Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Könyvismertetés

Dr. Lipták F.: Fagyvédelmi szórófejek Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 445 B cjiyiae aßapHH b paßOTe, TeMnepaTypa NO« neflOBbiM noKpbiBOM őbiCTpo noHH>KaeTC5i, H 3a 15—20 mkhyt floxo«HT äo TeMnepaTypu BHemHero B03flyxa. Frostschutz-Regner Dr. Lipták, F. Der Lehrstuhl für Wusserwirtschaft der Technischen Universität Budapest befasste sich eingehend mit einigen Fragen der Frostscluitz-Beregnung. In der Abhand lung sind die an Frostschutz-Regner gestellten Anforderungen zusammengefasst und nachher einige Einzelheiten aus den an der Regenmessungs- und Qualifizierstation des Lehrstuhles durchgeführten Versuchsergebnisse besprochen. Die Aufmerksamkeit wird darauf gelenkt, dass die Kunststoffregner bei Frost nicht betriebssicher sind, weil der Kunststoff nicht wärmeleitend ist und somit ein Teil des an Körper, Stahlrohre und Schwingarm aufschlagenden Wassers anfriert, die Eisschicht verstärkt und nach einer 1

—2stündiger Betriebszeit wegen des dicker werdenden Eises der Schwingarm nicht mehr in den Wasserstrahl einschlagen kann und die Regner sich nicht weiter drehen. Aber auch nicht alle Metallregner sind geeignet, weil wenn z. B. die den Schwingarm betätigende Feder nicht mit einer Schutzkappe versehen ist, kann das zwischen der Feder anfrierende Wasser die Arbeit des Schwingarmes ebenfalls lähmen, oder wenn das dem Löffelteil entgegengesetzte Ende des Schwingarmes zu lang ist und eine ungünstige Lage hat, friert das Wasser an, das Gewicht des Schwingarmes nimmt sukzessive zu und so ändert sich Drehgeschwindigkeit und Schlagzahl je Umdrehung in bedeutendem Mass. Für Frostschutz-Bewässerung sind die aus Metall (oder in überwiegendem Teil aus Metall) hergestellten, den Frostschutzbedingungen in jeder Hinsicht entsprechenden Regner geeignet. Die Abbildung 1 zeigt das Resultat eines Versuchs, bei dem man den Niederschlag von einer Düse von 4,6 mm 0 unter 35 m Druck in Strahlrichtung zwischen 4—-14 m und mit den neben die Auffanggefässe angeordneten Nadelthermistoren die auf Einfluss der Bewässerung unter der Eisdecke ausgebildete Temperatur meterweise gemessen hat. Der obere Teil der Abbildung zeigt den Abschnitt der Kennkurve i

