Hidrológiai Közlöny 1974 (54. évfolyam)

3-4. szám - Vízgazdálkodási Tervezés Fejlesztése Konferencia - Békési János: A vízgazdálkodási távlati tervezés jelentősége

102 Hidrológiai Közlöny 1974. 3—4. sz. A vízgazdálkodási távlati tervezés jelentősége BÉKÉSI JÁNOS az OVH Vizkészlelgazdálkoclásl Központ igazgatóhelyettese Magyarország a Kárpát-medence közepén fekszik, ez megszabja vízkészleteinek jellegét, vízgazdálkodási tervezésének formáit. Felszíni vízkészletét a Duna és a Tisza Magyarországon átfolyó szakaszai, valamint a kisebb folyók és patakok adják. A felszíni vízkészlet területileg egyenlőtlen eloszlású és 96°/

0-ban külföldről ered. Az országot elhagyva még Jugoszláviát, Romániát, Bulgáriát és a Szovjetuniót érintve jut a Fekete-tengerbe. Az ország nagy része medence jellegű, felszínalatti vízkészletei közül a talajvíz és a rétegvíz a legjelentősebb, de elsősorban a bányavidékeken nagy gond és nagy haszon a karsztvíz is. Talajvizet és rétegvizet az országban szinte mindenütt találunk, de a nagyobb koncentrációban hasznosítható mennyiség már igen egyenlőtlen eloszlású. Az országban a csapadékeloszlás változó. Míg a hegyvidéken a 800-—-900 mm évi csapadék az év folyamán kedvező eloszlású, addig a mezőgazdasági termelésre igen alkalmas síkvidéki területeken a mindössze 500—600 mm évi átlagos csapadékból a tenyészidőben kevés hullik. Ezért hatalmas öntözőrendszerekkel kell az intenzív mezőgazdasági termelést segíteni. Az ország nehéz- és gépipara a nyersanyag és energiahordozók közelében, elsősorban a hegyvidékeken alakult ki. Ezek a területek általában víz-szegények. Ugyanakkor az ott levő karsztvízkészlet akadályozza a nyersanyagok kitermelését, ezért sok ezer négyzetkilométeres területen kellett és kell lesüllyeszteni a szintjét. A nagy karsztvízszintsüllyesztések a korábbi források, kutak vizét elapasztották és számos helyen a kiemelt bányavízzel való gazdálkodásra szorítanak. Az eredetileg is vízszegény ivari területek vízellátását és szennyvíz elvezetését regionális rendszerek kiépítésével kell megoldani. Magyarország felszíni vízkészletének 96%-a külföldről érkezik. Ez azt is jelenti, hogy a vízkészletek minőségének biztosítása nem elsősorban Magyarországtól függ. hanem a vizet számunkra továbbadó országtól. A vízminőség védelme a vízkészletekkel való gazdálkodás, és így végeredményben a magyarországi vízgazdálkodás túlnő az ország határain és állandó nemzetközi kooperációt igényel. Mindezekhez a sajátosságokhoz igyekszik alkalmazkodni a hazai, távlati vízgazdálkodási tervezési munka. Ez a ma már jól körülhatárolt sajátos munkaterület az elmúlt évtizedek alatt igen hosszú fejlődést tett meg. Eleinte egy-egy nagy komplex vízgazdálkodási létesítmény tervezése kapcsán jelentek meg távlati vízgazdálkodási elgondolások. Már ekkor kitűnt vízimérnökeink igen széles körű ismerete, a hazai vízgazdálkodási viszonyokat távlatilag is jól megbecsülő műszaki-gazdasági szemlélete. Mondhatjuk, hogy legalapvetőbb feladataikat helyesen oldották meg, világosan és helyesen tűzték ki a következő évtizedek nagy vízgazdálkodási feladatait. A múlt század végi és a század eleji tartós feUendülés után a 20-as évektől kezdve jelentősen visszaesett a vízgazdálkodás távlati tervezési kérdéseivel való foglalkozás. Részben a megváltozott viszonyok, részben az ország gazdasági leromlása megakasztotta a távlati tervezés lendületét és beszűkítette vízgazdálkodási tervezési perspektíváinkat. Az ország felszabadulása után a vízgazdálkodás is megszabadult mindazoktól a kötöttségektől, amelyek tervszerű tlenségre, foldozgatásra, kisszerűségre ítélték. Az ország minden termelési ágának fellendülése, az ország alapvetően tervgazdálkodó országgá alakulása szárnyakat adott a vízgazdálkodás távlati tervezésének is. Már 1946—47-ben újjászülettek azok a hatalmas gondolatok, amelyeket még a múlt század nagy vízimérnökei hagytak nekünk örökül és amelyek közül alig néhánynak részletmunkáihoz tudtunk csak korábban hozzáfogni. Megindult a Tisza csatornázása, majd a Duna-csatornázás és az ezzel kapcsolatos hatalmas vízgazdálkodási, távlati tervezési munka, új lendületet adva mindannak, amit a két háború között vízimérnökeink le-le írtak. Az országos távlati tervezés megindulásával egyidőben az állami szervezetté átalakult területi vízügyi szervezetek hozzáláttak egy-egy kis vízgyűjtő vagy egy-egy terület távlati vízgazdálkodási tervezéséhez is. Az új vízgazdálkodási távlati tervezés a kívánalmaknak megfelelően elsősorban műszaki jellegű volt. Mindig szem előtt tartotta azonban azokat az alapvető gazdasági kérdéseket, amelyek nélkül az ilyen tervezési munka a valóságtól elszakadna. Az Országos Vízügyi Hivatal 1948-ban történő megalakításával egyidőben megindult a központi vízügyi tervezés, melynek keretében először a távlati vízgazdálkodási tervek készítéséhez fogtak hozzá. 1949 után a népgazdaság akkori igényeinek figyelembevételével az egységes vízügyi szervezetet néhány esztendőre az elsősorban érdekelt egyéb tárcák között osztották meg. Hamarosan kiderült azonban, hogy a vízgazdálkodás ütőképessége annak egységétől függ, s a vízgazdálkodási távlati tervezés nem lehet szakág-centrikus. Ezért 1954 óta újra lehetővé vált a vízgazdálkodási távlati tervezés egységes vitele. Az OVH egyre növekvő tekintélye, a vízügy népgazdasági ággá való kifejlődése, számos új lehetőséget nyitott meg, s egyben megsokszorozta a távlati tervezőkre háruló felelősséget. Az elmúlt 19 esztendő alatt az egyedi esetek konkrét tervezése, a kis körzetekre, majd területekre vonatkozó vízgazdálkodási távlati tervezés után elérkeztünk ahhoz, hogy ma már gaz-