Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

1. szám - Molnár György: Belvízkeletkezés és levonulás törvényszerűségeinek vizsgálata vízáteresztő talajú belvízöblözetben

Molnái• Gy.: Belvízkeletkezés és levonulás Hidrológiai Közlöny 1974. 1. szám 19 adatai alapján — itt is nyáron a teljes víztömeghez viszonyítva — megnő a felszíni lefolyás aránya, attól függetlenül, hogy tömegéhen jóval kisebb, mint a téli félévi lefolyás. A téli félév adatai alapján az gondolható, hogy a tárgyhónap csapadéka szinte semmi hatással nincs a belvíz tömegére. A szatymazi vízhozammérő bukó adataival végeztünk olyan korrelációs számításokat is, ahol a tárgyhavi adatokat elhagytuk. Az eredmény alig különbözött az eredeti számítástól. 6. A belvízi csúcsokra ható tényezők meghatározása Az előzőekben ismertetett vizsgálatok tapasztalatai alapján a belvízi csúcsokra ható tényezők meghatározását már olyan adatokkal kíséreltük meg, amelyek — megfelelően szoros korrelációs kapcsolat és kis szórás esetén — az előrejelzési kapIcsolatban is szerepelnek. Tehát elsősorban a vizsgált időszak előtti adatokat használtuk fel. A vizsgálatainkat 5 napos átlagokkal illetve öszszegekkel végeztük, a következők szerint : Függő változó: a vizsgált 5 nap lefolyása. Független változók: a vizsgált 5 napot megelőző 5 nap csapadékösszege és átlaghőmérséklete, a vizsgált 5 nap előtti 5 napot megelőző pentád vagy egy hónap csapadékösszege illetve átlaghőmérséklete, a vizsgált 5 napot megelőző nap talajvízállása. A számításokat úgy végeztük, hogy az egymásután következő évek ugyanannak a hónapja 6 adatpárjának (illetve adattöbbesének) kapcsolatát vizsgáltuk. Számításaink közül 3 változatot mutatunk be a március havi adatok eredményeiből (2. táblázat). Az eredmények bizonyítják, hogy a belvíz keletkezésére továbbra is a legnagyobb hatása a talajvízállásnak van, emellett megnőtt a csapadék részesedése is. Március havi lefolyás kapcsolatai 2. táblázat 1. változat 2. változat 3. változat Totális korr. egyh. 0,84 0,83 0,84 Relatív hiba 0,61 0,62 0,61 Parciális korr. együtthatók Q-h — 0,82 — 0,82 — 0,82 Q — G

előző 5 nap 0,10 0,15 0,10 Q — C^megelőző 5 nap 0,24 0,22 — Q—^megelőző 1 hónap — — — 0,08 Q — telőző 5 nap + 0,04 — — 0,03 Q — ^megelőző 5 nap — 0,20 — — Q—^megelőző 1 hónap — — — 0,26 Az 5. ábrán bemutatjuk a 2. táblázat első változata alapján számított és a mért belvíz-mennviséget, három évre. Az 1966—67-as évek adatai azt mutatják, hogy további tényezők bevonása szükséges a kapcsolat finomítása érdekében. 7. Altalános rendszermodell felállítása Előzőek során az úgynevezett fekete-doboz elmélet alapján vizsgáittik az öblözet bevételi és kiadási oldala közötti kapcsolatot. Megfigyelések 6. ábra. Általános rendszermodell vagy próbálgatások eredményei alapján lényegesnek tartott jellemzők között kerestünk kapcsolatot anélkül, hogy a folyamat fizikai alapjait feltártuk volna. Sok esetben a korrelációs vizsgálat a fizikailag várt kapcsolattal ellentétest mutatott. Pl. sok esetben a lefolyt vízmennyiség és a csapadék között negatív a kapcsolat, holott fizikailag nem az várható. Következőkben bemutatjuk a Fehértó — Majsai kísérleti belvízöblözet általános rendszerdiagramját (6. ábra). A diagramban feltüntettük az öblözet bevételi oldalán belépő majd átvonuló-tározódó és a kiadási oldalon távozó mennyiségeket. A diagramon felvázolt belvízrendszer működését legegyszerűbben egy betáplálással és egy kifolyással rendelkező tározóval lehet modellezni, amit a következő egyenlet ír le: d8 X = ~dT + q' (i: A betáplálás három tényezőből tevődik össze. Ebből két tényező, a felszíni és a felszín alatti hozzáfolvás az eddigi vizsgálataink alapján elhanyagolható. A következő a tározódást reprezentáló tag. A belvízöblözet területén levő víztömeg tározódhat a felszínen, a felszín alatt és mozgó tározódással a csatornákban. Az előzőekben bemutatott vizsgálatok kimutatták, hogy a keletkező belvíz mennyiségét legnagyobb mértékben a talaj vízállás befolyá-