Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Domokos Miklós: Az összesítő vízmérleg szempontjából mértékadó hónapok kiválasztása

Domokos M.: Az összesítő vízmérleg Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 161 3. táblázat pi eredmények, %-ban Hónap D vízgyűjtő Dr vízgyűjtő T vízgyűjtő D+Dr vízgyűjtő D+Dr+T vízgyűjtő I. 91,8 100 100 99,0 99,6 II. 98,0 100 99,9 99,6 100 III. 100 100 100 100 100 IV. 100 100 100 100 100 V. 100 100 100 100 100 VI. 100 100 99,5 100 100 VII. 100 100 87,2 100 100 VIII. 100 100 1 83,7 | 100 100 IX. 99,3 100 L 95,3 ] 99,5 99,7 X. 1 82,0 | 100 99,8 1 93,4 | 99,2 XI. 88,0 100 99,9 99,4 100 XII. 88,0 100 100 96,6 | 98,2 | Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy a mértékadó hónapok kiválasztását célzó korábbi vizsgálatok [2], [9] az 1954. évi Kerettervre [7] támaszkodtak. Az utóbbinak a vízhiány-tűrésre vonatkozó megállapításai ugyancsak a T vízgyűjtőre és a mezőgazdasági vízhasználatokra szorítkoztak. E vizsgálatok során a vízhiány-tűrés tenyészidőszaki átlagértékét keresték, vagy más szóval: a 2.21 szerinti eljáráshoz hasonlóan feltették annak időbeli állandóságát. Az említett korábbi vizsgálatok vonatkozó eredményei és a jelen tanulmány b) alatti részeredménye tehát kölcsönösen megerősítik egymást. c) A D + Dr + T vízgyűjtőre — tehát Magyarország egészére — a vízhozamok egyidejűségének sajátos alakulása következtében azt a meglepő eredményt kaptuk, hogy a mértékadó hónap határozottan a december. Mivel azonban Magyarország egészére csak igen ritkán készítünk vízmérleget, ennek a megállapításnak nincs különösebb jelentősége. 4.2 Időben változó vízhiány-tűrés esete A tenyészidőszak első négy hónapja* közül a mértékadónak a kiválasztását a 2.32 alatt leírt eljárással, a 2. és a 3. táblázat megfelelő értékeinek a felhasználásával végeztük. Az eredményül kapott Pilvi értékeket a 4. táblázat mutatja. Nyilvánvaló, hogy azokon a vízgyűjtőkön (D, Dr, D + Dr + T), amelyeken a pi értéke mind a négy hónapban 100% volt (3. táblázat), a négy közül az a hónap lett mértékadó, amelyhez a 2. táblázaton a legnagyobb Vi veszteség-mutató tartozik, tehát a július. Nem-triviális eredményt csak a T vízgyűjtőjén várhattunk. Valóban, itt is — az augusztusi Vi érték rendkívül csekély volta miatt — a mértékadó hónap augusztusról júliusra tolódott. Az eredményeket így értékeljük: A tenyészidőszak hónapjai közül a reprezentatív összesítő vízmennyiség- (s egyben vízhozam-)mérleg készítése szempontjából mértékadónak a júliust kell tekintenünk. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy — augusztus első dekádjának vízigénye egyenlő július második két dekádjáéval, — feltehetően augusztus első dekádjának veszteség-mutatója nem tér el lényegesen a júliusétól, végül * A szeptember hónapot, mint a mezőgazdasági vízhasznosítás szempontjából jelentéktelent, eleve kizártuk a vizsgálatból. 4. táblázat pi/vi eredmények Hónap D vízgyűjtő Dr vízgyűjtő D+Dr vízgyűjtő « T vízgyűjtő D+Dr + T vízgyűjtő Pi [%]' V. VÍ [%]* pi/vi Pi [%] VI. ví [%] Pi/vi Pi [%] VII. VÍ [%] Pi/vi Pi [%] VIII. VÍ [%/ pi/vi 100 20 5,0 100 20 5,0 100 24 1 4,2 | 100 16 6,2 99,5 20 5,0 87,2 23 1 3,8 | 100 18 5,6 100 20 5,0 100 23,5 1 4,3 | Pi [%]' V. VÍ [%]* pi/vi Pi [%] VI. ví [%] Pi/vi Pi [%] VII. VÍ [%] Pi/vi Pi [%] VIII. VÍ [%/ pi/vi 100 11 9,1 83,7 10 8,4 100 10,5 9,5 1 A 3. táblázatból. 2 A 2. táblázatból. — A D + Dr + T vízgyűjtő VÍ értékeit a D + Dr és a T vízgyűjtő vi értékeinek közepeiként vettük figyelembe. — a 3—5. ábrákon láthatóan az augusztusi vízhozamtartóssági-görbék alatti terület határozottan kisebb, mint a júliusiak alatti, azt mondhatjuk, hogy — az eddigi gyakorlat szerinti — az augusztus első dekádjai vízigényének figyelembevételével felírt augusztusi vízmérlegek továbbra is mértékadónak tekinthetők. 5. Záró megjegyzések Befejezésül rá kell mutatnunk, hogy mivel a vízigény zöme mindenütt a mederben hagyandó vízkészletre jut (3—5. ábra), a fenti eredmények sokkal kevésbé függnek a vízhasználatok 1968. évi tényleges vízigényeitől, mint a mederben hagyandó vízkészlet — mindenképpen önkényes elhatározás alapján felvett — értékeitől. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a vizsgálati eredmények csakis a felsorolt kiindulási feltételek érvényessége esetén, és kizárólag a vizsgált öt nagy vízgazdálkodási egység egészére érvényesek; kisebb vízgyűjtőkre vonatkozóan semmilyen következtetés nem vonható le belőlük. A reprezentatív ösz-