Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

11. szám - Dr. Zsuffa István: A Duna bajai szelvényében 1971/72 telén végzett jégmérések

Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 504 A Duna bajai szelvényében 1973/72 telén végzett jégmérések Dr. ZSUFÍA ISTVÁN» Bevezetés Az Országos Vízjelző Szolgálat évtizedek óta észlelteti főbb vízfolyásaink jég jelenségeit: a jég megjelenését, megállását, felszakadását és eltűnését. Ennek eredményeként az egész Dunáról rendelkezésünkre áll az ezen legfontosabb jellemzők időpontjára vonatkozó statisztikai feldolgozás [2, 3]. A jégtörőhajók munkájának tervszerű irányítása éppúgy, mint a jégjelenségek előrejelzése, mennyiségi mutatók igénybevételét követeli meg [1], Ezért az észlelőktől megkívánják a víztükörfelület %-os jégborítottságának, valamint a jégtáblák vastagságának a jelentését is, anélkül, hogy az észlelés módjára előírásokat adtak volna. A fenti két mennyiségi mutatót tehát a különböző képességű és természetű észlelők különböző módon és különböző lelkiismeretességgel állapítják meg. Feltételezhető, hogy a vízfelület jégborítottságát a partról nézve becsülik, a jég vastagságát pedig a partra kisodródott táblákon mérik. A jégborítottság alacsony szintről történő becslése rendkívül bizonytalan. Még ugyanaz az észlelő is ugyanolyan helyzetben igen könnyen becsül 30—40%-kaI is eltérő értékeket. A beállást megelőző zajlás pedig igen ritkán szolgáltat a partról megmérhető „kisodródott" táblát. Az észlelések tehát a szokásosnál sokkal nagyobb arányban terheltek szubjektív hibákkal. A mérendő mennyiségek sajátosságai további fontos tényezőre hívják fel a figyelmet. A jégborítottság mértéke a pillanatnyi helyzettől függ. Ugyanazon rövidebb-hosszabb időszakon belül az egyes időpillanatokban más-más érték észlelhető. Pl. a szelvényen áthaladó egyetlen nagy jégtábla és a jégtábla utáni nagyobb szabad vízfelület megítélése attól is függ, hogy a kiválasztott szakaszon belül tartózkodik-e a tábla, vagy elhagyta már. A jégtáblák vastagságát ugyancsak számos olyan tényező is befolyásolja, amely a különböző táblák esetén ugyanazon a napon más- és másféleképpen érvényesül. A táblák vastagságát azonosnak mondható időjárási és vízhőmérsékleti viszonyok mellett a torlódás, a felaprózódás és az összetapadás többszörösen véletlen jellegű folyamatai is módosítják. Nyilvánvaló tehát, hogy mind az egyes időpillanatokban észlelhető jégborítottság, mind a megmérhető jégtáblavastagság véletlen eseményekre vonatkozó mért adat, azaz a mért értékek valószínűségi változók elemi eseményeire vonatkoznak. (A jégborítottság emlékeztet a valószínűségelmélet céltáblamodelljeire, a jégvastagságadat pedig bármilyen mérési eredménysorozatra.) A szubjektív észlelés bizonytalansága mellett tehát tudomásul kell venni azt, hogy valószínű* Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja. ségi változó jellegű, véletlen eseményfolyamatok által befolyásolt adatok észleléséről van szó. Az észlelési adatok szubjektív hibáinak kiküszöbölésére olyan mérési módszereket kell kidolgozni, amelyek során műszerekkel, fizikai eszközökkel rögzítjük a mért értékeket. A jelenség valószínűségi változó természetének megfelelően pedig egy-egy észlelés helyett a valószínűségi változó elfogadható pontossággal történő jellemzéséhez szükséges statisztikai mintavételt kell megvalósítani. A mérési munkák előkészítése és végrehajtása Az objektív adatgyűjtésre egyrészt a Dunán szolgálatot teljesítő jégtörőhajók, másrészt a megfelelő magas szinten rögzített fényképezőgépek adnak lehetőséget. A jégvastagság mérése a jégtörőhajók segítségével az egész Dunára kiterjeszthető és közvetlenül történhet. A mérés nem igényelt különösebb előkészítést. A csáklyákkal rögzített jégtáblavastagságot csuklós mércével mértük. A nagyméretű (3 m-es) tolómércével a jégtáblák vastagságát a szélüktől távolabb is meg lehetett mérni. A fényképezőgép olyan felvételt készít a vízfolyás jégborítottságáról, amely rögzíti a pillanatnyi állapotot és bármilyen további feldolgozáshoz alapadatként szolgál. A fényképfelvételekhez azonban a megfigyelendő folyószakaszon előkészítő munkákat kellett végezni. A fényképezéshez a legmegfelelőbbnek a bajai kikötő gabonaraktárának a szelvényét találtuk, mert a gabonaraktár mintegy 40 m magas tetőszintjéről elég nagy látószögben lehetett áttekinteni a folyam felszínét. A fényképek pontos értékeléséhez alapponthálózatra volt szükségünk. Mivel a vízügyi igazgatóságnak nincsenek fotogrammetriai műszerei (fototeodolit stb.), a szokásostól eltérő alapponthálózattal dolgoztunk. Az észlelésre kijelölt vízfelületet 50X50 m-es koordinátahálózattal szándékoztuk beteríteni, amelyet a fényképfelvételekre közvetlenül a nagyítás során történő átmásolással visszük át. Előbb mindkét parton, a sodorvonalra merőlegesen kitűzött szelvény végpontján egy-egy alappontot, majd ezektől a folyásirányban lefelé 50 m-re egy-egy további alappontot helyeztünk el, és ezeket a fényképen jól látható, a hajózási jelektől eltérő táblával jelöltük meg. A hálózatot már a fotogrammetria „átlós" módszerével szerkesztettük meg. A jégborítottság mérése a gabonaraktár tetejéről 10 egymást 50 másodpercenként követő fényképfelvétel készítéséből (1. és 2. ábra), a jégvastagság mérése a folyón jégtörőhajóról véletlen jellegű mintavétellel történő 30 jégvastagságmérésből áll. A mérés eredménye a helyszínen kitöltött jégvastagságmérési jegyzőkönyv*, ill. 1 tekercs 6X12 cm-es exponált film. A 12 képből álló te-