Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Dr. Oláh J.: A bakterioplankton biomasszája és produkciója a Balatonban

Dr. Oláh J.: .4 bakterioplankton biomasszája a Balatonban Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. 357 rövidnek tekinthető összehasonlítva az előbbi vízterület téli értékével. A februári jégalatti biomassza ezen a területen is meglepően nagy, az előbbi területtel szemben azonban a nyári biomassza magasabb mint a tavaszi. A vízterület legjellemzőbb vonása a teljes bakterioplankton nagy nyári produkciója. A bakteriobentosz biomasszája és produkciója mindkét vízterületen a bakterioplankton évszakos változásait követi, azzal a különbséggel, hogy a téli maximum helyett a bakteriobentosznál ősszel találtunk maximumot. A Balatonban a teljes bakterioplankton évi produkciója az öt év átlagát tekintve nedves súlyban 2,8 • 10

5 tonna. A Keszthelyi-öböl és környéke tehát a bakterioplankton produkciója alapján is az eutrofizálódás előrehaladottabb állapotát mutatja. A Keszthelyiöbölben a produkciót meghatározó rövid nyári generációs idő az irodalmi adatokkal összehasonlítva az eutróf vizekhez hasonlóan kicsi. A Balatonnak mintegy negyedét kitevő vízterületen a nyári hónapókban a teljes bakterioplankton produkciója közel tízszerese a háromnegyed részt kitevő alacsonyabb trofikus szintű terület produkciójának. A Balatonban a fitoplankton C

1

4-el mért évi produkciója az előzetes vizsgálatok szerint 2,5 • 1()

4 tonna szerves szén. A bakterioplankton produkciójával való összehasonlítás arra utal, hogy a Balaton anyag és energia háztartásában az allochton szervesanyagnak, a makrofita és mikrofitobentosz elsődleges termelésének fontos szerepe van a fitoplankton termelése mellett. Összefoglalás 1. A bakterioplankton mennyisége és évszakos változásai alapján a Balatont két részre osztottuk fel. A magasabb trofikus szintű Keszthelyi-öböl és környékére, amelyben a bakterioplankton erőteljes július-augusztusi kialakulása a jellemző, és a többi vízterületre, amelyben a nyári maximum hiányzik, sőt nyáron magas vízhőmérséklet mellett a bakterioplankton mennyisége rendkívül alacsony értékre csökkenhet. A Balatonban — és valószínűleg minden nagykiterjedésű, sekély, mérsékeltövi tóban — az eutrofizálódás és az évszakos változások közötti kapcsolat lényegeként megállapítható, hogy az alacsonyabb trofikus szint rendkívül kicsi nyári-nyárvégi értékeit az eutrofizálódás előrehaladásával egyre gyakrabban váltják fel a nyári-nyárvégi maximumok. A Keszthelyi-öbölben és környékén a rövid nyári generációs idő szintén a vízterület magasabb trofikus szintjét bizonyítja. A Balatonnak mintegy negyed részét kitevő vízterületen a nyári hónapokban a teljes bakterioplankton produkciója közel tízszerese a háromnegyed részt kitevő alacsonyabb trofikus szintű vízterület produkciójának. A bakterioplankton produkciója a Balatonban 2,8 • 10

