Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Némethy László–Gábos László: Vízkibocsátás és vízvisszavezetés töltésátvágással
166 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. Némethy L.—Gábos L.: Vízkibocsátás és vízvisszavezetés 4. A Berettyó bal parti töltés 2 + 700—2 + 850 szelvényei között a töltéskoronán 14-én 10 h-kor hosszanti repedés keletkezik, mely a nap folyamán 7 cm-re fejlődik és lefelé 1,5 m-ig követhető. 5. Szeghalom belsőségében a fakadóvíz miatt már 12-én ki kellett üríteni egy lakóépületet és egyre több vályogból épült ház került veszélybe. A sűrű beépítés miatt szűrőzött leterhelést nem lehet építeni. 6. A Berettyó jobb parti töltés 1 + 700—1 + 800 szelvényei között 14-én hajnalban Gros äitäzäiS, majd csurgás jelentkezett. 7. A Sebes-Körös jobb parti töltés 3 + 945—3 + + 875 szelvényei között 15-én 6 h-kor a padka közepétől kiinduló suvadás keletkezik. Mindezek alapján a Területi Bizottság úgy ítélte, hogy a védvonal eljutott teherbíró képességének végső határáig és elhatározta, hogy a Berettyó bal parti védtöltést a vésztározó alsó határa közelében, teljes magasságban, 40—50 fm hosszban megnyitja. Az átmetszést a Berettyó bal parti töltés 6 + 000 szelvényében tűztük ki és itt 15-én 6 h-kor rendelkezésre állott 1 db 1 m 3-es puttonyűrtartalmú vonóvedres kotrógép és — műszaki hiba miatt némi késéssel — egy db 0,75 m 3-es ugyanilyen kotró. A munka a mentett oldalon 10 m hosszú szakasz t 6 1 5-6 5 0 I6+000 --^U^ilH^--™4: 3. 7 0 0-9 0 0 llllhl 1 YSI r IJ, LI „ >> ITI'I (fcjjl^ if Mm iti'i i 15m [ S. ábra. Kotróval végzett töltésátvágás munkafázisai Berettyó j.p. 6 + 000 szelv. 1970 június 15. bontásával indult meg. Előbb azonban a mentett oldali töltéslábnál húzódó telefonvonalat is ki kellett váltani geofon kábellel. A kábelt előbb a földre fektetve párhuzamosan bekötöttük, utána a légvezetéket elvágtuk és a felesleges oszlopot a kotrógép puttonyával kidöntöttük, végül a geofon'kábelt az állva maradt oszlopok között megfeszítettük. így a telefonösszeköttetést még rövid időre sem kellett megszakítani. Az átmetszés munkafázisai — mint azok a 8. ábrán láthatók — a következők voltak: 1. Mintegy 10 m hosszban és 2—3 m mélységben elbontjuk a koronát és a mentett oldali rézsüt, úgy hogy a vizet csak 1—2 m széles földgerenda tartsa. 2. Elbontjuk a földgerendát, a víz átbukik. Tapasztaljuk, hogy a mentett oldali rézsülábtól kezdődve erős visszavágódás indul, de a víz nem bontja számottevően a töltéscsonkokat és a víz felőli rézsüt. 3. A nyitás mindkét oldalán fokozatosan hátrálva megbontjuk a víz felőli rézsüt 15—15 m hosszban. A megbontás ütemében csaknem azonnal beomlanak a töltéscsonkok is. 4. A töltéscsonkoknál egyenként 5—5 m további leszakadásra számítva 40 m-nél megállunk. (Végül is a nyitás a tervezett 50 m helyett 45 m-re fejlődött.) Bebizonyosodott, hogy kotrógéppel erősen kötött talajban is gyorsan lehet az átvágást kivitelezni, de még fontosabb az, hogy menet közben is tetszés szerint növelhetjük a hosszat. A kezdeti 4 m-es vízoszlop miatt a földtömeg legnagyobb részét a víz energiája bontotta el és így alig 3 óra alatt készült el a 40 m-es nyitás. 4. összefoglalás, vésztározók üzeme és méretezése Az ármentesítés kezdeti időszakában nem volt szokatlan jelenség, hogy a töltéseket meghágta a víz és a kiömlött vizet átvágással vezették vissza. Mivel a munkát kézi erővel kellett elvégezni, nagy gondot fordítottak arra, nehogy nagyobb hosszon mossa el a víz a töltést; a csonkokat és a feneket biztosítani kellett. A 60-as évek elején megindult gépesítési program alapvető változást hozott; ma már a védekező VIZIG-ek saját gépparkjukkal is gyorsan el tudnak végezni néhány 10 000 m 3-es helyreállítást és ÁBKSZ osztagainknak sem jelent problémát 50—100 m-es ideiglenes elzárás elkészítése. Ebben a szemléletben már értelmetlen, sőt káros a kis méretekre való törekvés, mert nehézkes kivitele mellett az elöntési időt és így az árvízkárt növeli. 1966-ban a jeges árvíz gyors visszavezetése után az elöntött területről még ugyanazon évben csaknem teljes értékű termést lehetett betakarítani, így a nagyobb földmunka értéke sokszorosan megtérült. Az 1970. évi rendkívüli árvíz tapasztalatai alapján heves vízjárású folyószakaszainkon fel kell készülni a vízkibocsátásra is. Itt fokozottan fennáll a nagy méretek iránti igény: a fővédvonalat ugyanis a végsőkig védeni kell és ha mégis elhatározták a vízkibocsátást, azt gyorsan és hatékonyan kell végrehajtani. Ha késik a nyitás, vagy nem elég
