Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
5. szám - Dr. Laczkó Ágnes: Kútcsoportok egyes hidraulikai kérdései
202 Hidrológiai Közlöny 1974. 5. sz. Dr. Laczkó A.: Kútcsoportok hidraulikai kérdései fajlagos vízhozam viszonyaira is következtethetünk belőlük. A leszívási és a vízhozam hatásfok meghatározásával lehetséges a kútcsoportra vonatkozó szivattyúzási teljesítmények vizsgálata is. Ez újabb hatásfok fogalomhoz vezet, mely mindkét eddig értelmezett hatásfokkal kapcsolatba hozható. A szivattyúzás teljesítmény igénye a T — ß-Q-y (2.1.13.) képletből számítható, ahol a ß tényezőben foglaltuk össze a fajsúly, a gépi hatásfok és a mértékátszámítás tényezőit. Az egyedileg működő kutak szivattyúzási teljesítményének összege — azonos ß értékeket feltételezve — T.=ß(Qiyi+Qm+ • • (2.1 .14.) A csoportos együttműködő kutakon a szivattyúzás teljesítményének összege: T a=ß(Q nyi+Q zm+ • • • +Qny n). (2.1.15.) Vezessük be a teljesítmény hatásfok fogalmát Qiyi + Qiyi + .. • + Q ny n ~ Tö~~ Qnyi + Ö22Í/2 + • • • + Qnnyn (2.1.16a) Amennyiben y x = y 2=.. .=y n (amely gyakori üzemi eset lehet), rjr= T}Q. Ha viszont Q = u = Q 2%= • • • — — Qnn (amely szintén lehet megkívánt üzemi feltétel) úgy, mivel q<y%— Qu és így QÍÍJÍ = qiytyui 1 + £«) = Qiiyu{ 1 + £«) í/ll(l +£ll) +1/22(1 + £22)+ • • • +ynn{ 1 + Cnn) í)j> = — = 2/1 + 2/2+ • • • +Vn = r) y (2.1.16a) A fenti összefüggések szerint a kutak egymásrahatásának oka a vízszintsüllyesztés, illetve a kúton kívül és a kúton belüli vízszintek elszakadása. A csoportos üzemben működő kutak saját és idegen leszívása lineárisan szuperponálható. Ez lehetőséget ad az együttes kútműködés és az egyedi kútműködés depressziós, vízhozam és szivattyúzási teljesítmény viszonyainak összehasonlítására. Az öszszehasonlítás hatásfok-jellegű tényezőkben fejezhető ki. Mindezekből lehetővé válik, hogy a csoportos kútüzem jellemző üzemi adatait az egyedi kútüzemben használatos alapadatokkal és a kutak összefüggésének jellemzésére megállapított adatokkal meghatározhassuk. 2.2 Helyszíni kísérletek A fenti megállapításokat igazolják a helyszíni kísérletek eredményei, melyek egyrészét — példaként — az alábbiakban mutatjuk be. A 2—4. ábrában feltüntettük az egyedül működő kutak próbaszivattyúzási eredményeiként kapott mindazon értékeket, melyek — 2.1 fejezetben ismertetett elméleti megfontolásoknak megfelelően — a mezőgazdasági célú csőkutak együttműködésének vizsgálatához szükséges alapadatok (a kutak számozása a kísérletkori számozásnak megfelelők), igya Qu =f(yie) =q%-Vw «« q% • y%\ (2.2.1.) Qu =f(yu) = ?oi • yu't (2.2.2.) hu =f(yu) = • yu't (2.2.3.) Qii=f(ya ); (2.2.4.) ya —fiyu) ~ any a (2.2.5.) összefüggéseket. Az 5—6. ábrákon az együttműködő kutak vizsgálatára vonatkozó mérési eredményeinket mutatjuk be. Az 5. ábrán 5,0 m távolságban telepített és egyidejűleg üzemeltetett két kút, míg a 6. ábrán \ c" 1 "SÍR 1 I 0 3 I Vízhozam,- Q f [t/p] _. _ i 1 \ hn q,= u t/P-m Nv q„ r 250 t/p-m \ Kúton kívüli depresszió, y n [m] 13l\ JíH Q3 i ö § S —I I I I V \ V \ \ \ £ir9,5 \ V 5^ ílvi Ou'OM \ N HsvUei' OjfV 0,605 2. ábra. 1. kút szivattyúzási eredményei Puc. 2. Pe3yAbmambi no omKame no/iodtfa Na 7 „4 66. 2. Pumpergebnisse des Brunnens Nr. 1
