Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
9-10. szám - Dr. Szász Gábor: A potenciális párolgás meghatározásának új módszere
Dr. Szász G.: A potenciális párolgás meghatározásának Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 441 Az egyenlet alapján számított értékeket külön táblázatban hasonlítjuk össze a mért értékekkel. Az összehasonlítás azt is mutatja, hogy az alkalmazott közelítés kielégítő pontosságú. Magas hőmérséklet és nagy páratartalom mellett a közelítés némileg negatív irányba torzít, az eltérések relatív értéke azonban igen csekély. A mért és számított értékek összehasonlítását a 3. táblázatban végeztük el, feltüntetve a két érték közötti különbséget is. Meg kell jegyeznünk, hogy az eltérésben mutatkozó szisztematikus elrendeződés az oázis-hatásban fennálló különbségekből származó. Ennek ellenére mégis az egészet igen jó egyezésnek kell minősítenünk, hiszen közismert magának a mérésnek is számtalan hibaforrása. A fenti egyenlet eredménye jó egyezést mutat Antal [1] ugyancsak empirikus módszerének eredményeivel, melynek alapját a Szarvason végzett mérések képezik. d) A szélsebesség módosító hatása A vizsgálati anyag, amelyből részleteket a 4. táblázat mutat be, átlagos szélsebességi adatokra vonatkozik, melynek előfordulási intervalluma: 1,5— 3,2 m/sec 10 méter magasságban mérve. Egyes alkalmakkal azonban még a referencia szintű sebesség is nagy eltérést mutathat a fenti értékekhez mérten, ezért szükségesnek látszik a szélhatás figyelembevétele is. E célból képeztük a különböző sebességi intervallum (v= 1 m/sec) PE középértékeinek hányadosát. Tapasztalataink szerint a hányadosok értéke l-hez igen közelálló volt csaknem minden esetben, csupán a nagyobb sebességi tartományban alakultak ki jelentősebb eltérések. Az alábbi összeállítás szemlélteti a 2,0 m/sec átlagos szélsebesség melletti PE-hez tartozó arányszámokat (c): v c 0,5 m/sec 0,94 1,0 m/sec 0,96 1,5 m/sec 0,98 2,0 m/sec 1,00 2,5 m/sec 1,03 3,0 m/sec 1,05 3,5 m/sec 1,09 4,0 m/sec . 1,15 A fenti arányszámok alkalmazhatók, mint sebességi korrekciós faktorok. Meg kell jegyeznünk, hogy az arányszámok szerinti szélhatás viszonylag csekély, lényegesen alatta marad annak, amelyet Sutton [4] megállapított: w 0,7 8. Ez abból származik, hogy a szélsebesség növekedésével együttjáró kicserélődés-növekedés a hőmérsékleti és nedvességi rétegzettségben kialakuló különbségeket csökkenti, amely a párolgás kisebbedéséhez vezet. A szélhatás csak abban az esetben bizonyul olyan nagynak, mint amelyet Sutton megállapított, ha a turbulens kicserélődés említett hatása nem következik be, vagyis csupán a vízgőz vertikális átviteli sebessége és a horizontális szélsebesség közötti kapcsolat kifejezésére alkalmas. A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a sokéves rendszeres megfigyelés lehetővé tett egy olyan empirikus modell kidolgozását, amelynek a 4. ábra. A lehetséges párolgás napi átlagos értékei a napi középh6mérséklethez és az átlagos relatív nedvességtartalomhoz viszonyítva Fig. 4. Average daily values of potential evaporation related to daily mean temperature and average relative humidity segítségével a PE értéke kiszámítható. A teljes modell a következő formában írható fel: PE = 0,005356 (<+21) 2 (1— B) 2 3 c(v) mm nap1 Mivel a c(v) érték 2,0 m/sec esetén 1-el egyenlő, ezért erre az esetre mutatjuk be a fenti formulát grafikusan a 4. ábrán, amely egyidejűleg a számításokat helyettesíthető segédletként is használható. E módszerrel a legelterjedtebben használt időjárási elemek segítségével a potenciális párolgás értéke megállapítható. A számítási eredmények a 3 m 2 felületű, talajba süllyesztett, belülről fehérre festett kád kis extinkciójú vizének napi párolgását reprezentálják. A számítások eredménye pontosságát fokozhatjuk, ha figyelembe vesszük a korábbiakban meghatározható módon az oázis-hatást. A fenti összefüggés az átlagos havi oázis-hatást foglalja mindössze magába. A rendszeres mérési eredményekhez illesztett egyenlet hasznosan alkalmazható vízforgalmi, öntözési stb. gyakorlati munka keretében. IRODALOM [1] Antal E.: Az öntözés előrejelzése meteorológiai adatok alapján. Kand. értekezés. Bpest. 1968. 147. old. [2] Penman, H. L.: Natural evaporation from open water, bare soil and grass. Proc. Roy. Soc. London. A. 193. 120—145. 1948. [3] Portman, D. J .: Determination of soil heat transfer at O. Neil, Nebraska. Publ. Clim. 7. k. No. 2. 320— 325. 1954.
