Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - 1. Ülésszak - Pap István: A távlati tervezés műszaki vonatkozásai

111 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. I. ÜLÉSSZAK A távlati tervezés műszaki vonatkozásai PAP ISTVÁN' » OVII Vizkészlelgazdalkodási Központ, Budapest Az l/A témacsoporthoz beérkezett 16 dolgozat anyagának ismertetése során arra törekszem, hogy a tanulmányok megállapításait Békési János témaindító előadásának főbb pontjai köré csoportosítsam. Az első helyen talán olyan tanulmányt említenék, amely szemléletet adó jellegű és összekötő kapcsot képez a távlati tervezés műszaki és közgazdasági alapozó ága között. Dr. Juráj Mihail (Csehszlovákia) ,,A vízgazdasági közgazdaságtan alapvető sajátságai Csehszlovákiában" c. tanulmánya rámutat a csehszlovák és magyar vízgazdálkodási gyakorlat hasonló és eltérő vonásaira. Hangsúlyozza a vízszolgáltatás ipari jellegét, amivel az újabb magyar vízgazdálkodási fejlődés összhangban van és amely szemléletalakulás a magyar vízügyi szolgálat népgazdasági ágazattá válását eredményezte. Vázolja a kitermelt víznek piaci áruvá és népgazdasági, társadalmi használati értékké válásának folyamatát. Nem egészen világos viszont a hidroökonómiának a szerző által említett olyan értelmezése, mely szerint a vízgazdálkodás közgazdaságtana, „kizárólagosan közgazdaságtani tudományággá válik ugyanolyan módon, mint ahogy a népgazdaság egyéb ágazatainak közgazdaság-tudományágai". Kár, hogy ezt a szemléletet nem indokolja részletesen, mert ez figyelemre méltó módon különbözik a magyar gyakorlattól, amely a hidroökonómia határ-tudományát a vízgazdálkodáshoz sorolja. A nagytávlati tervezés, bizonyos mértékig a futurológia körébe mutatnak két dolgozat egyes megállapításai is. Balló Iván „Az emberi beavatkozás hatásának figyelembevétele a távlati vízgazdálkodási tervekben" c. dolgozatában részletesen foglalkozik az ember és környezetének kölcsönhatásával, különös tekintettel a hidroszférára. A hidrológiai ciklust folyamat-egységnek tekintve, annak szekuláris változásait a távlati tervezés szempontjából nem tartja figyelembe vehetőnek. Az emberi tevékenység okozta változásokat történeti, statisztikai és prognosztikai szakaszra osztja. Véleménye szerint hazánk a statisztikai szakaszon, amely rendszeres hidrometriai észlelésekkel vette kezdetét, túl van és a távlati kihatásokat elemző prognosztikai szakaszba lépett, amely már lehetővé teszi egyes emberi tevékenységek hatásának előre becslését. A hatások számszerű becsléséhez hasznos a vizsgált folyamattal kapcsolatos telítési határérték és fajlagos (pl. egy lakosra vetített) mutatók bevezetése, valamint a logisztikus függvény alkalmazása. Főként a felszínalatti vízkészletek alakulására és folyók vízjárására vonatkozó hidrológiai előrejelzési lehetőségként ajánlja dr. Sárvári István a napfoltszám-változás figyelembevételét. Ezt a múltbeli adatok együttes értékelése alapján kapott korrelációs kapcsolat figyelemre méltó egyezései támasztják alá a relatív napfoltszám és egyes folyók viz járásának jellege, valamint a csapadékkal befolyásolt víztartó rétegek vízjárása között. A népgazdasági igények előrejelzésével a témakörbe benyújtott dolgozatok csak érintőlegesen foglalkoznak, minthogy ez a feladat inkább a hidroökonómiai megalapozás, tehát az I/B témacsoport körébe tartozik. Mégis foglalkoznak a kérdéssel dr. Juráj Mihail, Balló Iván már ismertetett dolgozatai, dr. Hankó Géza, Árkai István és dr. Oroszlány István tanulmányai. — Dr. Hankó Géza „A mértékadó jellemző időszak meghatározásának jelentősége a távlati vízgazdálkodási tervezésben" c. tanulmányban konkrétan a Tiszavölgy esetére vizsgálta a vízkészletgazdálkodási szempontból mértékadó időszak megválasztását, a vízkészletek és a népgazdasági igények változásának szintézisében. Az igényeket is figyelembe véve arra a megállapításra jut, hogy a jelenlegi augusztusi mértékadó vízmérleg helyett meg lehetne fontolni az áttérést a júliusi vízmérlegre, amelyet az öntözés várható fejlődése indokol, összhangban dr. Oroszlány István vizsgálati eredményeivel, vagy pedig a szeptemberi vízmérlegre, tekintettel az ipari vízhasználatok fejlődésére. — Balló Iván már említett tanulmányában hangsúlyozza, hogy az emberi beavatkozások jövőbeni hatásának figyelembevételénél a távlati gazdasági fejlődés az egyik legnehezebben megbecsülhető elem, amelyet csak a már említett telítési határérték felhasználásával lehet bizonyos mértékig lehatárolni. — Árkai István dolgozatában a mezőgazdasági üzemek, elsősorban az állattartó telepek 1970—1985. évek közötti igény-fejlődésével foglalkozik, ami a központosított állattartó telepek várható jelentős mértékű térhódítására mutat. — Dr. Oroszlány István professzor vizsgálatainak eredményeként új mezőgazdasági vízgazdálkodási igényként rajzolódik ki a későbbiekben még tárgyalandó vízhasznosulási tényező havonkénti vizsgálata alapján, hogy az áprilisi csapadék okozta terméskiesés elkerülése érdekében a talajok áprilisi lecsapolása fokozott mértékben szükségessé válik, az öntözéses gazdálkodásban pedig mindenekelőtt a növénytermesztés júliusi vízigényének kielégítésére kell törekedni. A természeti viszonyok hosszútávú változásának előrejelzésével számos tanulmány foglalkozik.