Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Domokos Miklós: Az összesítő vízmérleg szempontjából mértékadó hónapok kiválasztása

Domokos M.: Az összesítő vízmérleg Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 159 a[m>/s] 8000 hOOO 8000- ltOOO— / P„=99,6 17000 8000 iOOO 0 8000 ÍOOO 0 1. j'c Un X 1. K •38,21 — -99,6 \l / 1. N K I/i II. p 1. • SO 100 0 50 > • $ r99,2 50 100/%/ 5. ábra. A havi középvízhozamok tartóssági görbéi, D + Dr + T vízgyűjtő Ezekből az alapadatokból mind az öt „szelvényére 12—12 havi tartóssági görbét készítettünk (3—5. ábra). 3.2 Vízigények Arra törekedtünk, hogy a vízigényekre vonatkozóan a legkorszerűbb, azoknak az éven belül, hónapról-hónapra való változását ia hűen leíró adatokat használjuk fel. Ezért zömmel nem publikált, hanem közvetlenül az illetékes intézmények ill. szakemberek kéziratos anyagából beszerzett adatokra kellett támaszkodnunk. Q

m mederben hagyandó vízkészletként a Dunánál minden hónapban a hajózás fenntartásához szükséges 1100 m

3/s-mal, a Drávánál és a Tiszánál a öioo% havi legkisebb vízhozamok 75%-ával számoltunk. A vízhasználatok felszíni vízkészletét fogyasztó vízigényének 1968. augusztusi értékeit az OVH Vízkészletgazdálkodási Központban készült 1968. évi Vízkészletgazdálkodási Evkövnyből vettük át. A vízigények hónapok, ill. dekádok közötti megoszlását -— a kommunális ós az ipari vízigényekre vonatkozóan az OVH Vízellátási és Csatornázási Főosztálya közölte, — a mezőgazdasági (öntözési ós halgazdasági) vízigényekre vonatkozóan pedig a Vízügyi Tervező Vállalat konkrét viszgálatai alapján ajánlott értékeket használtuk fel. A vízhasználatok /„ vízigény-összegének, valamint a Q

m mederben hagyandó vízkészletnek az összesítését (1=1

0 -f- Q

m), mind az öt vízgazdálkodási egységre vonatkozóan az 1. táblázat tartalmazza. 3.3 A vízhiány-tűrést jellemző veszteség-mutatók Ezt a jellemzést csak az öntöző-vízhasználatok vonatkozásában kíséreltük meg úgy, hogy a 2.22 szerinti Vi értékként — külön a D + Dr és külön a T vízgyűjtőre — számítottuk az egy-egy öntözés elmaradásának hatására várható többlettermés-kiesést. Mivel ez az érték művelési áganként tág határok között változik, az említett vízgyűjtőkre jellemző értékeket az öntözött területek művelési áganként! megoszlásának figyelembevételével, súlyozott átlagként számoltuk (2. táblázat). A táblázat alapadatai közül -— az öntözések hatására jelentkező %-os többlettermés-kieséseket részben a [ 11 ] szabványból, részben a Kertészeti Főiskola illetékes tanszékeinek közléséből, — az öntözött területek művelési ágak közötti megoszlását az OVH Vízhasznosítási öá. osztályának statisztikai összeállításából vettük. A 2. táblázat uj-értékeire pillantva szembetűnik, hogy a maximumok mindkét vízgyűjtőn júliusban vannak, s az augusztusi értékek ezek felét sem érik el (sőt, a májusiaknál és a júniusiaknál is jelentősen kisebbek). Ez arra mutat, hogy alapos volt a vízmérleg-gyakorlatunkkal kapcsolatban a mértékadó időszak kiválasztásának felülvizsgálatát kívánó, 1.1 alatti kérdés felvetése. 4. A vizsgálat eredménye 4.1 Időben állandó vízhiány-tűrés esete A (2) szerinti j>í eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. (A 100%-tól eltérő j>í értékeket a 3—5. ábrán is feltűntettük.) A táblázatban az egyes vízgazdálkodási egységekhez tartozó legkisebb j>í értékeket bekereteztük. Látható, hogy míg a D és a D + Dr vízgyűjtő esetében a legkisebb érték októberben, addig a T T vízgyűjtő esetében augusztusban, a D+ Dr + T vízgyűjtő esetében viszont decemberben jelentkezik. Ez az eredmény így értékelhető: a) A D cs a D + Dr vízgyűjtő esetében az e vízgyűjtők egészére készülő reprezentatív összesítő vízmennyiség-mérlegek összeállítása szempontjából határozottan az október hónap a mértékadó: az eddigi gyakorlat szerinti szeptember hónap kiválasztása indokolatlan. Ez a megállapítás valószínűleg akkor is érvényes lenne, ha a vízhasználatok (eredő) vízhiány-tűrésének év közbeni változását is figyelembe vehettük volna, hiszen olyan hónapot találtunk mértékadónak, amelyben a viszonylag nagyobb vízhiány-tűrésű mezőgazdasági vízhasználatok már nem üzemelnek. Hozzátehetjük, hogy a Duna és a Dráva viszonylag nyugodt vízjárása miatt a fenti megállapítás nagy valószínűséggel nemcsak vízmennyiség-, hanem vízhozammérlegekre is érvényes. b) A T vízgyűjtő esetében, ha eltekintünk a mezőgazdasági vízhasználatok vízhiány-tűrésének tenyészidőszakon belüli változásától, a reprezentatív összesítő vízmennyiség-mérlegek összeállítása szempontjából továbbra is az eddigi gyakorlatban kiválasztott augusztus hónapot kell mértékadónak tekintenünk. A zömmel ipari vízhasználatokkal terhelt hónapok közül pedig továbbra is a szeptember a mértékadó. (Természetesen e megállapítások is érvényesek a vízhozam-mérlegekre is.)