Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Könyvismertetés

Hozzászólások a 2. ülésszak témáihoz Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 131 és kb. 400 tonna acélszerkezet a Siónál, már korszerű felületvédelemmel készült el. Ezzel a külfölddel szemben kb. 15 éves lemaradást hoztunk be. Iiaszpra Ottó (VITUKI) Dr. Hankó Zoltánnak a konferencia elé benyújtott tanulmányát vetített képekkel egészítette ki, amelyek a tanulmányban tárgyalt témakörökben végzett VITUKI kísérleteket mutatták be. Váradi Gyula (VIZITEK V) A katódos korrózióvédelemmel kapcsolatos dolgozatát egészíti ki. A katódvédelem alkalmazása a talajjal, illetve vízzel érintkező acélszerkezetek részére korlátlan időtartamra korróziómentes állapotot biztosít. A talajban, illetve a vízben létrejövő korrózió elsősorban elektrokémiai természetű. A korróziós folyamat teljesen megszüntethető, ha a fémet a környezetéhez képest negatív irányba polarizáljuk. A katódvédelem beruházási költségei a védett létesítmény beruházási költségének 0,5—5%-ára tehető. Röser Ottó (VIZITERV) A szivattyútelepek üzeme csak akkor lesz a felhasználók igényei szerint is valóban automatikus, ha a leállások utáni újbóli csőhálózat feltöltés, de a meghatározott időben való leállás is, minden kézi beavatkozás nélkül történhet. A VÍZITERV-nél most készülő egységesített telepeknél e problémát a fővezetékek szabályozott, automatikás nyitása, illetve zárása révén kívánjuk megoldani. KÖNYVISMERTETÉS Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása. Vízügyi Történeti Füzetek, 5. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda kiadása, Budapest, 1972. (81 old., 28 ábra és kép, 143 irod., német, angol, francia és orosz összefogl.) A kiadvány a Duna-hajózás történetében új fejezetet nyitó Vaskapu-vízlépcső 1972. évi felavatása alkalmából ismerteti a most lezárult, több, mint egy évszázados korszak szabályozási munkálatainak történetét. A két szomszédos ország — Jugoszlávia és Románia — közös erőfeszítésével megépült vízlépcső korszakot zár és korszakot nyit a Duna-hajózás történetében. A legnehezebb Duna-szakasz, az al-dunai zuhatagok hajózhatóvá tétele érdekében végzett korábbi munkálatok nyomai, az egykori szabályozási művek víz alá kerültek és a történetírásra, mégpedig a magyar technika történet-írásra vár emlékük fenntartása. A Duna-hajózásnak és a Duna-szabályozásnak ugyanis a gőzhajózás megindulása óta terjedő most lezárult korszakában a magyar mérnökök tették a legtöbbet azért, hogy az addig hajózhatatlan Duna-szakasz a parti népeket összekötő vízi úttá váljék. Tőry Kálmán tanulmánya méltó emléket állít a magyar technika történet említett korszakának. A tanulmány az egykorú leírásokból és képekből megalkotja a szabályozás előtti Al-Duna/öMra/sv' képét, bemutatja az Al-Duna keletkezésének és kialakulásának geológiai adatait, ismerteti az Al-Duna vízjárásának legfontosabb feljegyzett adatait. Részletesen foglalkozik az Al-Dunával, mint víziúttal, összehasonlítva a szabályozás előtti helyzetet a szabályozás eredményeivel. Bemutatja a rómaiak munkálatait, majd rátér Széchenyi István és Vásárhelyi Pál 1830 körül végzett munkálatainak ismertetésére. Sorra veszi azoknak a terveknek a jegyzékét, amelyek Vásárhelyi Pál működésével kapcsolatosak. Több fejezetben foglalkozik az 1890-es években végrehajtott nagyszabású szabályozási munkákkal, azok előzményeivel ós a kivitelezés számos kérdésével. Legutolsó fejezetében a mostani szabályozás előzményeinek ismertetését követően bemutatja az 1972-ben felépült Vaskapu-vízlépcsőt, amely az érintett folyamszakasz hajózásának teljes és végleges megoldásán túlmenően 2180 MW teljesítőképességgel földünk hatodik és 11,3 milliárd kWó évi átlagos teljesítménnyel a harmadik legnagyobb erőműve, amelynél a felső ós alsó vízszint közötti magasság különbség a vízhozamoktól függően, 26 m-es átlaggal 21,60 és 34,50 m között ingadozik. A tengeri hajók a hajózsilipen 5000 t terhelésig mehetnek át. Az átzsilipelés lehetősége évi 46 millió t., ami a jelenlegi forgalom négyszerese. Míg eddig egy felfelé haladó hajó a zuhatagos szakaszon 1 20 óra alatt haladt át, a mű megépítése után ez az idő 31 órára csökkent. A most elvégzett munka méreteit az alábbi adatok jellemzik: 13 millió m

3 kotrás, ebből 5 millió rn

3 sziklarobbantás, további 5 millió m

3 feltöltés, 3 millió m

3 betonmunka, 160 ezer t acélbeton, 110 ezer t egyéb acél. A duzzasztás következtében a jugoszláv oldalon 8400, a román oldalon 1 4 600 lakos áttelepítéséről kellett gondoskodni és 15 Duna menti helységet kellett kiüríteni. A nagy mű építésének a magyar vízügyi szolgálat tevékenységére is vannak kihatásai, mégpedig az európai transzkontinentális víziúttal kapcsolatban. A Duna— Majna—Rajna csatorna építésének befejeztével, kb. 1981-ben, a Duna Európa egyik legjelentősebb transzkontinentális víziútjává válik. A következőkben tehát arra kell törekednünk, hogy a magyar Duna-szakasz is teljesértékű része legyen ennek a fontos nemzetközi víziútnak. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda helyes időpontot választott a mű kiadására és a feladatot olyan szerző oldotta meg, aki gyakorlatánál és élettapasztalatánál fogva a leghivatottabb ismerője és előadója tárgyának. Dr. Vágás István