Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

2. szám - Blum Anna: Szennyvíztisztító telepek méretezése a próbaüzemi tapasztalatok tükrében

56 Hidrológiai Közlöny 1973. 1. sz. Szennyvíztisztító telepek méretezése a próbaüzemi tapasztalatok tükrében BLUM ANNA* A tervezés a szennyvíztisztító berendezések méretezésénél rendszerint az adott pillanatban keletkező szennyvizek mennyiségéből, szennyezettségéből, a városrendezési, az iparfejlesztési és az egyedi gyárfejlesztési tervek adataiból indul ki. Figyelembe kell vennie ezenkívül a nagyüzemi sorozatgyártást lehetővé tevő tipizálás szempontjait, az egyes, még csak beruházás alatt álló, hazánkban még nem alkalmazott ipari gyártástechnológiák szennyvíztisztítási jellemzőinek hiányos ismeretéből fakadó bizonyalansági tényezőt, továbbá a rajzasztaltól az üzembelielyezés közötti viszonylag hosszú idő alatti — főként az ipari létesítmények szennyvizében bekövetkező — előre csak igen nagy általánosságban becsülhető valamennyi változást is. Az alapadatok tehát, konkrét értékeken kívül, bizonyos nagyságrendben, statisztikus valószínűséget is tükröznek. Ez utóbbi helyességének igazolására — az egyes műveleti egységek üzemképességének bizonyításán túl — a próbaüzem hivatott. Jelen írás a lefolytatása során szerzett leggyakorib ilyen irányú tapasztalatokat foglalja össze. A tervezési alapadatok változása a tervezéstől az üzembehelyezésig Adott szennyvíztisztító telep terhelése két tényezőből, a vízmennyiségből és az eltávolítandó szennyező anyag valamilyen mérőszámmal (KOI, BOI; savasság-lugosság; CN~, Cr(VI)-ion tartalom; stb.) kifejezett töménység értékéből áll. A tapasztalat szerint általában mindkét tényező eltér a tervezettől, mind nagyságában, mind időbeli változásában, de különösen az utóbbi. A tervezettnél nagyobb vízmennyiség okozói: a számítottnál nagyobb talaj vízinfiitráció, a lakáskultúra hatalmas fejlődését nem kellően számításba vevő lakosonkénti távlati vízfogyasztás becslése, főként pedig az ipari szennyvizek mennyiségének előre nem látható növekedése. Nagy, erősen iparosodott városoknál — a tervezés és az üzembelielyezés között 3—5 évet tételezve fel — a többletvíz 30—80%. Kisebb, kevésbé iparosodott településeknél ez 20—50%. Csak egyetlen nagy gyárral rendelkezőknél 100—200% is lehet, míg csak tisztán házi szennyvizet csatornába bocsátóknál 10—30%. Ipari szennyvíztisztítóknál, ahol a gyártástechnológia rögzítettségéből adódóan az alapadatok pontossága elvileg a városi-házi szennyvizekénél lényegesen nagyobb, részben a gyártástechnológia időközbeni korszerűsödése, részben a munkafegyelem megsértése miatt mutatkozik — olykor a tervezett többszörösét is kitevő — különbség. Az átlagos napi vízmennyiség növekedése természetesen a csúcshozam növekedését is maga * Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. után vonja, azonban korántsem arányosan. A tervezési irányelveket rögzítő szabvány értékei sehol sem egyeznek meg a ténylegesen mértekkel. A tervezéskor megállapítottakat pétiig jelentősen befolyásolja az ipar szennyvíz lebocsátása, műszakbeosztása és ezen keresztül a település életritmusa. Nagy területen fekvő, sok közbenső átemelővel rendelkező, erősen iparosodott városok csúcshozama a napi mennyiség 1/20—1/22 része. Két vagy három közbenső átemelőjű, kisebb településeknél az átemelők nem eléggé összehangolt működése miatt, a csúcshozam általában a napi mennyiség 1/8—1/10-ét kitevő lökésekben jelentkezik. Kevésbé iparosodott, viszonylag rövid csatornahálózatú városoknál pedig a napi hozam 1/14—1/16 része. Külön említendő a gyári, szociális és a lakótelepi házi szennyvizek együttes tisztításakor mért csúcshozam, melynek fő alkotó eleme a délelőtti műszakváltás fürdővize. A közcsatornába vezetett hűtővizek nagy mértékben elősegítik a csúcshozamok letompulását. Igen veszélyesek az egyes gyárak okozta lökésszerű vízterhelések, különösen, ha ezek periodicitása nem 24 órán belül, hanem 5—10 naponként ismétlődő, mert általában a mennyiségi csúcson kívül szennyezettségi csúcsot is jelentenek. A szennyvíz minőségváltozása elsősorban az ipari szennyvizek részarányának növekedésére vezethető vissza. Közrejátszik benne azonban a mosóaktív anyagtartalmú mosószerek egyre szélesebb körű felhasználása, a gépkocsik ós az ezekkel kapcsolatos mosó- és javítóhálózat mind nagyobb mértékű elterjedése és a helyi előtisztító berendezések számának emelkedése is. Városi-házi szennyvizeknél a minőségváltozás a biológiailag nem bontható maradék szennyezettség emelkedésének irányába mutat (1. ábra). Az ipari szennyvizek részarányának módosulása, igen nagy befolyást gyakorol a városi-házi szennyvizek tisztítási jellemzőire. (2—3—4. ábra) Jelentősen változik a lebegőanyagtartalom is. A szénről mint bázis fűtőanyagról az olajra ill. gázra, a kályha-fűtésről a központi ill. távfűtésre való áttérés következtében a téli szervetlenanyag-tartalom lényegesen csökkent. A műanyag göngyölegek elterjedésével a rácsszemét mennyisége 8—20%-kai megnőtt, ami különösen azért említésre méltó, mert a hagyományos kezelésmód, tekintve, hogy ezek az anyagok csak nagyon kevéssé rothadóképesek, továbbiakban egyre kevésbé lesz alkalmazható. Ipari szennyvíztisztítóknál a legnagyobb gondot az üzemi munkaintenzitás egyenlőtlensége okozza. Ezek méretezése ugyanis, feltételezve, hogy az alapadatokban kevesebb a valószínűsített elem, és a lejátszódó folyamatok is jobban körülhatárolhatók mint a városi szennyvizeknél, továbbá, mert az automatizálás is aránytalanul költségesebbé válna, csak viszonylag szűkebb határok közötti