Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz

Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 173 Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz* AUJESZKY GÉZ A** —

DR. SCHEUER GYUL A»« A Bükk-hegység karsztvízfödtani adottságainak tisztázását az utóbbi években felmerülő vízigények kielégítése teszi sürgetően indokolttá. A vízigény növekedések szükségessé teszik a karsztvízkészlet megállapítását és szétosztását tehát egy korszerű vízgazdálkodás kialakítását. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat keretében vízföldtani vizsgálatokat végeztünk a kivitelezés alatt álló délborsodi regionális vízmű alapját képező kácsi—sályi forrásoknál, a Bükk hegység DNy-i részén Eger város vízellátása céljából. Észak Bükkben a mónosbéli és bélapátfalvai forrásoknál a régi Cementgyár részére, a közeljövőben felépülő új gyár vízellátásának érdekében pedig lényegében az egész észak bükki forrásoknál, továbbá felhasználtuk a Vállalatunknál korábban végzett munkálatok és vizsgálatok eredményeit is. (Szalajkai forrás — foglalás). A hegység területén minden karsztforrást — jelentéktelen forrásokat kivéve — felkerestünk és az igénybe még nem vetteknél vízhozam méréseket eszközöltünk és a környezetükben részletes megfigyeléseket végeztünk. Ennek alapján állítottuk össze a hegységre vonatkozó forráskataszterünket . 1. Földrajzi helyzet A Bükk hegység Duna—Tisza közét É-ról lezáró Északi Középhegység K-i tagja. Határai: Ny-ról Egerpatak völgye, É-ról az Upponyihegység, illetve a Bánpatak völgye, K-ről a Sajó völgye, D-ről a Bükkalja, illetve az Alföld határolja. A Bükk hegység morfológiailag több résztájra osztható. A magas Bükk ez a hegység központi része, amely 20 km hosszú, s 6,7 km széles, s a Garadna völgye két részre osztja. A DNy-i Bükk az Eger-patak és a Hór-völgy közötti terület. A DK-i Bükk Szinva és Hór-völgy közötti karsztos terület, továbbá a hegység E-i előtere. A Bükk hegység a jelenlegi közigazgatási határoknak megfelelően két megye területére esik. Nagyobbik része Borsod és kb. i/

3-a Heves megyében van. 2. Általános karsztvízföldtani adottságok A hegységet felépítő különböző korú képződmények vízföldtani szempontból következőképpen értékelhetők: 1. A karbon homokkő és agyagpalaösszlet vízrekesztőnek tekinthető, illetve rossz víztartó, 2. Karbon mészkövek közepes víztartók. 3. A permi homokkő és palaösszlet, vízrekesztő. 4. A felsőpermi mészkő gyenge vagy közepes víztároló. * Előadásként elhangzott 1973. május 22-én Egerben Magyar Hidrológiai Társaság Hevesmegyei Csoportjának rendezésében tartott előadó ülésen. ** ÉVM. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 5. A triász időszaki eruptívumok, valamint, az agyagpala és kovapala ugyancsak vízrekesztőnek tekinthető, illetve rossz víztárolók. 6. A triász időszaki mészkövek és dolomitok közepes, jó és kitűnő víztartóknak minősíthetők. 7. A kréta eruptívumok is rossz vízvezetők és csekély mennyiségű résvizet tároznak. 8. A harmadidőszaki képződmények közül karsztvíz tárolónak minősíthető a felsőeocén mészkő. A fentiek szerint a különböző korú, de azonos kifejlődésű palás összletek, valamint az eruptívumok vízrekesztőek, illetve rossz víztartók, a különböző korú mészkövek gyenge, közepes, jó, illetve kitűnő karsztvíztárolóknak tekinthetők. A Bükk hegységre a gyűrődéses és a harmadidőszaki és a negyedkori töréses tektonikai formaelemek egyaránt jellemzőek. A legújabb vizsgálatok szerint a Bükk hegység a pliocén második felében és a pleisztocénben emelkedett ki. 3. A Bükk hegység karsztforrásainak vizsgálata és következtetések A bükki karsztos területek vízföldtani adottságait legszembetűnőbben a források tükrözik vissza. Ezek fakadási szintje, helyzetük, egymáshoz való viszonyuk, vízhozamuk és ingadozásuknak mértéke kapcsolatban van azokkal a rendkívül bonyolult vízföldtani összefüggésekkel, amelyek a hegység földtani felépítéséből erednek. Ebből az alapelvből kiindulva vizsgáljuk meg a bükki karsztforrásoknak mindazon adottságait és jellemzőit, amelyek segítségével következtetéseket és törvényszerűségeket vonhatunk le. A földtani térkép felhasználásával elkészítettük (1. ábra) a Bükk hegység áttekintő víz— földtani térképét. Ezen megkülönböztettünk vízzáró, illetve rossz vízvezető kőzeteket (palák és eruptívumok) gyenge, közepes (karbon, perm mészkő) jó és kitűnő vízvezetői tulajdonságú triász időszaki karsztos kőzeteket, továbbá a forráskataszterben szereplő forrásokat. A helyszínrajzról leolvasható a Bükk hegységi víztartó és vízzáró kőzetek területi eloszlása és elterjedése. Az Észak és a DNy-i Bükkben túlsúlyban a vízzáró képződmények vannak a felszínen, és a vízvezető kőzetek csak szigetszerűen fordulnak elő. A központi, K-i és a DK-i Bükkben a felszínen már a karsztos kőzetek lépnek túlsúlyra és a vízzáró képződmények mutatkoznak alárendeltebben. a) A Bükk hegységi korsztforrások típusai A karsztforrásokat Léczfalvi S. (1966) osztályozta és típusba sorolásuknál számos esetben hivatkozott a bükki forrásoknál végzett megfigyelésekre és tapasztalatokra. Léczfalvi S. osz-