Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

5. szám - Gerő Györgyné: A vízgazdálkodási ágazat bér- és jövedelemszabályozási rendszere

236 Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. Gerö Gy.-né: A vízgazdálkodási ágazat bér- és jövedelemszabályozási.. tői függően egyszeri befizetést kell teljesíteni a részesedési alapból. Ennek mértéke kedvezményes, ha a béremelés az egy főre jutó vállalati jövedelem növekedése által megengedett mértékig történik. Ezen felüli bérfejlesztést progresszív adó terheli. Az általános szabályozórendszerben érvényesülő ágazati preferenciák a következők: 1. A nyereség megosztásánál 8-as bérszorzó alkalmazandó. A magas szerves összetétel miatt magas a bérszorzó. A bérfejlesztési mutató (az egy főre jutó bér + nyereség) visszaesése esetén az ágazatba tartozó vállalatoknak nem kell progresszív bérí'ejlesztési befizetést teljesíteni, mivel nem lehet elsősorban a nyereség a döntő. Az eszközállomány mintegy 90%-a mentes az eszközlekötési járulék fizetése alól, melynek következtében nagvobl) arányú részesedési alap képződik. Az amortizáció visszatartható és a fejlesztési alapba helyezhető. A fejlesztési alap adója az általános 60% helyett 20%. 2. Az ágazatba tartozó víz-, csatornamű- és fürdő, valamint egyes regionális vízgazdálkodási vállalatok alacsony bérszínvonalának ellensúlyozására több ízben részesültek bérpreferenciában, melynek mértéke 1970. évre 3 % 1971. évre 2 % 1972. évre 1,8% 3. A víz- és csatornamű vállalatoknak a Vízügyi Alapon keresztül legalább 1%-os eszközarányos nyereség biztosítva van. A keresetszabályozás rendszerének 1971. évi tapasztalatai a vízügyi ágazatban az alábbiakban összegezhetők: a) A negyedik ötéves terv legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzése a gazdasági hatékonyság emelése, a termelékenység növekedése. Az egy munkásfőre jutó termelési érték az ágazatba tartozó vállalatoknál az előző évhez viszonyítva emelkedett. Javult a termelékenység és az átlagbér növekedésének egymáshoz viszonyított aránya is. Az ágazatba tartozó vállalatoknál a termelékenység nagyobb mértékben emelkedett, mint a munkás átlagbér (a termelékenység emelkedése 5,9%, a munkás átlagbér emelkedése 3,7%). b) A negyedik ötéves terv bérpolitikai szabályozás irányelvei alapján a személyi jövedelmet — többek között — a hatékonyság általános emelkedésétől, az élőmunka ésszerű felhasználásától függően kell növelni. Bár a bérszabályozás 1971. évi módosítása lehetővé tette a személyi jövedelem növelése szempontjából a perspektivikusabbgondolkodást, mégis az a tapasztalat, hogy a vállalatok tényleges bérfejlesztése igazodott ahhoz a bérfejlesztési mutatóhoz, amely a kedvezményes adósávba esett. (Tényleges bérfejlesztése az ágazatba tartozó OVH vállalatoknak 3,2% volt, kedvezményes bérfejlesztési lehetőség 3%). A vízmű vállalatok — alacsony bérszínvonalának ellensúlyozására, valamint arra való tekintettel, hogy e vállalatoknál tevékenységük jellegénél fogva nem lehet egyedül a nyereség a döntő, — bérpreferenciában részesülnek. A vízmű vállalatoknak nyújtott bérpreferencia szükségességét bizonyította az a tény is, hogy 34 vízmű vállalat közül 15 vállalat 100% alatt teljesítette a bérfejlesztési mutatóját és ezek közül 5 vállalatnak a bérfejlesztési mutatója még a 90%-ot sem érte el. Ennek ellenére a bérszínvonal preferenciák, valamint a bérfejlesztési mutató kedvező alakulásának együttes hatására az ágazatba tartozó vállalalatok kielégítő bérfejlesztést tudtak végrehajtani (a vízmű vállalatok 5%-ot, az OVH vállalatok 3,2 százalékot). A bérpreferenciák, valamint az óvatos bérgazdálkodás hatására a nettó R alap 1971. évben az 1970. évhez viszonyítva abszolút értékben és fajlagosan erőteljesen növekedett. A tanácsi vízmű vállalatoknál 2684 Ft-ról 3300 Ft-ra 23%-kal, az OVH vállalatoknál 2389 Ft-ról 2846 Ft-ra 19,1%-kal). c) A létszámemelkedés üteme lelassult, sőt az ún. fiktív létszám abszolút értékben is csökkent. Év Képzett létszám Teljes munkaidősök létszáma Számított (fiktív) létszám Számított létszám a teljes munkaidősök %-ában 1968 20 543,6 20 009 534,6 2,7 1969 22 499,4 21 855 644,4 2,9 1970 24 393,3 23 690 703,3 3,0 1971 25 700,7 25 135 565,7 2,3 A vállalati keresetszabályozási rendszernek — tapasztalataink szerinti — hátrányai: d) Az átlagbér jelleg következtében az alacsony keresetű szakképzetlen munkaerő iránti kereslet mesterségesen fokozódott és ez már feszültséget idézett elő a szakképzett munkások tekintetében is. Csökkent az indokolatlan munkaerőfelvétel, de a vállalatok meglevő tartalékaikat még nem számolták fel. Többek között ez is egyik oka annak, hogy nem következett be munkaerőáramlás a népgazdaságban arra a területre, ahová szükséges lett volna és amit a reform az indulásnál feltételezett. Nagymértékben emelkedett az előző évhez képest az alkalamazotti, különösen az adminisztratív létszám, és jelentősen meghaladta a munkáslétszám növekedésének ütemét. Munkások létszámának növekedése 2,9% Műszakiak létszámának növekedése 7,5% Adminisztratívok létszámának növekedése 7,1% e) A bérszabályozás 1971. évi módosítása bár lehetővé tette a személyi jövedelem növelése szempontjából perspektivikusabb gondolkodást, mégis kevés vállalat élt ezzel a lehetőséggel. Ennek oka elsősorban az, hogy a szabályozórendszer — különösen első 3 évében történő — gyakori változtatása bizonytalanná tette a vállalatokat. A rendszer hatását jóformán még értékelni sem lehetett, már újabb került bevezetésre, ezért a vál-