5 tonna/nedves súly. 2 A 65 vertikális felvétel 1966—67-ben a bakterioplankton egyenetlen vertikális eloszlását mutatja. Naponkénti vertikális vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a rétegzettség a víz dinamikus állapotától függően nagyon labilis, ós csak télen alakul ki stabil állandó rétegződés. 3. A heterotróf és teljes bakterioplankton alapján egyaránt határozott mennyiségi tagozódást találtunk a parti öv és a nyílt víz között. A parti övben a teljes bakterioplankton 2—3-szor, a heterotróf bakterioplankton 40—120-szor haladta meg a nyílt vízi értékeket. 4. Júliusban Haranghy vizsgálatai eredményeihez hasonlóan a Zalából bekerült bakteriális biomassza a Keszthelyi-öbölben gyorsan mineralizálódott, és a Zala hatását a torkolattól 500 m-re már nem észleltük. Augusztusban a Keszthelyiöböl vizében csökkent a lebontási folyamatok intenzitása, magas volt a heterotróf baktériumok száma, így a Zalából bekerült nagy bakteriális biomassza lebontása is lelassult. A folyó hatását 500 m után is észleltük. A leírt jelenség a Zala tavi hatását új megvilágításba helyezi. IRODALOM [1] Bemard M., L. Rampi and A. Zattera (1967): A phytoplankton component not considered by the Utermöhl method. Puhl. Staz. zool. Napoli 35, 170—214. [2] Böszörményi Zi. (1966): Adalékok a biológiai eredetű üledók-kópződós kérdéséhez. In: „A Balaton feliszapolódásával kapcsolatos kutatások 1963— 64", VITUK1, Budapest, p. 53—57. [3] Edmondson IV. T. (1968): Water-quality management and lake eutrophieation

: the lake Washington case. Wat. Res. Man. and Puhl. Pol. 11, 129

—

178. [4] Jegorova A. A. (1951

): Eeopoea A. A.: MHKPOGHOjiorHnecKHe nccjie,noBaHnn 03epa EejtoBoGb. MunpoOtioji. 20, 103—112. [5] Entz B. (1954): A Balaton termelésbiológiai problémái. MTA Biol. Orv. Tud. Oszt. Közi. 5, 433—461. [6] Entz B., J. Ponyi and G. Tamás (1963): Sedimentuntersuchungen im südwestlichsten Teile des Balaton in der Bucht von Keszthely in 1962. Annal. Biol. Tihany. 30, 103—125. [7] Fred E. B., F. C. Wilson and A. Davenport (1924): Distribution and significance of bacteria in Lake Mendota. Ecology 5, 322—339. [8] Gorbunov K. V.

—ropóynoe K. B. 1953 PacnaßoCTaTKOB BbicuiHX BOflHwx pacTemiíí H ero 3K0JT0rHHecKaji pojib B Bofloeiwax HHJKHCH 30Hbi flejibTbi BOJITH. Tp. Bcec. rudpoöuoji. OGiy. 5, 158—202. [9] Graham W. E. and R. T. Young (1934): Bacteriological studv of Flathead Lake, Montana. Ecology 15, 105—109. [10] Haranghy L. (1941): Beitrage zur Bakteriologie des Balaton

. Magy. Biol. Kut. Münk. 13, 57—73. [11] Henrici A. T. (1938): Studies of freshwater bacteria. IV. Seasonal fluctuation of lake bacteria in relation to plankton production. J. Bact. 35, 1 29— 139. [12] MeaHoe M. B. (1955): MeTOfl onpeflejiCHHH npoflVKUUH 6ai<TepnaJibH0M Gnoiviaccbi B BOFLOEME. Mimpo6uoa. 24, 79—89. [13] Kleiber A. (1894): Qualitative und quantitative bakteriologische Untersuchungen des Zürichseewassers. Zürich, Diss. [14] Koncmaiimimoe A. C. (1967): OGmasi i IIAPOGHOJIOrHH. 143/1. Bbicuia« IÜKojia, 431. [15] KpauiemmuKoea C. A. (1958): Mni<poGno^ornHecKne npoijcccbi pacnafla BOAHOH pacTiiTejibHocra B JIHTOpajw puGiiHCKoro BOAOxpaHHJimna. Eioaa. Hucm. Euoa. Boöoxp. 2, 3—6. [16] Kpucc A. E. (1959): MopcKaa MHKpoGHOJionm (rjiyGoKOBOflHaa). M3A. AH CCP, MocKea, p. 455. [17] Kpucc A. E., E. A. PyKuua (1952): EnoMacca MIIKpOOpraHI13MOB Ii CKOpOCTb HX pa3MH0>KeHHÍI B oi<eaHHwecKHx rayGHHax. Mypn. o6u). óuoa. 13, 5.