Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
7. szám - Salamin András: A Zagyva–Tarna komplex vízgazdálkodási rendszer. III. Önszabályozó vízgazdálkodás
322 Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. Salamin András: A Zagyva—Tarna .. . III. önszabályozó vízgazdálkodás 1. szelv. 2. szeli/. Hl[A,,B,,C„tijj érkező árhullám [A 2,B 2,C 2,Q 2] távozó árhullám T időtronszformóció az (1) felosztása szerint (1. táblázat): t 0, Q o, Tm, Qm független változók, 7. ábra. Medertranszformáció Fig. 7. Channel transformation max. vízhozam [m 3/s] b, Q 0,Q, meghatározása Qo 4 (Zagyva vízgyűjtőjén végzett fm3/el L _/ I [mys] 10,0 100 vizsgalatuk olapjan) C, T 0J, meg határolása (Zagyva vízgyűjtőjén végzett j vizsgálatok alapján) [óra],. 100 200 300 m 500 100 200 300 WO 500 I = I(l> Q 1> Q' v T, To, Tm, Qm), Q» Q'v függő valószínűségi változók. 8. ábra. Időtranszformáció Fig. 8. Time transformation Az időtranszformáció meghatározásánál az alábbi feltételezésekből indulhatunk ki: — a késleltetési idő felírható az árhullám maximális vízhozamértékének függvényében, azaz r=f(Q), ami a medertranszformációnál a felső szelvényben belépő maximális vízhozamra értendő; — a t =f(Q) összefüggés a 8. ábrán szemléltetett függvénnyel jellemezhető, tehát van olyan Q 0 vízhozam, melynél kisebb, ill. Q m vízhozam, melynél nagyobb hozamérték esetén a késleltetési idő nem nő, illetve nem csökken. A 8. ábrának megfelelő (Q n, r 0), ill. (Qm, T M) értékpárokat az elemi területek kifolyási szelvényeire a részvízgyűjtők részletes topográfiai, morfológiai elemzése alapján határoztuk meg. A medertranszformáció időkésleltetésének paraméterpárjait a meder jellemzőinek függvényében határoztuk meg. Az időtranszformáció tehát a következő: (7) ahol Qi az elemi vízgyűjtő eredő árhullámának maximális értéke, A lefolyási modell lényeges része még a tározótranszformáció, mely a vízgyűjtőn tervezett, mintegy 25—30 dombvidéki tározóból álló rendszer kiépítése alatt ill. után fog fontos szerepet kapni. Tekintettel arra, hogy a tározórendszer tározói távvezérelt rendszerként fognak üzemelni, a tározó transzformáció — ellentétben az eddig ismertetett transzformációkkal — befolyásolt rendszerfüggvény lesz, amelyet a 3. ábrán szimbolizált blokkséma vízkormányzó részmodellje (MA.) szimbolizál. A fizikai folyamatot leíró transzformációkat kiegészítik még a modell felépítését segítő ún. segédtranszformációk . A parametrizáló segédtranszformáció a vízfolyás fontosabb szelvényeiben az árhullámképet paraméteres függvénnyel —- trapézzal — közelíti. A parametrizáló segédtranszformáció az alábbi feltótelekre épül: — a trapéz a legjobb simulást az árhullámkép áradó és tetőző ágánál adja, a transzformáció árhullámtömegtartó, — a közelítés hibáját az apadó ág tartalmazza. A parametrizáló segédtranszformáció kifejezése az alábbi: T = T(Q, A, B, C, V, <5„ ő 2, V l, y 2), (8) ahol Q, A, B,C, V a paraméteres árhullám jellemzői ö l t ő 2 az áradó, illetve y u y., a tetőző ág közelítését szabályozó paraméterek, Az (1) felosztás szerint (1. táblázat) (5 X, 6.,, y u 2 független változók, Q, A, B, C, V függő valószínűségi változók. Az összegző segédtranszformáció az összegződő árhullámképek eredőjét határozza meg. Az összegző transzformációt két fő esetben használjuk : — az elemi vízgyűjtők kifolyási szelvénye eredő árhullámképének meghatározására, valamint — a különböző rószvízgyűjtőkről érkező árhullámok összegzésére. Az összegző transzformáció S = S[Q(t), Qi, Ai, B i t Ci, i], ahol Q(t) az eredő árhullám idősora, Qi, Ai, Bi, Ci az összegzendő árhullámkép paraméterei i=l,2... Az (1) jelölésének megfelelően (1. táblázat) i független változó a részvízgyűjtők árhullámainak öszszegzésónél, és függő változó az elemi vízgyűjtő eredőjének meghatározásánál, Q{t), Qi, Ai, Bi, Ci függő valószínűségi változók. Az ismertetett transzformációkból felépülő lefolyási modellt a 9. ábra," ill. az 1. ábra gráfsémája szimbolizálja. A gráf zárt, irányított gráf, a gráf útjai a fő-, míg a csúcsok a segédtranszformációkat szimbolizálják. A modellnél felhasznált — (1) alatt szimbolizált, 1. táblázatban összesített — paraméterek közül a független változókat a vízgyűjtőre rendelkezésre álló adatok alapján határoztuk meg. Ezek közül legjelentősebbek a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vízhozammérései, a pásztói Zagyva szelvény mintegy 10, valamint a Nemti-i Zagyva szelvény 3 éves rajzolt vízállássora, a terület domborzati térképei, a vízgyűjtőn levő OMI csapadókmórők adatsorai, valamint a Rakaca vízgyűjtőjének adatával végzett vizsgálatok [2] eredményei vol-