Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Csanády Mihály: Az eleveniszap-minőség értékelése tisztítástechnológiai szempontból

Dr. Csanády M.: Az eleveniszap-minőség értékelése Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 411 összesített eredménye 3. táblázat Resultat der Sclilammuntersucltungen dex [ml/g] Recirkulációs arány Izzítási veszteség f %] Oldott oxigén [mg/l] recirkuláció Recirkulációs arány Izzítási veszteség f %] Oldott oxigén [mg/l] átl. min. max. átl. min. max. átl. min. max. átl. min. max. 41 386 70 174 33 200 111 46 100 53 765 560 115 224 0,46 1,24 1,07 0,95 1,01 0,3 1,2 0,4 0,5 0,7 0,6 1,3 1,9 1,9 1,6 61 79 82 60 67 57 73 72 55 62 67 82 86 66 76 6,1 1,1 2,8 1,6 3,6 3.3 0,3 2,2 0,4 1.4 8,0 1,7 3,7 2,7 8,0 « 24 143 380 61 85 207 186 45 91 75 54 51 134 169 21 197 68 113 268 204 69 0,77 0,90 1,43 0,62 1,72 1,03 0,35 0,3 0,9 0,5 1,0 0,7 1,7 2,0 0,8 2,9 1,3 58 72 81 73 61 67 66 51 79 64 48 57 80 72 50 «2 63 44 74 58 82 82 75 68 72 67 61 85 0,0 4.5 1.3 4.6 3.4 7,3 4.5 3,0 1,2 3,9 0,4 5,3 1,2 7,5 5.4 7,3 9,3 4.5 123 31 110 30 140 32 2,26 3,3 0,9 4,2 68 46 38 50 56 44 70 60 56 51 39 27 77 52 48 3,3 6,2 11,4 6,7 7,7 3.6 0,9 7.7 2,9 1,4 2,6 5,4 9,8 113 / 78 137 7 40 58 7 1 14 235 2,7 / 1,99 0,71 7 0,8 0,1 7 4,5 1,3 68 46 38 50 56 44 70 60 56 44 43 63 49 50 67 45 77 67 64 3,3 6,2 11,4 6,7 7,7 3.6 0,9 7.7 2,9 1,9 0,7 3,5 1,3 10,3 1,1 14,1 5,2 55 365 100 21 106 21 1 14 540 180 0,49 1,60 1,10 0,3 0,9 0,4 0,6 3,1 1,8 65 79 67 46 74 48 79 87 88 3,8 3,2 1,2 2,3 2,0 0,9 5.4 6,2 1.5 — — • — — — 74 78 72 75 77 80 0,4 — — — — — — — — 75 76 — 2,4 — — bevitel is. Ha a bukóéi hosszát helyesen választják meg, vagyis a vízmennyiség növekedése által okozott vízszintemelkedés éppen annyi, amennyi a többlet-vízmennyiség oxigénigénye fedezéséhez szükséges többletbemerülés, akkor igen egyszerű módon érhetünk el nagyon gazdaságos üzemet. (Elvileg a pontos arányosság nem biztosítható, mivel a vízmennyisóg-vízszintemelkedés összefüggés más, mint a bemerülés-oxigénbevitel összefüggése, gyakorlati célra azonban a módszer jól beválik, hiszen biztonságból úgyis oxigénfölösleggel kell számolni.) Ezt az összefüggést tudomásunk szerint a hazai tervezés nem használja ki tudatosan, a gyakorlati szabályok alapján felvett bukóéi-hosszak azonban úgy látszik, megfelelnek, legalábbis az esetek többségében nem volt baj a medencék oxigén-ellátásával. Kifejezetten oxigénhiányt csak egy esetben észleltem (Hódmezővásárhely), ipari szennyvíz eredetű redukálószer-lökés következtében. A Kessener rendszerű levegőztetés tehát technológiai szempontból megfelelő, a levegőztető medence oxigénellátását a vízmennyiséggel közel arányosan (teljesen automatikusan) biztosítani tudja, az eleveniszap szerkezete szempontjából is kedvezően ítélhető. Karbantartása azQnban — főleg nagyobb telepeken — sok nehézséget okoz, ezért a megállapított előnyök ellenére a jövőben valószínűleg háttérbe fog szorulni. 4.1.2. Oxidációs árok. Az értékelésbe bevont berendezéseket csak házi szennyvíz terheli, ami az összehasonlíthatóság szempontjából előny. Jónéhány berendezés viszont igen híg szennyvizet kapott (Egercsehi, Feketevölgy, Vecsés). Egy esetben a csatornába jutó ásványvíz (Bükkszék) okozott szokatlan összetételt. A megfelelően bedolgoztatott, helyesen üzemeltetett árkokban az átlagos iszapkoncentráció általában 2,5 és 3,5 g/l között volt. A két legrészletesebben vizsgált telej) közül Visontán (átlagos házi szennyvíz) 50—110% (átlag 71%) recirkuláció mellett átlagosan 2,6 g/l; Vecsésen (igen híg szennyvíz, csekély szervesanyag-terhelés) 130—-320% (átlag 200%) recirkuláció mellett átlagosan 3,8 g/l eleveniszap-koneentráció adódott. Visontán ismételten előfordult azonban 1,2—1,6 g/l közötti érték is, általában akkor, amikor a recirkuláció is kisebb volt.