Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

11. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Kutak és kapcsolódó vízművek gázosságának problémája

Dr. Karácsonyi S.: Kutak és kapcsolódó vízművek Hidrológiai Közlöny 1973. 11. sz. 479 gálni. Nyilvánvaló, hogy e vizsgálatok jellegükben eltérnek a szokásos vízkémiai vizsgálatoktól és költ­séghatásuk többszöröse a vízkémiai vizsgálatok költségeinek. Ennek megfelelően a legegyszerűbb vizsgálati mód bevezetése és alkalmazása kívánatos amely egyben a vizsgálandó minták számának minimumra csökkentését is igényli. Itt is meg kell jegyezni, hogy a gázos vizekhez kap­csolódó ismeretek legnagyobb részt közvetve a szénhid­rogénkutatás eredményeiből származnak. Nagyon cse­kély a közvetlen gázos vízre vonatkozó tapasztalat, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy azok a gázkiválás egész folyamatára rendszerint nem terjedtek ki ós általánosítható következtetések levonására így nem is alkalmasak. Ennek megfelelően feltétlenül elvégzendők e fo­lyamatvizsgálatok oly mértékben és oly részletes­séggel, hogy ennek eredményeként lehatárolható le­gyen a gázos vizekkel kapcsolatos minimálisan szükséges mintavételek helye és módja, amelyek a védekezés szempontjából szükséges intézkedések megtételének alapját képezik. A folyamatvizsgála­tok egy része az adott feladatok kapcsán elvégez­hető, azonban emellett is célszerű lenne elsősorban műszaki fejlesztés keretében annak teljességét biz­tosítani. E helyen is ki kell emelni, az üzemi fel­tételek mellett végzendő vizsgálatok, ill. minta­vételek fontosságát. 6. Cázok a vízben, a gázhozani állandósága A közelmúltban végzett és elsősorban ivóvíz­jellegű vízellátást biztosító vízműkutak gázvizs­gálati eredményét a 12. ábra mutatja be. A vizs­gálatok eredményeiből ki kell emelni, hogy az elemzések helyén a 40—100 m közötti vízadóréte­gek vize is gázosnak minősült, sőt egyes esetekben a fajlagos gázhozam a legnagyobb, emellett a gáz összetételében a különösen veszélyes metán menv­nvisége számottevő volt. A vízművek gázos kút­jainak nagy része pedig 250 m-nél sekélyebb, amely­ből következik, hogy a kisebb mélységű kutakat sem. lehet a vizsgálat köréből kirekeszteni. Az egyes víz­művek kútjaira vonatkozó vizsgálati eredmények­ből egyebekben az is látható, hogy azonos, ill. egymáshoz közel fekvő vízadórétegek igénybevé­telénél mind a gáztényező, mind a szabad- és oldott-gáz aránya, mindpedig a gázok összetétele jelentősen eltérő. A szabad- és oldottgáz összetételé­ben fellelhető eltérés természetszerűleg a gázkiválás BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR SZUfíÖZÉS JEL [m ] 0. 390 ­-419 1. 112­-119 II. 53 ­-60 m. 67,0­-72 IV 90,0­-101 VI. 206­-215 a [l/p] 0. 220 1. 155 II. 330 m. 260 IV 400 VI. 420 OLDOTT GÁZ [l/m'] 16,5 20,8 26,9 23J 20,0 16,2 CH v • , C0 2 0 2 "2 t.f. [%] í 0 100 0 =i= 50 100 0 0 100 0 1 100 0 5 7 100 0 0 100 SZABAD GÁZ ßM 7, 0 11, 8 12 ,1 95, 0 4! ,0 13, 3 C0 2 0 2 N» — "1 I GÁZ [l/rrß] 23 ,5 • 32, 6 39 0 106 ,3 ,0 — | 29,9 1 GÁZ [l/m 3] — / — / — / / : ­K /V -V/ y// yy yy — / /// 'A — / CH4 /, /Y / /// -V/ ? y C0 2 0 2 N­_7 ' / — — n 2 I GÁ1 [l/m 3] [ _J Ok lottgi •z yy > • i i — '/ Sz ab ad gáz 12. a) ábra. Békéscsabai Konzervgyár kútjai Abb. a) 12. Brunnen der Konservenfabrik in Békéscsaba

Next

/
Thumbnails
Contents