Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
5. szám - Dr. Fázold Ádám: Vízminőségvédelem eredményei Borsod megyében 1961–1972. években
212 Hidrológiai Közlöny 1974. 5. sz. Dr. Fázold A.: Vízminőségvédelem eredményei zott létre. 1973-ban szintén üzemzavar miatt 12 tonna olaj jutott a Sajóba, mely több napon keresztül levonuló 100%-os fedettségű szennyezést okozott és az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság részéről műszaki kárelhárítási beavatkozás is szükségessé vált. A Lenin Kohászati Műveknél a pakura tároló meghibásodása következtében 1972-ben 128 tonna pakura jutott a Szinvába, melyet merülőfaías elzárásokkal védett az üzem. Felszíni vizek Borsod megye jelentősebb felszíni vízfolyásai közül legszennyezettebb a Sajó folyó, mely már a határon szennyezetten érkezik. Hazai szakaszon mellékvízfolyásokon keresztül, illetve közvetlen szennyvízbevezetések útján éri jelentős szennyezés. A Bódva vízminősége kifogás aiá nem esik, míg a Hernád és a Bodrog a határon túlról érkező szennyeződések következtében minősül időszakosan szennyezettnek. Ez utóbbi vízfolyásokat hazai szakaszon jelentősebb szennyeződés nem éri. A Sajó vízminősége. 1961-től rendszeres vizsgálatok végzése a Sajó vizéből hat mintavételi helyen történt. A vizsgálatok gyakorisága 1967-ig általában havonként egy alkalommal, míg 1967-től a határszelvényben havonként kétszer, a többi mintavételi helyen havonként egyszer történt. 1970-től heti mintavételezések történnek. Az évenként végzett vizsgálatok jellemző komponenseinek átlag, minimum és maximum értékeit grafikusan ábrázolva a következő megállapításokat tehetjük: 1. Oxigénfogyasztás (2. ábra). A káliumpermanganátos, savas (Kubel—Tiemann) módszerrel meghatározott oxigénfogyasztás értékeiből megállapítható, hogy az éves átlagértékek a Sajó határmenti szakaszában, Sajópüspökinél a legmagasabbak és 24,5—128 mg/l között változtak. A legmagasabb átlagértéket 1964-ben, a legalacsonyabbat 1966ban mértük. Az oxigénfogyasztási átlagérték alakulásából megállapítható, hogy a folyó hazai szakaszán fokozatos csökkenés következik be és Kesznyétennél levő mintavételi helynél 15,2—38,5 mg/l közötti értékre csökken. Az oxigénfogyasztás átlagértékeiben a Hangonv szennyező hatása Sajókazánál már nem mutatkozik. Kazincbarcika térség szennyező hatása Sajószentpéternél kismértékben csak 1968, 1969,1970. években mutat emelkedést az átlagértékben, míg a Miskolc város területéről (Szinva és kommunális szennyvizek) beömlő szenynyezések következményeként az Alsózsolcánál vett vízminták áltagértékeiben több év átlagában is megmutatkozik a szerves szennyezések hatása. A Kesznyétennél bekövetkező csökkenő tendencia értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a jóval tisztább Hernád vize a Sajóba ömlik. Sajópüspökihez viszonyítva a Kesznyétennél mért átlagértékekhez 25—75%-os csökkenés mutatkozik. A csökkenés mértéke viszont tisztán öntisztulásnak nem minősíthető, mivel a mellékvízfolyások (Bán patak, Bódva, Hernád) higító hatása jelentősen érvényesül. m m m m m tm[év] Sajópüspöknél 1962 m m m mm [év] Miskolc, közúti hidnóI m m m ms wo m[év] Sojókazánó! 1962 m 1S66 m 1910 m[év] Alsózsolcánál mmm m wo w2[év] Sajószentpéternél 196? m 1966 1968 1910 1972 [év] Kesznyétennél 2. ábra. Sajó víz minimum, átlag, maximum oxigénfogyasztás értékeinek változásai Puc. 2. H3Meueuusi 3na<temiü nompeöAeuun KucAopoóa eodbi p. LLIaúo (e MUHUMyMe, e cpedneM u e MClKCUMyMe ) F ig. 2. Variations in the minimum, avarage and maximum oxygen consumption values in the Sajó Kiver A határmenti szakaszban a maximum értékeket 36,0—1013 mg/l között mértük, melyek többnyire 100 mg/l érték körül változtak. A maximum érték alakulásában is csökkenés tapasztalható a hazai szakaszon. A határmenti szakaszhoz viszonyítva 1963 és 1966 években Sajókazánál mutatkozott magasabb érték, mely a Hangonyon levonuló szennyezések hatásával magyarázható. Az 1013 mg/1 maximum 1967-ben a határon túlról érkező rendkívüli szennyezést mutatja. A Sajó hazai szakaszát tekintve a kiegyenlítettebb vízminőség 1965,1966. években volt. A legmagasabb értékeket 1964-ben mértük. Az 1970. évben káliumdikromátos módszerrel is meghatározásra került az oxigénfogyasztás, mely a hazai szakaszon a Sajóba ömlő szennyezések (Ózd, Kazincbarcika) hatásait kifejezőbben mutatja, mint, a káliumpermanganátos módszerrel mért értékek (2. táblázat). Egyben ezen vizsgálatok eredményeinek összevetéséből megállapítható az is, hogy főleg nehezen oxidálható anyagok szennyezik a Sajót.
