Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában alkalmazott módszere, erősen szennyezett felszíni vizek tisztítására

364 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. X talaj v ízdúsítás Hollandiában alkalmazott módszere, erősen szennyezett felszíni vizek tisztítására BAUER MÁRIA» Bevezetés Hollandiában éppenúgy, mint egész Nyugateurópában a vízellátás közös problémája a felszínalatti készletek korlátozott volta és a felszíni vizek nagymértékű szennyezettsége. A vízigények a fejlődő ipar ós az urbanizáció következtében a korábbi évek igényeinek sokszorosára emelkednek, ugyanakkor az iparfejlődés és városiasodás természetes következményeként egyre több szennyező anyag jut a folyókba, élővizekbe, melyek minősége ezáltal egyre romlik, egyes helyeken olykor már katasztrófa,

lis móreteket ölt. (A Rajna vizének össz sótartalma esetenként meghaladja az 1000—1100 mg/l-t.) Hollandia nagyvárosai zömmel felszíni vizekből fedezik ivó- ós ipari vízszüksógletüket. Amsterdam vizét a Rajnából, Hága a Rajna Lek nevű mellékágából, Rotterdam a Maasból nyeri. Folyóinak jelentős része fejlett iparral rendelkező államokon keresztül érkezik Hollandia területére, ahol vizük már az országhatárokon kívül olyan mértékben szennyeződik az ipar kibocsátotta szennyezőanyagok által, hogy az év bizonyos szakaszaiban vizük víztermelésre alkalmatlan. A bejutó szennyező anyagok közül különösen veszélyesek azok a szerves vegyületek, melyek főleg a kőolajfinomítás, vegyipar ós szénlepárlás útján jutnak a folyókba, ós igen ellenállóak a biológiai lebontással szemben. Ezek íz- ós szagpi'oblémákat okoznak, különösen akkor, ha a nyersvíz a vízkivétel után azonnal tisztításra kerül. A komoly vízellátási problémák indokolják a víztechnológia és víztisztítás nagymértékű fejlődósét az utóbbi évtizedekben, mondhatni utóbbi években. Igen gondos, alapos tisztítási eljárásokat dolgoztak ki, amellyel az erősen szennyezett felszíni vizekből is jó minőségű ivóvíz nyerhető. Közös vonása ezeknek a tisztítási eljárásoknak, hogy összetett, többlépcsős folyamatok. A nyersvíz a vízkivétel után nem kerül azonnal a tisztítótelepekre, hanem valamilyen formában „előtisztítást" kap. Ez az előtisztítás lehet felszíni tározókban való hosszú idejű tározás, vagy talajszűrés. Az előbbi esetben a tározókban az ülepedő anyagok nagyrósze kiülepedik és a különböző biológiai és vegyi folyamatok következtében a víz minősége nagymértékben javul; az utóbbi esetben a talaj természetes szűrőhatását használják ki a vízminőség javítására. Hollandia legnagyobb városai: Amsterdam, Rotterdam, Hága, vízellátásukat erősen szennyezett felszíni vizekből biztosítják. Az említett városok közül Rotterdam a felszíni tarozást, Amsterdam és Hága a talajszűrés metódusát alkalmazza „előtisztításként". Meg kell jegyeznem, hogy itt az „előtisztítás" fogalmát ki kell szélesíteni, és én már a tágabb értelmezést használtam. Előtisztítás alatt a víztechnológiában általában a durva hordalék kifogását, rácsokat és homokfogókat értik. Egy többlépcsős tisztítási folyamatnál azonban minden egyes tisztítási lépcső az utóbbinak „előtisztítása" ként értelmezhető. Alkalmazott tisztítási eljárások Rotterdam: nyers vízkivétel — tározás — vízkivétel a tározóból — mikroszűrés (dobszűrés) — előklórozás — derítés (szűrőderítőkben) — gyorsszűrés — utóklórozás. Hága, Amsterdam: nyers vízkivétel — gyorsszűrós — klórozás (helyszínen) — távvezetéken a dünaterületekre való szállítás -— talajszűrés — levegőztetés — gyorsszűrés — lassúszűrés -— utóklórozás. * Déldunántúli Vízügyi igazgatóság, Pécs. 1. A talaj természetes szűrőhatásának kihasználása a víztisztításban 1.1. A mesterséges talajvízdúsítás általános alapelvei A talaj vízdúsítás során a talaj vízkészletet mesterséges úton, mennyiségileg „növeljük", egyidejűleg pedig a beszivárogtatott, rendszerint gyengébb minőségű felszíni vizet minőségileg javítjuk. Tehát a talaj vízdúsítás egyszerre készletnövelő és minőségjavító, víztisztítás jellegű feladatot lát el. A vízellátásban rendszerint mindkét funkcióját felhasználjuk, és adott esetben a szükségesebbet domborítjuk ki. Az alábbiakban vázolt hollandiai vízművek esetében a talajvízdúsítás utóbbi, vízminőségjavító, víztisztítástechnológiai szerepe kerül előtérbe és a folyamatot mint „talaj szűrést" tekintjük. A talaj természetes szűrőhatását a víztisztításban olyan helyeken alkalmazzák, ahol a talaj összetétele és szemszerkezete erre alkalmas. Hollandia északnyugati dünaterületeinek homokos talaja kiválóan alkalmas a talajvízdúsításra. A talaj ilyen esetekben, mint egy hatalmas, természetes szűrő ipűködik, ahol a talaj hézagaiban, pórusaiban élő mikroorganizmusok látják el a biológiai szűrés funkcióját. Itt természetes körülmények között játszódnak le azok a folyamatok, amelyeket a tisztítási folyamat során a tisztítótelepeken a lassúszűrőkben mesterségesen idézünk elő. Ezeknek a természetes „szűrőknek óriási előnye a nagy szűrőfelület és a beruházási költségek minimális volta. .További előnye az eljárásnak, hogy a víz minőségét meghatározó fizikaikémiai összetevők kedvezőbbé tehetők, a szuszpendált ós kolloid anyagok kiszűrhetők és bakteriológiailag kedvezőbb minőségű víz nyerhető. A megszűrt talajvíz azután egy természetes felszínalatti tározómedencében tározódik az első vízzáró összlet felett, s abból mesterséges úton, drónrendszerrel, galériával, kútsorral stb. kitermelhető. 1.2. A mesterséges talajvízdúsítás módszerei Felszínalatti víztartó vízkészlete kétféle módon növelhető. a) Közvetlen mósszerrel: amikor az áteresztő talajrétegen keresztül felszíni vizet juttatunk a felszínalatti vízgyűjtő medencébe mesterséges tavakkal, árkokkal történő beszivárogtatás által vagy félig áteresztő rétegek esetében elárasztással, vagy kutak, aknák segítségével történő beszivárogtatással. b) Közvetett módszerrel: amikor a vízkivételt közvetlenül a folyókhoz közeleső térségben telepítjük, ha a folyó medre áteresztő talajban van. Ilyenkor a talajvízszint süllyesztésével fokozzuk a folyóvíz beáramlását az áteresztő talajba. Az előző módszert mesterséges talajvízdúsításnak, az utóbbit partiszűrésnek nevezzük. A mesterséges talaj vízdúsításnál a vizet egy más vízkészletből — rendszerint felszíni vízkészletből és legtöbbször jelentős távolságból — szállítjuk és szivárogtatjuk a talajba. Nemcsak a minőségjavítás, de a készletnövelési