Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
9-10. szám - Dr. Rónai András: Vízföldtani szelvény az Alföld észak-déli tengeélyében
Dr. Rónai A.: Vízföldtani szelvény az Alföld Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 399 nem érkezhetnek a Jászság felől, ahol azonos horizontban jóval töményebb oldatok vannak. Még kevésbé származhatnak a szentesi-szegedi medence vizei igen kis töménységükkel észak felől. A mélységi vizek utánpótlódási iránya a középső Tiszavölgyben ÉNy-i. A felszínalatti vizek a Duna— Tisza közi hátság felől szivárognak a Tiszavölgy felé. A hátság kavicsban és durva homokban mozgó vizei érkeznek Csongrád, Mindszent, Hódmezővásárhely környékére néhány száz milligramos igen alacsony oldott sótartalmukkal. Ez a vízmozgás nem a felszín közelében folyik le, hanem 200—500 —1000 m mélységben. Az Ősduna rakta le kavicsát és durva homokját a mai Duna—Tisza közén ezekben az irányokban egyfelől, másfelől a Délalföldre Erdélyből és a Bánságból érkező ősfolyók. Az utánpótlódás irányaira vet fényt a kutak vízhozamának vizsgálata is. A 2. ábra mutatja ezt az É—D-i szelvény mentén. Látható ebből az, hogy Szolnok—Szandaszöllős, továbbá Tiszakécske— Cserkeszöllő 200—300 m mélységben kap jó vízvezető rétegeket és bő mélységi vizet ÉNy felől; a Szentes—Szeged medencébe viszont 300—800 m mélységben áramlik a legtöbb víz. A 2. ábra alsó szalagja bemutatja a nyomásviszonyokat. A negyedkori rétegekben pozitív nyomásanomália jelentkezik, a mélységgel haladóan eléggé egyenletesen. Ezt mutatja az azonos mélységből (300 m az ábrán) fakasztott vizek nyugalmi szintjének nyugodt futású potenciálgörbéje és a mélységgel haladóan egynletes nyomásnövekedés (nyilak). A felsőpannoniai képződményekben a legfelső pliocén (levantei) agyagos rétegek hatása folytán a nyomás ugrásszerűen növekszik. Kivétel a Szentes—Szeged-i medence, ahol a legfelső pliocén rétegek nem agyagos kifejlődésűek; itt a nyomásnövekedés ugyanolyan egyenletes a pannóniai rétegösszletben is, mint a negyedkori rétegekben. Valamelyes fényt vet a mélységi vizek mozgási irányára a 3. ábra, amely összefoglaló képet igyekszik adni a tárgyalt terület felszínalatti vizeinek bőségéről. Az artézi kutakat nyilvántartó adatgyűjtések alapján* mód van ilyen térképek összeállítására. Nehéz azonban e térképeken visszaadni azt, hogy tájanként más és más mélységben találjuk a legjobb vízadó szinteket. Az alföldi medence több részre tagolva különböző időben különbözőképpen süllyedt. A jó vízadó összleteket a későbbi kéregmozgások szétdarabolták, összeköttetésüktől elvághatták vagy az érintkezést nehezebbé tették. Jól tájékoztató térképet tehát csak úgy lehetne adni, ha több szintben ábrázolnánk egymás mellett a felszínalatti vízviszonyokat. A 3. ábra ezt a célt azzal kívánja megközelíteni, hogy külön választja a legfelső negyedkori vízemelet (0—100 m mélység) és a második fontos mélységköz (200— 500 m) vízszolgáltatási képességét. Ugyanezt a célt jobban elérhetjük vízföldtani szelvények szerkesztésével. Ezeknél módunk van a harmadik dimenzióban is bemutatni a felszínalatti vízföldtani vi* Lásd Magyarország mélyfúrású kútjainak kataszterét dr. Urbancsek János összeállításában. OVF. kiadvány. Budapest 1963, 1964. és 1971. I—IV. kötet. 3. ábra. Felszínalatti vízviszonyok a Duna-Tisza közén és az Alföld É—D-i tengelyében 1: Felszínközeiben (30—100 m) bűvízfi rétegek; 2: Középmélységben (200—400 m) jó vízadó rétegek; 3: Középmélységben nagyon bővizű rétegek; 4: Karsztvizes terület; 5: Földtani Intézeti észlelő kutak 1 vizadó rétegre telepítve; 6: Észlelő kutak 2—3 vízadó rétegre telepítve Abb. 3. Unterirdische Wasserverhältnisse auf dem Gebiet zwischen Donau und Theiss und in der nord-südlichen Achse der Tiefebene 1: Wasserreiche Schichten in Oberflächennähe (30—100 m); 2: Gute wassergebende Schichten in mittlerer Tiefe (200—400 m); 3: Sehr wasserreiche Schichten in mittlerer Tiefenlage; 4: Karstwasser-Gebiete; 6: Auf 1 wassergebende Schicht errichteter Beobachtungsbrunnen des Geologischen Instituts; 6: Auf 2 — 3 wassergebende Schichten errichtete Beobachtungsbrunnen szonyokat. Az itt bemutatott szelvény az Alföld E—D-i tengelyében vízföldtani szempontból a legfontosabb medencerészeken keresztül ad áttekintést. Egyúttal szemlélteti a nagy vízadó medencerészek közötti szerkezeti küszöböket és a felszínalatti vízbeszerzés szempontjából korlátolt lehetőségeket nyújtó területeket. Látható az is, hogy a mély negyedkori medencék is különböző teljesítőképességűek, aszerint, hogy durva üledékkel feltöltött, gyorsan süllyedő részei az Alföldnek, (Szentes—Szeged öblözet) vagy lassan süllyedő és finomszemű anyaggal feltöltött öblözetek (DélJászság). 0*m Erdőtelek BUDAPEST Hevesvezekény -•Jaszberéni wwM ^WJászladány\ Szolnoi Törökszentm. Kengyel W/wm ''Kecskemét/, 'Cserkeszöllő Szarvas yZ Cserebökényzz SzentesWtfK •Csongrád; •Mindszent• •Kiskunhalas, JELMAGYARÁZAT: | | Wszinközelben (>W0m) bővizű rétegek Y////// \ Középmélységben (200-400m)jó vizadó rétegek Középmélységben nagyon bővizű rétegek || I|I;I | Karsztvizes terűlet • M.A.F.I. észlelő kutak egy vizadó rétegre V M.A.FJ. észlelő kutak Két-három vízadó rétegre 1.-2. Az 1. ábra szel vény iránya 0 10 W 30 40 50 [km] 1 i i 1 1