—R des Regners zwischen 4—-14 m, der untere Teil die Temperaturen unter der die einzelnen Messköpfe bedeckenden Eisdecke bei —5,6 °C äusserer Temperatur. Abbildung 2 zeigt, dass die Temperatur unter der Eisdecke nicht ausgeglichen ist, sondern auch infolge der die Wassertemperatur erhöhenden und wegen der kühlenden Wirkung der Luft auch innerhalb der Umdrehungszeit schwankt. Wenn an den Regner bei jeder Umdrehung (alle 55 Sekunden) Wasser aufprallt und anfriert, steigt die Temperatur einige Sekunden plötzlich an (in einem von der aufprallenden Wassermenge abhängigen Mass) und sinkt sodann bis zur Ankunft des folgenden Wassertropfens. Bei Betriebsstörung sinkt die Temperatur unter der Eisdecke und erreicht innerhalb 15—20 Minuten die äussere Lufttemperatur. ( Folytatás a 442. oldalról) részben ismertetett (a turbulenstől a mikromozgásig terjedő) szivárgási típusok diferenciálegyenleteinek összefoglalása következik. A negyedik rész a szivárgási mozgásegyenletek megoldási módszereinek áttekintését nyújtja a permanens és nem-permanens mozgások néhány fontos alapesetének keretében. A konform leképezések, ezek szuperpozíciója, a Scharz—Christoffel-fóle többszörös leképezés klasszikus eljárásainak ismertetésén túl képet kap az olvasó a nem-permanens szivárgás okozta fokozatos pórustelítődés folyamatának analitikai leírásáról is. A megoldási módszerek numerikus eljárásokat nem tartalmaznak. Az ötödik rész a különleges határfeltételek figyelembevételének kényes problémáit tekinti át. Szó esik a szabad kiszivárgási felület hatásáról, a vízszínelszakadásról, a felületi vízcsere hatásairól, valamint a határfeltételek önkényes egyszerűsítésének lehetőségeiről. A hatodik rész a szivárgási folyamatok modellezésére alkalmas fizikai és matematikai eljárásokat, modelleket, analógiákat ismerteti. A könyvet 22 oldalnyi jelölés-jegyzék és 18 oldalt kitevő, fejezetenként csoportosított irodalmi hivatkozások, valamint név- és tárgymutató teszik teljessé. A tartalom e szűkreszabott ismertetéséből is kitűnik a vállalkozásnak minden felmerülő szempontot felölelő volta. A szerző a maga elé tűzött feladatokat a tőle megszokott alapos matematikai felkészültséggel oldja meg. Sajnálatos körülménynek kell mondanunk, hogy a könyv hatodik részét az eredeti kézirathoz képest a kiadó technikai okokból megrövidítette. így az olvasó csak vázlatos tájékoztatást kap számos, a szivárgási folyamatok modellezésére szolgáló fizikai analógiákkal és numerikus eljárásokkal kapcsolatos elméleti kérdésről és gyakorlati fogásról, holott ezeknek fontossága napjainkban már meghaladja a bár elegáns, de többnyire csak szűk korlátok között alkalmazható analitikai eljárásokét. Így pl. nem kaptak helyet a Laplace-egyenlet peremértékfeladatai ós a megoldásukra szolgáló numerikus eljárások (Monte Carlo, véges differenciák módszere). Ä háromszögű ellenállás-rácsháló létezéséről történik említés, de elektromos méretezéséről már nem. Az anizotróp közeg ellenálláshálózatos modellezéséről és más hasonlóan fontos kérdésekről egyáltalán nem esik szó. Reméljük azonban, hogy a tervezett második kötetben — megfelelő formában — sikerül helyet szorítani a most elmaradt kérdéseknek. •Örömmel üdvözöljük hidraulikai szakirodalmunknak ezt az értékes újabb gyarapodását és őszintén reméljük, hogy a könyv, amely a problémakör világviszonylatban történő összefoglalásán túl számos eredeti tudományos eredményt is tartalmaz, idegen nyelven a külföldi szakemberek számára is mielőbb hozzáférhetővé válik. Dr. Szalay Miklós A VÍZRAJZI ATLASZ SOROZAT 11.'DUNA KIADVÁNYA A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet nagyobb folyóinkról 1960 óta sorozatosan Vízrajzi Atlaszokat ad ki. Ennek a sorozatnak eddigi legjelentősebb tagja a Duna négy kötetben közzétett vízrajzi atlasza. A 11. sorszámot viselő atlasz első három kötete a Duna Magyarország-i szakasza 1969—70. évi vízrajzi felvételének eredményeit tartalmazza. A 11/1. kötet Rajkától Szobig, a 11/2. Szobtól Dunaföldvárig, a 11/3. pedig Dunaföldvártól a déli országhatárig foglalja össze az adatokat. A magyar Duna utolsó összefüggő, részletes ós nyomtatásban is megjelent vízrajzi felmérése a század elején történt, azóta a helyi igényeknek megfelelően csak részmunkákat végeztek. A 2. világháború előtti felvétel anyaga a háborús cselekmények során megsemmisült. A vízgazdálkodási és vízépítési tervezés egyre sürgetőbben igényelte az új, teljes és korszerű vízrajzi felvételt és az adatok közreadását. Ezeket az igényeket hivatott kielégíteni ez a kiadvány. Az atlasz első három kötetének a fenti szakaszbeosztás szerint tagozódó tartalma röviden az alábbiakban foglalható össze. A vízrajzi alappontok (V. O. kövek), a folyamkilométer-táblák és kövek koordinátajegyzéke a Bp. St. rendszerű koordinátákat ós az adriai alapszint feletti magassági adatokat sorolja fel. A Duna 1 : 10 000 méretarányú helyszínrajza 181 db, 3 kmX4 km területet tartalmazó lapon készült, légifényképezés és földi felvétel alapján. A térképlapok (Folytatás a 464. oldalon)