Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
1. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
20 Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám Molnár Gy.: Belvízkeletkezés és levonulás 7. ábra. A talajvízszint és a semlyék vízszintje közötti kapcsolat a) terepszint; b) talajvízszintek solja. Azonban a csatornák mentén létesített talajvízkútsorok vízállásváltozásai alapján számított, csatornába szivárgó víz mennyisége messze elmarad a mért értékektől. Helyszíni tapasztalatok alapján nagy vízmennyiség tározódik a semlyékekben és onnan folyik lie a csatornába .A semlyékekben tározódó vízmennyiség azonban jóval nagyobb, mint az arra a területre hulló csapadék. Tehát a környező terület csapadéka is odajut. Azonban a homokos területeken sehol sem találtunk eddig eróziós nyomokat, amelyek a csapadék felszíni lefolyását bizonyították volna. Tehát feltételezzük, hogy a semlyékekben levő víz nagy része is a talajon keresztül jut oda. A 7. ábrán bemutatjuk egy csapadékos időszak utáni talajvíz és semlvékvízállás-változást. 1969. december 6-án a talajvíz szintje mindenhol a terep alatt húzódott. Utána nagy csapadék hullott és megemelkedett a talajvíz szintje. A semlyék — mint a 2. ábrán is látható — vízzáró, tehát a semlvéken mért talajvízállás nyomásszint és ez a szint magasabb, mint a semlyék felszínén levő víz színe. Nyomáskülönbség van a dombhátban levő talajvízszint és a semlyék vízszintje között is, és mivel a semlyék oldala közepesen vízáteresztő, talajvíz áramlik a semlvékre. Tehát a semlyékeket borító víz nagy része is a talajvízből származik. Az előbbiek alapján látható, hogy a keletkező belvíz késleltetve, a talajon keresztül szivárogva jut a csatornába. Belátható, hogy a csatorna-sűrűség növelésével a talajvíz hosszabb szakaszon történő megcsapolásával nő a belvíz tömege. Tehát síkvidéki és különösen vízáteresztő talajú síkvidéki vízgyűjtőknél a klasszikus lefolyási fogalmakat nem lehet ugyanúgy alkalmazni, mint hegy- vagy dombvidéknél. Egyik ilyen fogalom a lefolyási hányad. Egy síkvidéki vízgyűjtőnek csak az a területe értékelhető a lefolyás számára, amelyet a csatornahálózat bekapcsol a vízlevezetésbe. A csatornasűrűség növekedésével nő az aktív vízgyűjtőterület, amely egy bizonyos sűrűség után konstans lehet és ez egyenlő a természetes vízgyűjtővel. Tehát a rendszer-modellbe a csapadék beszivárgását, a talajvíz áramlását és az evapotranspirácót kell bevonni. A rendszermodellben szereplő tényezők harmadik nagy csoportja a kiadási oldal. Ezek közül az eddigi vizsgálatok alapján a felszín alatti elfolyás elhanyagolható. Tehát a továbbiakban a szabadvízfelszín párolgását és a csatornákban áramló víztömeget kell figyelembe venni. 8. Összefoglalás Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a vízáteresztő talajú területek belvizét legnagyobb mértékben a talajvízállás befolyásolja. Az általános rendszermodell felírásához a csapadék, beszivárgás, evapotranspiráció és a csatornák áramlási viszonyainak vizsgálata szükséges. IRODALOM [1] Babos Z.: A mértékadó belvízhozam Szeged környékén Vízügyi Közlemények, 1957/3. [2] Kienitz O.: Vízgyűjtők rendszervizsgálata ós a belvízjelenség. Vízügyi Közlemények, 1968/2. p. 219— 244. [3] Kováts G.: A Fehértó—Majsai öblözet hidrológiai jellemzése egyes jellegzetes belvízi időszakok adataiból. Egyetemi doktori értekezés. Bp. 1 970. Műszaki Egyetem Könyvtára. [4] Molnár Oy.: A belvíz keletkezésének és levonulásának vizsgálata a Fehértó—Majsai kísérleti belvízöblözet területén. Hidr. Társ. Ifjúsági Napok. Bp. 1971. IX. 8. [5] V. Nagy I.: Hidrológia I— III. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968. [6] Salamin P.: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. [7] Belvízhasznosítási tanulmányok (Tanulmány) ATIVÍ7AG, Szeged, 1964. Egi/esiiletí és műszaki hírek Rovatvezető: dr. VÁGÁS ISTVÁN Vízgazdálkodási tanácskozás a nehéziparban A Bányászati Kutató Intézet — a Nehézipari Minisztórkum megbízásából és irányító közreműködésével — a NIM vállalatok vízgazdálkodási felelősei részére 1973. augusztus 30-tól szeptember l-ig Balatonszéplakon ÜZEMI VÍZGAZDÁLKODÁSI KONFE RKNCIÁT rendezett. Dr. Martos Ferencnek, a BKI igazgatójának üdvözlő beszéde után a Konferenciát Szekeres Gábor, a NIM Műszaki Fejlesztési Főosztályának h. vezetője nyitotta meg. Az elhangzott előadások: I. Dr. Kelemen László: (OVH :) Az ipari üzemek vízgazdálkodásának korszerű kialakítása. 2. Kolonics Zoltán (Nitrokómia Ipartelepek): A Nitrokómia Ipartelepek szennyvízkezelése 3. Kubó Sándor (Tatabányai Szénbányák): A vízelőkészítés, derítés, szűrés, lágyítás gépi berendezései, azok működési feltételeinek ismertetése. Biológiai szennyvíztisztító berendezések ismertetése 4. Hoszánq Géza (Szerves Vegyipari Kutató Intézet): A vegyipari szennyvizek tisztításának problémái és megoldásai. 5. Fekete Szilárd (Szerves Vegyipari Kutató Intézet): A biológiai szennyvíztisztítás néhány elméleti és gyakorlati kérdésének ismertetése (Folytatás a 25. oldalon)
