Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Rónai András: Vízföldtani szelvény az Alföld észak-déli tengeélyében

396 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Vízföldtani szelvény az Alföld észak—déli tengelyében Dr. RÓNAI ANDRÁS' Az Alföldön folyó földtani térképező munkálatok nagy síkságunk üledékképződési, rétegtani és tektonikai viszonyait néhány száz méter mélységig feltárják, s így vízföldtani szempontból is fontos eredményeket adnak. 1964 és 1972 között egy észak—déli területsávon az Alföld tengelyében 2400 sekélyfúrást (10 m mélységig) és 39 középmélységű fúrást (100—1500 m mélységig) mélyítettek le. A fúrások felhasználásával 32 rétegvízfigyelő kutat építettek ki. Ezek egy része az egy-egy vízadó szintben mutatkozó nyomásváltozásokat észleli, 11 helyen azonban két, ill. három különböző mélységű réteget figyelnek. A földtani alapfúrások rétegsoráról pontos laboratóriumi vizsgálat alapján szemcseösszetételi táblázatok és diagramok készülnek, a vízadó rétegekben pedig hidrodinamikai mérések, próbaszivatytyúzás, vízvegyelemzés tájékoztat a vízföldtani viszonyokról* *. Az eddigi eredmények lehetőséget nyújtanak arra, hogy az Alföld észak—déli tengelyében a negyedkori vízadó és vízzáró rétegekről nagyvonalú áttekintést adjunk és a felszín alatti víz útját a vízkémia segítségével is figyelemmel kísérhessük. A vízadó és vízzáró szintek helyzetét és a legjobb vízadó rétegek vízminőségét az 1. ábra mutatja. Ehhez az ábrához elsősorban a Földtani Intézet folyamatos magfúrással nyert anyagát használtuk fel, de kiegészítésül figyelembe vettük a legmegbízhatóbb vízkutató és artézi kút fúrásokat, azok karotázsszelvényeit és vízelemzési adatát. A vízföldtani szelvényhez a következő magyarázat fűzhető. Északról dél felé haladva, a hegyperemen néhány méter vastag negyedkori rétegek 5—10 km távolságban már száz méterre kivastagszanak, a Dél-Jászság területén meghaladják a 400 m vastagságot. Tovább haladva délre Szolnok térségéig csökken vastagságuk, majd onnan tovább újra növekedik és Mindszent—Hódmezővásárhelynél túllépi a 600 métert. A negyedkori (holocén-pleisztocén) folyóvízi eredetű rétegeket általában víznyerésre alkalmasnak ítéljük az alföldi medencében. Ezeket a rétegeket a hegyvidékekről levonuló folyók halmozták fel az alföldi medencében a legutóbbi 1—2 millió év alatt. Ennek eredményeképpen a hegységperemeken nagy törmelékkúpokat találunk durva és finom anyagok sűrű váltakozásával és erős lejtéssel, a medence belsejében nagyobb testekben kialakult finomabb szemű rétegeket, nagyjából horizontális elrendeződésben. A szelvény jól szemlélteti, hogy az É—D-i tengely egyáltalán nem jelenti a feltöltődés irányát. Az a lejtésirány, amelyet ma a felszínen látunk, * Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. ** A munkálatok vízföldtani eredményeiről lapunkban két ízben beszámoltunk. Mélységi vízfigyelő kutak telepítésének földtani feltótelei medenceterületeken. (Hidr. Közi. 1968. 1.) Időszakos nyomásváltozások a mélységi víztartó rétegekben. (Hidr. Közi. 1969. 3.). s amelyet az Alföld tengelyfolyója, a Tisza követ, csak a földtörténet legutolsó 10 000—20 000 éve alatt alakult ki. A mélyebb rétegekben más esésirányokat találunk. A szelvény által harántolt metszetben három részt különböztethetünk meg. Az északi rész egy külön medence a dél-jászsági mélyponttal. Ez északról töltődött fel lépcsőzetes hordalékfogó gátakon át. A medence közepén túlnyomóan már csak finomszemű rétegeket, agyagot, finom kőzetlisztet s legfeljebb finom homokot találunk. A déli szelvényrész durvább anyaga nem származhatik innen északról. A szelvény déli része külön medencét tár fel, itt azonban a peremeket nem látjuk, mert azok nem a szelvény vonalába esnek. Ez a medencerész északkelet felől és dél felől kapta üledékeit (az ősduna és a bánsági folyók). A szelvény középső része, az alaphegység magasra felnyúló részei fölött, a nagy alföldi süllyedésben csak kisebb mértékben vett részt, ezért vékonyabb itt a negyedkori rétegsor és kevés a durvább szemcséjű anyag. Üledékeit különböző irányokból kapta aszerint,ahogy az északi és déli jobban sülylyedő medencerészek feltöltődtek és a folyók hordalékukkal a középső részeket is eláraszthatták. A negyedkori rétegsor (Q) alatt néhány száz méternyi, de változó vastagságban a legfelső pliocén kor főleg agyagos üledékeit (levantei emelet) találjuk (Pl

3). A szárazra került pannóniai tófenék egyenetlenségeit fedték be ezek a képződmények, mocsári, lápi és proluviális üledékek. Lejtőcsúszások, többszöri áthalmozás, igen kevert szemcseösszetétel és folyamatos talajosodás jellemzi őket. Északon és a szelvény középső részén főleg agyagrétegekből (tarka agyag) áll az az összlet, délen azonban homok is jelentős vastagságú rétegekben települt. A szelvény legalsó rétegei (Pl

2) felsőpannóniai tavi és folyóvízi üledékek, sűrűn változó agyag, kőzetliszt és homok rétegekkel. A felsőpannóniai rétegeket az Alföldön főleg hévizek nyerése érdekében tárják fel. Ezeknek vizsgálatába ez alkalommal nem bocsátkozunk. A szelvénynek e két alsó tagja (Pl

3 és Pl

2) nem kidolgozott, csak általános tájékoztatást szolgál. A legfelső pliocén rétegek (Pl

3) vízföldtani jelentősége az északi és középső részeken az, hogy meddő összletet jelent, víztermelésre alkalmatlant. Mint terjedelmes záróréteg az alatta levő felsőpannóniai rétegek vizét nagy nyomás alatt tartja. E rétegsort átlépve a nyugalmi szintek ugrásszerűen növekednek. A felsőpannóniai rétegek vízföldtani jelentősége ellenkező értelmű. Ezekben sok a jó vízadó réteg és vízminőségük is megegyezik a negyedkori finomszemű víztartók vízminőségével, tehát édesvíz, kis oldott só tartalommal. Az 1. ábra feltünteti a különböző mélységből származó vizek oldott só tartalmát, tehát a víz kémiai típusát. Az adatok igen tanulságosak és fényt vetnek a szivárgási viszonyokra is. Kétféle