Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

Gerö Gy.-né: A vízgazdálkodási ágazat bér- és jövedelemszabályozási... Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. 241 mit, hiszen ezt égy sor tényező, elsősorban a szak­mai összetétel befolyásolja. Ha azonban az össze­hasonlításnál a szakképzettségi színvonalat is fi­gyelembe vesszük — amit felfoghatunk mint az egy munkásra jutó szakmunkás képesítés számát—, akkor sem találunk lényeges aránytalanságot. Az 1970. évi statisztikai adatok alapján a munká­sok szakképzettségi színvonala a tanácsi víz, csatorna, fürdővállalatoknál, 0,37 és a munkások havi átlagkeresete 1939 Ft volt. Ugyanezek az adatok a regionális vízgazdálkodási vállalatoknál 0,50 és 1998 Ft gépiparban 0,48 és 2000 Ft, vegyiparban 0,38 és 1953 Ft textiliparban 0,36 és 1771 Ft Hangsúlyozni kell, hogy a gyorsabb fejlődés a preferenciáknak, vállalati tartalékoknak és az építőipari tevékenység fejlesztésének tudható lie és nem a szabályozórendszer automatizmusának. Ez az automatizmus — mint azt Gerő elvtársnő előadásában részletesen kifejtette és számokkal is alátámasztotta — nem biztosítja a vállalatok számára a kielégítő bérfejlesztési lehetőséget és ezért, ha el akarjuk kerülni az ágazat bérhelyzeté­nek ismételt elmaradását, akkor az ágazatot to­vábbra is bérpreferenciában kell részesíteni. A preferálásnak a jelenlegi rendszerét azonban nem tartom helyesnek, mert azzal, hogy a vállalati gazdálkodásban külső segítségnyújtó szerepet tölt be, egyben akadályozza az előrelátó vállalati bér­gazdálkodást. Szükségesnek tartanám a preferenciákat a szabá­lyozórendszerbe úgy beépíteni, hogy vállalataink­nál megfelelő eredmények elérése esetén a megfelelő bérfejlesztést automatikusan biztosítsa. ad. 3. Következő kérdés: mit tekintsünk a vízgazdál­kodási vállalatoknál „megfelelő eredménv"-nek? A jelenlegi szabályozórendszer az egy főre eső nyereség növekedését tekinti annak. Vajon a nye­reség kifejezi-e vállalataink hatékonyságát? Meg­győződésem, liogv nem. A vízgazdálkodási válla­latok akkor működnek hatékonyan, ha a feléjük irányuló jogos társadalmi igényt minél nagyobb mértékben kielégítik. Ez a társadalmi igény azon­ban naturális formában jelentkezik, tehát kielégí­tésük mérésének is csak naturális formában van értelme. Naturális formának tekintem itt azt az értékformát is, ami a naturális összetételt és volu­ment hűen tükrözi. Ez azonban nem mondható el jelenleg sem a termelési érték, sem az ár, sem a nyereség kategóriákról. Az elmondottakból következik, hogy a szabá­lyozórendszer, ha a nyereség növelését értékeli és a vállalatoknak is ez válik érdekévé, akkor nem növelik az olyan tevékenységeket, amelyek ugyan társadalmi szükségletek kielégítésére irányulnak, de nem nyereségesek. Megállapítható, hogy a jelenlegi szabályozórend­szerben a vállalati érdek nincs megfelelő összhang­ban a társadalmi érdekkel. Nagyon jól ismerjük a marxista filozófiának azt a tanítását, mely szerint a lét és a tudat közöfti összekötőkapocs, transz­misszió az érdek. Feltétlenül meg kell valósítani a szabályozórend­szeren keresztül, hogy vállalataink érdeke a társa­dalmi igény minél nagyobb mértékű kielégítése le­gyen — természetesen a gazdaságossági szempon­tok figyelembevételemellett—, és ezért a nyereség­elvet, mint a vállalati hatékonyság egyetlen krité­riumát el kell vetni. Korszerű Tervezés Mezőgazdasági Vízhasznosítás 16 tanulmány, összesen 117 oldalon, 150 ábra. Építés­ügyi Tájékoztatási Központ. (1972.) Hazánk éghajlati adottságai következtében az ország területének háromnegyed részén — az évek túlnyomó többségében — a növénytermesztéshez szükséges vízben hiány mutatkozik. Ennek a hiánynak leküzdése érdeké­ben a közelmúltban több nagy mezőgazdasági vízhaszno­sítási terv készült a VIZITÉRV-nél, amelyeket a Kor­szerű Tervezés című most megjelent tanulmánykötetben ismertetnek a tervezők. A Korszerű Tervezés bevezetőjében György István igazgató rámutatott arra, hogy a sokféle tervezői szak­ágazat a VIZITERV-ben együttműködve arra töreke­dett, hogy a tervekben a legkorszerűbbet, a mezőgazda­sági vízhasznosítások rendeltetésének megfelelően a leg­jobbat adja, de ugyanakkor a részfeladatok optimálisan álljanak össze harmonikus egésszé, a sokféle szakma eredményeit legjobban egyesítő létesítménnyé, mint ahogy az a Kiskörei Vízlépcső ós öntözőrendszereinek tervezésénél történt. A VIZIT ER V ennél a több milli­árdos kiemelt beruházásnál is maradéktalanul megvaló­sította vállalati munkájában a korszerű megoldást biz­tosító komplex tervezést. Uj feladatként jelentkeztek a mezőgazdasági víz­hasznosítással kapcsolatban az export tervezések, me­lyek közül jelentőségében kiemelkedik a F AO megbí­zásából készülő jemeni Wadi Zabid völgy gazdaságfej­lesztési terve, amelyet a VIZITERV a VITUKI va\ kö­zösen dolgozott ki. A Scheitz Emil által ismertetett terv mintegy 20 ezer ha sivatagi terület hidrológiai, hidrogeológiai, talajtani, meliorációs stb. feltárását és ezek alapján az ottani gaz­dálkodás fejlesztésére vonatkozó lehetőségek komplex megvalósítását szolgálják. A felmérés alapján változatok készültek a jelenlegi öntözési rendszer korszerűsítésére. Elsősorban — a vízkivétel lehetőségének biztosítása érdekében, az ideiglenes terelőgátak helyettesítésére — a wadi mederben építendő 10 db, kőből készülő fenék­gátat és korszerű, zárószerkezettel ellátott beeresztő zsi­lipeket tervezték meg. A mezőgazdasági termelés egyes kérdéseinek beható vizsgálatára részletes kísérleti terv készült. A kísérletek a jemeni kormány által rendelkezésre bocsátott 20 ha-os kísérleti telepen (amelynek öntözési tervét a VIZITERV a vállalkozás keretében készítette el) 1970 májusában kezdődtek el. A farm veteményes kertjében hazánkból kiszállított magokkal végzett eddigi termelési kísérletek bíztató eredménnyel zárultak. A felmérés és kísérletek alapján a művelési módsze­rekre, a vetésforgók megjavítására ós új növényfélék be­vezetésére javaslat készült. Kálmán László ismerteti a VIZITERV meliorációs tervezési munkáját Iránban. (Folytatás a 246. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents