Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

7. szám - Hajdú György: A főváros vízellátása

Hajdú Gy.: A főváros vízellátása Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. 301 280 260 240 220 200 180 ^160 ~k 140 | 12

0 ^100 80 60 40 20 0 1328 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 [év] 1. ábra. Víztermelés- és fogyasztás alakulása 1928—1972 között nagyrészt az ipar nagyarányú fejlesztésével volt kapcsolatos. A sok vizet igénylő ipari üzemek, amelyek eddig saját kútjaikból termelték a vizet, mindinkább áttértek a számukra kényelmes megoldásra és vízszükségletüket a közüzemi vízmű hálózatáról elégítették ki. Erre ösztönzött az ivóvíz árának alacsony szinten tartása. (A korábbi 0,22 Pengő/m

3-ről 1968-ig 0,75 Ft/m

3) Részben ez, részben pedig a fővároshoz csatolt peremkerületek igen hiányos vízellátásának megjavítására fordított vízmennyiségek az 50-es évek elejére felemésztették a Vízművek korábbi tartalékait. A követelmények fokozódására jellemző, hogy 1951-től kezdve a vízfogyasztás évente 12—14%-kal emelkedett a megelőző évek 2—3%ával szemben és 1957-ben már meghaladta a 187 millió m

3-t, az 1945. évi 85 millió m

3 több mint kétszeresét. (1. ábra). Az első ötéves terv komoly erőfeszítései ellenére, — amelyek során nemcsak északon, a Szentendreszigeten, hanem délen, a Szigetszentmiklós és keleten Cinkota térségében is jelentős fejlesztési és bővítési munkák folytak, új termelőtelepek, csőés csáposkutak, mélyfúrású kutak létesültek, számos új víztárolómedence és több mint 200 km csőhálózat épült — mind a nyári csúcsfogyasztás időszakában, mind pedig a Duna téli alacsony vízállásainál igen kellemetlen és nagy területekre kiható vízhiányok jelentkeztek. Ezek enyhítésére a Vízművek bekapcsolta a vízellátásba a fürdők víztartalékát és más provizóriumokat. A vízhiányok különösen Pest déli, délkeleti területein voltak súlyosak. Ezek hatására és az ivóvízzel való jobb gazdálkodás érdekében épült meg ebben a tervidőszakban a Délpesti Ipari Vízmű, amelv akkor a soroksári Duna-ág vizéből kb. napi 30 000 m

3 ipari vizet szállított a Pest délkeleti területén települt ipari üzemek részére. A két ötéves terv közötti években, 1955-től 1960-ig, tovább fokozódott a termelőkapacitás növelését célzó szerteágazó tevékenység. Ennek keretében nemcsak további új csáposkutak és csőkútsorok létesültek, hanem a régi kúttelepek teljesítőképességének fokozására több helyen bevezette a Vízművek a talajvízdúsítást, a káposztásmegyeri főtelepen megépítette — kísérleti céllal—az első, felszíni Duna-vizet tisztító vízművét, amely mintegy 25 000 m

3/nap ivóvíz mellett, 9000 m

3/nap ipari vizet is termelt, és így azóta betölti az Északpesti Ipari Vízmű szerepét is. Az időszak végén megkezdődött a 200 000 m

3/nap teljesítményű Nagy Felszíni Víztisztítómű I. ütemének építése is (6. kép). E tervközi intervallumnak jelentős műszaki eseménye volt a Fővárosi Vízművek— 1960—1975-ig terjedő időtartamra szóló — első 15 éves távlati tervének elkészíttetése, amely az akkori helyzet értékeléséből kiindulva, komoly segítséget nyújtott a középtávú elképzelések realizálásához. Az ezután következő tervidőszakok egyre fokozottabb és lüktetőbb fejlesztési és fenntartási tevékenységet hoztak. Ennek során a legjelentősebb létesítmények közül elkészült és üzembelépett a Nagy Felszíni Vízmű, további új cső- és csáposkútcsoportok épültek a hozzájuk tartozó vezetékekkel és csatornákkal mind a Szentendre-, mind a Margit-, mindpedig a Csepel-szigeteken. A káposztásmegyeri főtelepen megépült 200 000 m

3/nap szállítóteljesítményű, III. számú gépház. Ennek üzembehelyezésével, valamint a régi gépházakban végrehajtott gépcserékkel jelentős mértékben nőtt e legfontosabb létesítmény kapacitása. Elkészült a három, 800 —, részben 1000 mm 0-jű vezetékből álló III. pesti főnyomóvezeték-rendszer, több tárolómedence létesítésével emelkedett a tározótérfogat. A kelet-pesti magasabb területek vízellátásának javítására, új, nagy területet magábanfoglaló felső vízellátási övezet alakult ki. Nagy segítséget jelentett ezeknél a fejlesztési és bővítési munkálatoknál egy új kúttípusnak, az ún. kiscsáposkútnak a bevezetése. Ezt a könnyen és gyorsan megépíthető kúttípust a Vízművek kísérletezte ki és alkalmazta először (2. ábra).