Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

12. szám - Dr. Molnár Béla–Szónoki Miklós: A kakasszéki szikes tó keletkezése és vízföldtana

Dr. Molnár B., Szónoki M.: A kakasszéki szikes tó Hidrológiai Közlöny 1973. 12. sz. 567 2. ábra. A Kakasszéki-tó környékének földtani térképe és a szelvények helye Abb. 2. Geologische Karte der Umgebung des Kakasszéker Sees und der Ort der Profile. Zeichenerklärung bei Abb. 3. 2. A középszemű homok fölött többnyire finomhomok és közetliszt váltakozik 1—5 m-es üledéksorban. Ebben, folyóvízi eredetüknek megfelelően, gyakran kiékelődő, lencsés a rétegek települése. Szemcseösszetételüket a 4. ábra 13—15. sz. görbéi szemléltetik. Az átlagos CaC0

3-tartalom 10—20%, a pH érték pedig a szikesedés miatt 9,0—10,0 közötti (4. ábra). 3. A folyóvízi üledéksor felett a tó Ny-i oldalán 1—4 m-es szikesedett, infúziós lösz van. Szemcseösszetételét a 4. ábra 1—6. sz. görbéi jellemzik. Nedves térszínre való lerakódása és utólagos szikesedése miatt finom szemcserészlege igen jelentős, és a szikesedett infúziós löszök eddig is tapasztalt összetételével egyezik (Molnár B.—Mucsi M. 1966, Molnár B.—MucsiM.—MagyarL. 1972). ACaC0

3tartalma, a felszíni kilugzási szint alatt 20—30%, pH értéke 9,0—10,0 közötti, ami itt is a szikesedést jelzi. A vastagság különbségeit részben utólagos eróziója, részben egyenetlen felszínre települése okozza. A II. szelvény 3. sz. fúrásától kezdve pl. ahol lösz a legvékonyabb mind Nv, mind K felé az egykori felszín lejtési irányában vastagodik. 4. A tó K-i oldalán a folyóvízi rétegsorra uralkodólag finom-homokos lösz települ (4. ábra 7—12. sz. görbéi). A lösz és a finom homok között igen sok és változatos az átmenet. A vizsgálati eredmények alapján megrajzoltuk a Kakasszéki tó környezetének részletes földtani térképét (2. ábra). A tó mindkét oldalán a lösz a legnagyobb elterjedésű. A tó tengelyével párhuzamosan, a morfológiailag mélyebb területen agyag és apró homok között váltakozó üledék található. A tó K-i oldalán a finom homokos lösz alól, a morfológiailag magasabban levő, és a tó tengelyével közel párhuzamos sávban, finom homok bukkan elő. A tó Nv-i partján levő, két kisebb finomhomok terület mesterséges domb, valószínűleg kunhalom. Földtani fejlődéstörténet A terület fejlődéstörténetének megértése során fontos támpontot jelent a meglevő löszréteg, amely feltehetően a pleisztocén utolsó eljegesedését képviseli. A lösz alatti homok és közetliszt rétegek, tehát az utolsó eljegesedés előtti időszakban rakódtak le. A tó környezetének morfológiailag mélyebb helyzetű, folyóvízi és tavi üledékkel feltöltött területén, ahol a lösz hiányzik, egykori folyó által bevágott, majd feltöltött mederkitöltés van. A morfológiai adottságok, valamint a Tiszántúl más területén tapasztalt hasonlóságok (Miháltz /. 1965), és az egymás melletti fúrások kőzettani kifejlődésében mutatkozó eltérések alapján a II—

III.szelvényben ennek pontos határa is kijelölhető, az I. szelvény K-i oldalán pedig valószínűsíthető. A folyóvölgy bevágódása, majd feltöltése a pleisztocén végén, valamelyik interstadiálisban kezdődhetett el. A tó K-i oldalán a mederrel párhuzamos parti dünesor ui. még a lösz alól bukkan a felszínre. Az utolsó löszképződés idején, a Ki- oldal finom homokos lösze, sőt a löszbe települt finom homok is (I. szelvény, 19. sz. fúrás) az ártérről a szél által kifújt homok keveredését, tehát a már korábbi folvó jelenlétét bizonyítja. A tó Ny-i oldalán azért nem homokos a lösz, mert ezen az oldalon volt a folyó meredekebb partja, homokot pedig csak a K-i oldal lapos árteréről tudott a szél kifújni. A holocénben a folyó elhagyta medrét és helyén morotvató alakult ki. A tó vízzel borított részén már ennek a mai morotvatónak a finom, főleg agyagos lerakódásait találjuk. A Kakasszéki-tó genetikailag, tehát a DélTiszántúl morotva-tavainak sorába tartozik, és a kardoskúti Fehér-tóhoz hasonlít. Vízföldtani viszonyok és a szikesedés kapcsolata A kakasszéki tó környékének legerősebben szikesedett részét a legmélyebb területen, tehát a feltöltött folyóvölgyben, a kicsi vízáteresztőképességű üledék felett találjuk. A tó K-i oldalán, a finomhomokos lösz és finom homok területén, amely morfológiailag a tó környezetének legmagasabb helyzetű része s ahol az üledék is jobb vízáteresztőképességű, a szikesedés mértéke lényegesen kisebb. (A magasabb felszínt a szelvények már csak részben érték el.) A felszín vízzáróbb rétegei alatt nem nagy mélységben, de legtöbb helyen már a talajvíz szintje alatt jó vízvezető homokrétegek vannak. A terület szikesedését a jelenlegi vízföldtani adottságok mellett a helyi mélyedés felé lefolyó