Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában alkalmazott módszere, erősen szennyezett felszíni vizek tisztítására

Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. 367 majd vízzel való öblítés következik 38 m/ó sebességgel 3 percen át (1. kép). Minden szűrőépület két emeltszintű öblítővíz tárolóval van ellátva, ezek a szükséges nyomást is biztosítani tudják. Az öblítéshez szűrt vizet használnak. Az öblítővíztárolók össz kapacitása 530 m

3 és 4 szivattyú emeli beléjük a vizet. Ezek ugyancsak csigaszivattyúk, az öblítőlevegőt 2 centrifugál kompreszszor szolgáltatja. Minden öblítéshez 160 in

3 öblítővizet használnak, mely a szűrt víz 1—2%-t teszi ki. Egyidőben kettőnél több szűrő nem öblíthető. Az öblítővizet szállító szivattyúk és a kompresszorok az emeltszintű öblítővíz tároló mellett helyezkednek el. A tisztavízgyűjtőbe bukóélen keresztül érkezik a víz, s egyúttal a víz levegőztetését is szolgálja. A tisztavíz tárolóban történik a klórozás is, adagolás 5 mg/l klórinennyiséggel. A tároló hasznos kapacitása 1600 m

3. A szivattyútór felett van az automatikus klóradagoló berendezés. A tisztavíz tároló vizét centrifugál szivattyúk emelik a távvezeték hálózatába. Két tartalék elektromos egység van áramkimaradás, vagy csúcsterhelés időszakára beállítva. Az áramellátás két irányból biztosított. A szűrt vizet mind a kilépés, mind a betáplálás helyén venturi csatornával mérik. így ellenőrizhető a vezetékben történő bármely meghibásodás, szivárgás. A nyomáslengósek kiegyenlítésére légtelenítőket helyeztek el, a WKK 1 vezetéken 6-ot, a WRK 2 párhuzamos vezetékein 2—2-t. Minden 5—600 m-ben ellenőrző aknákat építettek be és 6 km-ként szakaszoló tolózárakat, csőtörések, javítások esetére. A csővezetékek karbantartását és a Jutphaasi szivattyútelep üzemeltetését az Amsterdami Vízmű végzi, a dünavidéki beszivárogtató rendszert az Észak-Holland Tartományi vízmű üzemelteti. 3.3. A tisztítási technológia A nyersvíz minősége. A Rajna számtalan szenynyező komponenset szállít. Ezek között elsőként kell megemlíteni a közönséges konyhasót, nátriumkloridot, mely ionos oldat alakjában van jelen, továbbá kalcium- és magnéziumsókat, amely meghatározza a víz keménységét. A különösen magas ammóniatartalom télen fordul elő legtöbbnyire, és a víz oxigénfogyasztási kapacitását erősen megemeli, ennek következtében a szerves anyagok lebontásához sok oxigénre van szükség. Különböző ízrontó anyagokat is tartalmaz a folyó vize, amelyek lebontása nehézkes; különböző káros és ártalmatlan mikroorganizmusokat; magasabbrendű szervezeteket, így molluszkákat és halakat, azonfelül bizonyos mennyiségű iszapot is mindig szállít. 3.4. Az „előszűrés" szükségessége A nyersvizet még a düne-területekre való szállítás előtt — ahol beszivárogtatják — bizonyos fokig tisztítani, stabilizálni kell, mert enélkül a csővezetékben nemkívánatos jelenségek játszódnak le. A nyersvíz, az iszap-, ammónia- és szervesanyag-tartalma üledéket képez a csővezetékben, és táptalajt biztosít a különböző mikroorganizmusok számára, csökkenti a csőkeresztmetszetet, növeli a csőellenállást és ezzel egyidőben csökken a vezeték szállítási kapacitása. A túl magas iszap- (üledék)-tartalom, az ipari felhasználást is megnehezítené és a természetes szűrőrétegeket (a beszivárogtató rendszerben) is nagyon hamar eltömné. Különösen nyári időszakban, amikor az oxigéntartalom egyébként is gyorsan felhasználódik, anaerob körülmények kialakulásához vezetne, amely a csőben bomlási folyamatokat eredményezne, és a vízben szag- és ízrontó hatást idézne elő. Ezért a nyersvízből — mielőtt a csővezetékbe bevezetnék — először gyorsszűrővel „kifogják" az ülepedő és bomló anyagok nagyobb részét; ezalatt az ammónia és szervesanyagok egy része is lebomlik különböző mikroorganizmusok közreműködésével. A szűrési folyamat befejezése után bizonyos mennyiségű klórt adagolnak a szűrt vízhez, amely megöli a baktériumokat és magasrendű organizmusok szaporító sejtjeit, és így megakadályozza a csőben való továbbnövekedést. Bizonyos feltételek mellett a maradvány ammónia is lebontható. 3.5. Ipari víz Az „előszűrt" nyersvíz ipari célokra megfelelő. Természetesen nem minden ipari igényt tud kielégíteni, de pl. a papíripar, vasolvasztás és más iparok számára felhasználható. Az előszűrt nyersvíz legnagyobb részét a „Hoogovens Acélművek" hasznosítják hűtővízként a vasolvasztásnál, a gyár saját víztisztítóműve egyéb célokra tovább tisztítja a nyersvizet. A papíripar homokszűrés után hasznosítja a nyersvizet. 3.6. A beszivárogtató rendszer Az Amsterdami Vízmű az előszűrt nyersvizet egy nyitott csatornán át táplálja be a beszivárogtató rendszer területére. Itt a víz számtalan, széles és sekély szivárogtató árokba kerül. A nagy felület elősegíti, hogy a víz a beszivárgás előtt oxigénnel telítődjék. Az oxigén lehetővé teszi természetes biológiai tisztítási folyamatok lejátszódását a talaj ban az ott tartózkodás 2—3 hónapja alatt. Az említett időszak alatt a folyóvíz keveredik a beszivárgó csapadékvízzel csakúgy, mint a felszín alatt tározódott, dünék alatti szűrt vízzel, ezáltal sótartalma nagymértékben csökken. Így a folyóvízből talajszűrés útján mesterséges talajvíz lesz. Bakteriológiai szempontból ennek a módszernek óriási előnye a vízminőség feljavulása, a magasabbrendű szervezetek szaporító sejtjeinek kizárása és a maradék károkozó baktériumok talajban való kiszűrése és elpusztulása által. A talajvízdúsítási periódus alatt a víz számos szennyezőanyagtól megszabadul, néhány új szenynyeződést azonban felvesz, ezek elsősorban a talaj humusz-anyagaiból származnak, tőzeges rétegekből, melyek a dünék között megtalálhatók. A víz kémiai összetétele is javul, ámbár felveszi a talajvíz (felszínalatti) kémiai sajátosságait, és a vas- és mangánsók feldúsulnak benne. 2—3 havi tartózkodási idő után a víz egy felszínalatti lecsapoló rendszeren (drén rendszeren) át elhagyja a dúsító rendszert. Végül a dünékben dúsított talajvíz az utolsó tisztítást a Leiduini tisztítótelepen kapja, mely