Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)
3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - György István: A műszaki tervezés helye és szerepe a vízgazdálkodásban
György I.: A műszaki tervezés helye és szerepe Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. 109 A vízgazdálkodás központi irányítása és fejlesztése, valamint a nemzetközi munkamegosztás mind erősebb kifejlődése megköveteli a szabályozás mind mélyebb és mélyebb megoldását. Ennek keretében mind több szabvány típusterv, előírás, irányelv készül. Ezek nyilvántartása, a változások figyelemmel kísérése és a megfelelő helyre való irányítása az információ alapvető része. Az építőipari előregyártás az' építés területén is mindinkább megköveteli a típusmegoldások alkalmazását, amely típusmegoldások azonban időszakonként — feltehetően 4—5 évenként — ezen típustervek felülvizsgálatát és újabb korszerű megoldását igényli; ez ismét azt jelenti, hogy apparátust kell létesíteni ezen típustervek folyamatos karbantartására és időszakonként újakkal való pótlására. Külön és önálló kérdéscsoport a számítógépek kifejlődése révén létrejött lehetőségek felhasználása. Előre kell bocsátanom, — bár úgy gondolom, nem mondok újat az ittlevőknek —, hogy a számítógép nem helyettesítheti az ember alkotó munkáját, az ember szellemi tevékenységét. A számítógép jelentősége az emberi agynál lényegesen nagyobb memóriájában és gyorsaságában rejlik. Ha a számítógépet szellemi termékeinkkel és a beadagolt ismeretekkel felszereljük, úgy gyors munkájával biztosítja a lehetőségét sok olyan szempont figyelembevételének, amelyet egy emberi agy, de több sem tud biztosítani és ugyanakkor gyorsaságával biztosítja a szellemi munkában való nagymértékű takarékosságot, döntően pedig takarékosságot az időben. Lehetővé teszi sok alternatív megoldás kidolgozását, biztosítja az optimalizálás lehetőségét és ezen keresztül a leggazdaságosabb megoldások kiválasztását. Ahhoz azonban, hogy a számítógépet munkánkba rendszeresen bekapcsolhassuk, igen sok program kidolgozása szükséges. Itt is jelentkezik a nemzetközi munkamegosztás kérdése, mert a programok kidolgozása költséges, nagy szellemi munkát igénylő feladat, e téren a programok cseréje mind országon belül, mind nemzetközi viszonylatban igen nagy jelentőségű. Minden esetre ma már tervező vállalat nem élhet meg munkájához szükséges megfelelő programtár és megfelelő rendelkezésre álló nagykapacitású számitógép nélkül. Nem kívánok itt kitérni mindarra a technikai berendezésre, amelyet ma már a tervezés munkájába bekapcsoltunk és amelynek bekapcsolása ma közvetlenül előttünk van. Mindez amit elmondottam csupán tallózás a tervező vállalati szervezetek munkájában, nem kíván és nem is jelenthet teljes áttekintést a modern komplex műveket tervező vállalat szervezeti problémáiról. Az elmondottakban csupán arra kívántam utalni, hogy a komplex tervezéseket végrehajtó szervezet merőben más, mint amely szervezet akár a századfordulón, akár 20 évvef ezelőtt végezhette a tervezés munkáját. A hazai tervező vállalatoknál a nemzetközi munkamegosztások révén új feladatként jelent meg a külföldön végzett tervezés. Amíg Európában tervezünk, legfeljebb az érdekelt ország szabványainak, előírásainak ismerete ad új feladatot, de akkor, amikor Közel- vagy TávolKeleten, Afrikában dolgozunk, lényegében csupa új ismeretre vän szükség. Csupán az alaptudományok maradnak igazak. A klímán, a csapadékelosztástól kezdve az emberen keresztül a társadalmi igény és a műszaki felkészültség más és más, ezeket az ismereteket meg kell szerezni ahhoz, hogy eredményesen végezhessük a tervezési munkát. Ügy gondolom kellőképpen jellemeztem a tervezés feladatait és lehetőségeit az elmondottakban. A nagy beruházásoknál figyelembe véve az előmunkálatokat is, a tervezés költsége mintegy 4—8%-ra terjed. A korszerű tervezés azonban — mint az előzőkből kitűnik — a réginél lényegesen nagyobb apparátust igényel, lényegesen több állóeszközt, gépet, berendezést ahhoz, hogy a beruházások optimális műszaki eredménnyel és minimális költséggel legyenek végrehajthatók. Az előttünk álló célkitűzések, amelyeket itt Vincze elnökhelyettes úr vázolt, élesen mutatják, hogy a tervezés milyen feladatok előtt áll. Amit elmondottam, úgy gondolom rámutat arra, hogy a létesítmények műszaki és gazdasági eredményét milyen mértékben befolyásolja a tervezés összehangolt jó munkája, vagy a tervezés során esetleg elkövetett hibák. Éppen ezért szükséges az, hogy a rendelkezésre álló tervező apparátusok mindjobban erősödjenek, technikai berendezéseiknek szervezettségüknek és a rendelkezésükre álíó korszerű információknak kell biztosítani a termelés költségeinek 30—40-szeresét kitevő beruházások hatékonyságát. Melyek ezek után a főfeladataink? Lényegében feladatainkat összefoglalja a vízügyi ágazat kutatás-fejlesztési terve, melynek célprogramjai egyértelműen meghatározzák abban a mi feladatainkat. A tipizálás és szabványosítás során, illetve ezzel kapcsolatban be kell vezetni a vízépítmények területén a modulrendszert. Új építési technológiáknak kell felváltani a hagyományost, különösen az előgyártás, a korszerű zsaluzások, a már rendelkezésre álló körzeti betongyárak adta lehetőségek kihasználásával, a csőfektetés, csatornaépítés területén, különös tekintettel az újabban rendelkezésre álló anyagokra és építőgépekre. A tervezés során meg kell oldani, hogy a művek üzemelése a lehetséges legkevesebb élőmunkával történjék, tehát automatizáltak és folyamatszabályozással ellátottak legyenek. Tovább kell vinni a kutatási eredményeket a gyakorlatba, különösen a felszíni vizek tisztítása és a szennyvíztisztítás technológiája területén. Mindezek biztosítására jobb kapcsolatokat kell kiépíteni a kutató intézetekkel, a technológiai berendezéseket gyártó vállalatokkal, az építő vállalatokkal és mindezekkel folyamatos információcserét kell folytatni.