Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Csanády Mihály: Az eleveniszap-minőség értékelése tisztítástechnológiai szempontból

Dr. Csanády M.: Az eleveniszap-minőség értékelése Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 415 1966 1967 1968 1969 1970 1971 3. ábra. Az iszapindex változása az évek során Abb. 3. Änderung der Schlammindexes im Laufe der Jahre 5.2. Az iszaptérfogati index alakulásának hatása A korábbi előírások — így a jelenleg átdolgozás alatt álló 1962-es hazai szabvány (MSZ 15.302) is — azt mondták, hogy jól működő berendezésekben a Mohlmann-féle iszaptérfogati indexnek 100 ml/g alatt kell lennie. Ez másképpen azt jelenti, hogy az eleveniszapos elegy félórás ülepítéssel legalább 10 g/l (= 1%) szárazanyag tartalomra sűríthető. A bemutatott adatok (3. táblázat) azonban azt mutatják, hogy a házi szennyvizet tisztító nagyterhelésű eleveniszapos berendezések esetében az ülepedőképesség ennél sokkal rosszabb, de a teljesoxidációs berendezések esetében is gyakran volt rosszabb az ülepedőképesség a fenti előírásnál. Biztonsággal csak a — főleg ipari eredetű — szervetlen lebegőanyag szennyezést tartalmazó szennyvizek esetén volt kisebb az iszapindex a 100-as értéknél. Mindez azt jelenti, hogy az eleveniszap ülepedőképessége lényegesen rosszabb, mint amivel korábban számoltak, vagyis a jó utóülepítés eléréséhez jóval nagyobb utóülepítőre van szükség, mint amilyeneket a korábbi tervezéseknél figyelembe vettek. Ez a jelenség nem lehet véletlen, de nem is jelenti azt, hogy a korábbi tervezési előírások annak idején ne lehettek volna jók. Az utóülepítés javítását nem is csak a követelmények szigorítása teszi szükségessé, hanem az a tény, hogy az évek során az eleveniszap ülepedő-képessége romlik. Jól mutatja ezt a <5. ábra, amely az általam mért iszapindex értékek átlagát tünteti fel a vizsgálati évek függvényében (Budakeszi és Hatvan nélkül, ezek ugyanis erősen befolyásolják az átlagot; bár a tendencia úgy is egyértelmű lenne, csak a szórás volna nagyobb). Az egyetlen 1970-es év kivételével teljesen egyértelmű a kép: az iszapindex értéke évről évre nő. (Az 1970-es év esetében az eltérések abból adódtak, hogy akkor főleg oxidációs árkokat vizsgáltunk, amelyek esetében általában jobb az ülepedőképesség.) Az utolsó adat az elsőnél kb. 70%-kal nagyobb ez azonban nem vehető egyértelműen jellemzőnek. Az évi növekedés (pl. az 1967—69 évek alapján) 6—7%-ra tehető. Az ülepedőképesség romlása fonalas szervezeteknek az iszapban való megjelenésével jár együtt, amely fonalakat sokszor Sphaerotilusnak tartottak. Egyes kutatók szerint ha nem is Sphaerotilusról, de különböző gomba-fajokról van szó; Pasveer szei'int [16] viszont a legközönségesebb bólbaktóriuin, az Escherichia coli egy fonalas alakjáról. A lényeg az, hogy a fonalak nem engedik tömörödni az iszapot. Elterjedt vélemény, hogy a fonalas jelleg felé való eltolódásban lényeges szerepe van a detergenseknek, amelyek koncentrációja a szennyvízben általában nő. (Hazánkban a detergensek egy része biológiailag nem bontható, de a bontható — ún. lágy — detergensekre való áttérés sem oldja meg egyértelműen a .kérdésnek ezt a részét.) A levegőztető medencében beállítható iszapkoncentráció és az ülepedő-képességet jelző iszapindex általában reciprok viszonyban vannak egymással. Ez azt jelenti, hogy jó ülepedőképesség (kis iszapindex) esetén könnyű nagy iszapkoncentrációt elérni és fordítva. Ezért az előzőekben a szennyvíz minőségére és az elérhető iszapkoncentrációra vonatkozóan mondottak értelemszerűen vonatkoztathatók az iszapindexre, illetve az utóülepítéssel szemben támasztott követelményekre. Eszerint szervetlen lebegőanyagot tartalmazó szennyvíz esetében — különösen, ha nincs előülepítő — az ülepedőképesség jó, az utóülepítő a közelmúltbeli elvek szerint (szűkösen) méretezve is megfelelő (Pécs, Ajka, Délpest, Ózd). A szokásos házi szennyvizek esetében a korábban tervezettnél jobb (nagyobb — csúcsvízre is legalább 2,5—-3 óra tartózkodást biztosító — és kedvezőbb hidraulikai kialakítású) utóülepítőre van szükség. Élelmiszeripari szennyvíz (pl. konzervgyár) esetén az iszap ülepedőképessége igen rossz lehet (Hatvan), a szokásos méretű utóülepítővel a berendezés nem tud jól működni, illetve nem tudja fogadni a tervezéskor figyelembe vett szennyvíz-mennyiséget (hiába volna elégséges a légbevivő kapacitás). Mindez az utóülepítő szempontjából is alátámasztja az előbbi pontban a nrodell-kísérletek szempontjából elmondottakat. 5.3. Egyéb szempontok Az ismertetett adatok rámutatnak arra, hogy az eleveniszap minősége a szennyvíz minőségétől és a fajlagos terheléstől függően erősen különböző lehet. A szennyvíztisztítási folyamat irányíthatósága és kézbentarthatósága érdekében alapvetően fontos a fajlagos terhelés ismerete, továbbá az adott telepre vonatkozóan a fajlagos terhelés és a tisztítási hatásfok összefüggésének az ismerete. Ehhez ismerni kell az eleveniszapos medencében betartandó iszapkoncentrációt, ennek változtatási lehetőségét, a recirkulációban tartható maximális iszapkoncentráció értékeit, ennek befolyásolási lehetőségeit. A próbaüzem során — legalábbis a közepes és nagy telepek esetében — mindezek megállapítására, illetve kimérésére is szükség lenne.* Ma még ehelyett — a hiánypótlások és jogi viták mellett — többnyire csak oda jutunk el, hogy a berendezés jó működését bizonyítják. A tulajdonképpeni üzemeltetés szempontjából pedig igen lényeges volna a berendezés teljesítőképességének a kimérése, a gyenge * A Vízügyi Szabványosítási Központ elkészítette a ,,Biológiai szennyvíztisztítók próbaüzemeltetése" c. OVH Műszaki Irányelvet, aminek a gyakorlatban való alkalmazása jelentősen előreviheti a kérdést.