse. A res­pirométerek valóban számos előnyt nyújtanak a hígí­tásos módszerrel szemben. így pl. a legtöbb szennyvíz hígítás nélkül vizsgálható respiromóterrel, amely ezen kívül lehetővé teszi az oxigénfogyasztás időbeli lefo­lyásának ós mindenkori sebességének a tanulmányozá­sát is. Mindez, a fentebb említett felhasználási lehetősé­gekkel együtt érthetővé teszi azt a nagy érdeklődést és várakozást, amellyel a szennyvízzel foglalkozó szakembe­rek a respirométerek felé tekintettek. A siker azonban mégsem volt elég átütő, ós pedig azért, mert a legtöbb respirométer szakaszos működésű, és mint ilyen nem minden tokintetben a valóságnak, illetve a biológiai szennyvíztisztításnak megfelelő körülmények között vizsgálja a szennyvíz oxigénigényét. Ebből a szempont­ból sokkal hasznosabbnak ígérkeznek az átfolyásos respi­rométerek, amelyek megfelelő kialakítás esetén tulaj­donképpen már eleveniszapos szennyvíztisztító modellbe­rendezéseknek tekinthetők. Érdekes, hogy a talán 80-nál is több respiromóterrel foglalkozó cikk közül alig 4—5 ismertet valamilyen át­folyásos típust. Ezek közül is az első kettő [6, 7] manuá­lis kezelésű, és ezért ma már elavult. A Thiele és Schmidt [8] féle respirométer még nem nyert végleges alakot, és csupán az O'Brien ós Clark féle [9], amely a fent emlí­tett Clark-féle respirométer továbbfejlesztése, tekint­hető a modern igényeket kielégítő készüléknek. A ké­szülék a VITUKI-ban kifejlesztett és alább ismerte­tendő respiromótertől abban különbözik, hogy az oxi­gént szintén elektrolízis útján pótolja és méri. De elté­rők a méretei is (5—10 literes reaktoredény!). O'Brien és Burkhead a készüléket az eleveniszap terhelhetőségének a vizsgálatára használták elsősorban [10], Az általunk alább leírt mérésekkel nem foglalkoztak. A VITUKI-ban 1969-ben fogtunk hozzá egy ha­zai respirométertípus kifejlesztéséhez. Először mi is csupán a szokásos szakaszos üzemű respiromé­terre gondoltunk. Idevágó kutatásainkról az 1971.

Next

/
Thumbnails
Contents