Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

12. szám - Bulkai János–Licskó István–Szépkuti Lajosné: Hidrometeorológiai viszonyok hatása a lebegő anyagok Zéta-potenciáljára

558 Hidrológiai Közlöny 1973. 12. sz. Bulkai L., Licskó I., Szépkuti L.-né: Hidrometeorológiai viszonyok ggvenve. Ha a részecskék mérete egységes, az elektromotoros erő mérésével meghatározhatjuk a szemcsék Zéta-potenciálját. 3. Elektroozmózis A kolloid rendszert olyan edényben kell el­helyeznünk, amelyben kapilláris jelenségek alakul­hatnak ki. A kapillárisokra feszültséget bocsátva vagv a folyadék áramlási sebességét mérjük, vagy a kialakuló nyomáskülönbséget. A mért értékekből a Zéta-potenciál kiszámítható. 4. Elektroforézis A vizsgálandó szuszpenziót elektródák közé he­lyezzük. Feszültséggradiens hatására az elektro­mos töltéssel rendelkező részecskék elmozdulnak. Vándorlási sebességük függ Zéta-potenciáljuktól, így azt a mért vándorlási sebességből számoljuk. Az említett négy lehetőség közül híg vizes szusz­penziók Zéta-potenciáljának mérésére a negyedik pontban leírt a legalkalmasabb. Ebben az eset­ben ugyanis mérés során azt a kolloid szemcsét figyeljük meg, amelynek sajátosságairól felvilágo­sítást szeretnénk nyerni. Homogén elektromos erőtérben a töltéssel ren­delkező részecskék a saját töltésük előjelével ellen­tétes pólus felé vándorolnak. A vándorlási sebesség (konstans hőmérséklet és nyugvó folyadék esetén) az elektromos térerősség nagyságától, valamint a részecske töltésének nagyságától függ. A tér­erősség és a részecske vándorlási sebességének ismeretében lehetőség nyílik a kolloid szemcse Zéta-potenciáljának meghatározására. A szemcse töltésének, illetve Zéta-potenciáljá­nak meghatározásához szükséges matematikai összefüggéseket a Maxwell-egyenletekből kiindulva állapíthatjuk meg. Az elektromos erőtér és a folyadék molekulák hatásának együttes figyelembe­vételével végül a Helmholtz—Smoluchowski­egyenlethez jutunk: intjC C = ­eü (1) ahol £ a Zéta-potenciál [CGS Volt] U a térerősség [Volt/cin] Mo[ypden_ anód Platina-iridium katód Aramlásmentes egyenes 2. ábra. .1 Riddick-féle mérőcella vázlata Fuj. 2. Principle of the Riddick-type measuring cell C a részecske vándorlási sebessége [em/sec] >; a szuszpendáló folyadék viszkozitása [poise] e a szuszpendáló folyadék dielektromos állandója III. A mérőberendezés ismertetése és a mérés lebonyolítása A berendezés legkényesebb része az elektro­foretikus cella. Áramlási csatornájának két vég­pontjához csatlakozik a Mo anód és a Pt katód (2. ábra). A cellában elhelyezett szuszpenziót oldalirányú szórt fénnyel világítjuk meg, így a szilárd szemcsék a Tyndall-effektus alapján mik­roszkóp alatt láthatók lesznek. Stabilizált táp­egység segítségével a szuszpenzióba merülő két elektród között meghatározott feszültségkülönb­séget hozunk létre. A kialakuló elektromos erő­térben a részecskék vándorolni kezdenek. A mik­roszkóp okulárján pontos, ismert távolságokra osztott skála van. Mérjük azt az időt, amely egv kiszemelt részecske két jel közötti mozgása alatt eltelik. A távolság és az idő ismeretében kiszámít­hatjuk a szemcsék sebességót, ennek ismeretében pedig meghatározhatjuk Zéta-potenciáljukat. Elektroforézis alkalmával az áramlási csatorná­ban nem kívánt folyadékmozgás is fellép. A fal mentén elhelyezkedő folyadékrész a katód, a csa­torna közepén levő folyadékrész pedig az anód felé vándorol. A két ellentétes irányú áramlás érintke­zési felületén gyakorlatilag mozdulatlan a folya­dék. Zéta-potenciál mérés szempontjából a folya­déknak csak ez a része jöhet számításba, mert a mozgó folyadék károsan befolyásolja a megfigye­lendő részecske sebességét. A New-York-i Zeta Meter Incorporation által kifejlesztett Riddick­féle Zeta Meter biztosítja az áramlásmentes egye­nes gyors és kényelmes megtalálását, valamint a lebegő anyagok sebességének gyors mérését. Hát­ránya csupán az, hogy a mérés nem automatizál­ható, mivel mérő személy jelenléte szükséges. IV. A mérés célja és a mért adatok feldolgozásának módja Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, bogy a hidrometeorológiai tényezők (vízhőmérséklet, ára­dás, apadás, havazás, folyók befagyása, lebegő­anyag mennyisége, algatevékenység) hogyan be­folyásolják a felszíni vizek — konkrétan a Rác­kevei — (Soroksári) — Dunaág — kolloid diszperz rendszerének töltésviszonyait. Az alkalmazott víz­tisztítási technológia szempontjából ugyanis nem lehet közömbös, hogy az eltávolítandó kolloid szemcsék egyik leglényegesebb sajátossága a hidro­meteorológiai tényezőktől független-e, vagy pedig követi annak változásait. Egy éven át (1970 június—1971 július) végeztünk méréseket csaknem minden munkanapon. Erre azért volt szükség, mert figyelemmel akartuk kí­sérni a hidrometeorológiai jellemzők legfinomabb változásait is. A Ráckevei —(Soroksári) — Duna­ágból kivett vizet kellő homogenizálás után a III.-ban leírtak szerint kezdtük vizsgálni. Egy­egy alkalommal 40—-100 részecskét figyeltünk meg. Előzetes, tájékoztató jellegű adatfeldolgozás során a következő megállapításokhoz jutottunk:

Next

/
Thumbnails
Contents