Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
5. szám - Dr. Gáspár Zoltán: Lehetőség öntözővízkészlet-gazdálkodásunk hatékonyságának növelésére
Dr. Gáspár Z.: Lehetőség öntözővízkészlet-gazdálkodásunk növelésére Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. 225 Puc. 3. Beponmuocrrtb cyMMu ETOT Kynypym eo epeMH eeeemaifuounoeo nepuoda 3a ee. 1941—70. Abb. 3. Wahrscheinlichkeit der Summen KT 0t des Mais während der Vegetationszeit in den Jahren 1941—70 a jelentősége az ET o t földrajzi helyenkénti meghatározásának, mely adatok birtokában nyílik lehetőség az összetevők (éghajlati vízhiány, öntözővízigény) hasonló jellegű vizsgálatára is. Az éghajlati vízhiányra jellemző, hogv negatív (vízfelesleg) értékek is előfordulnak. Ezek az értékek már támpontot jelentenek az öntözéses gazdálkodáshoz, öntözővízszétosztáshoz is, hiszen a csapadék, valamint a biotikus, klimatikus, edafikus tényezők hatására elhasználható (elveszthető) vízmennyiség különbségéből adódó vízhiányt fejezi ki mm-ben. A számítás tenyészidőre végezhető, a mérsékelt égövre jellemző vegetációs időszakaszosság miatt. Ez a szakaszosság a transzspiráeiós vízfogyasztásnál és a talaj D v készletének változásainál egyaránt megfigyelhető. Természetesen hidrológiai szempontból a vegetációs időszakon kívül lehulló csapadék és a párolgás viszonya sem közömbös, ez azonban rendszerint vízfelesleget eredményez. A tavaszi kiinduló talajvízháztartási állapotot azonban a szabadföldi vízkapacitásig történt telítődés jelenti általában. Az É Vh értékek dinamikájára utal az 1. táblázat. Ebből az tűnik ki, hogy a három növényfaj esetében földrajzi helyenként milyen relatív gyakoriságnál fordul elő az E Vh— 0, azaz hogy a természetes csapadék mennyisége pontosan kielégíti a növényállomány vízigényét. A táblázat értékei tehát azt jelentik, hogy a vizsgált évek közölt (pl. 80) %-ában vízhiány, míg az ezt 100-ra kiegészítő (20)%-ában vízfelesleg fordult elő. Az 1. táblázatból levonható következtetések: — őszi búzánál már április hónapban az évek 55—66%-ában fellép az É Vh, ez a relatív gyakoriság májusra rohamosan nő, egészen 80—91%-ig. A június havi érték valamelyest újból csökken 80—-87%-ra (monszun). Az október havi értékek 34—"3% között ingadoznak. — Cukorrépa kultúráknál az áprilisban előforduló É vh relatív gyakoriság az évek 45—59%-át teszi ki, melv május hóra erőteljesen megnő (73—84%), a növekvő tendencia a tenyészidő végéig megmarad. — A kukorica E Vh relatív gyakorisága annyiban tér el a cukorrépától, hogy nagyobb értékekkel kezdődik (59—80%) májusban, a tenyészidő végéig nagy érték marad, mely azonban esetenként kisebb, mint a cukorrépáé. — Földrajzi helyek között végezve összehasonlítást feltűnő, hogy márciusban Mosonmagyaróvár és Szeged egyaránt azonos (27%-os) relatív É,-h gyakoriságot mutat (őszibúza). Ez az irányzat még áprilisban is érzékelhető. Ennek okát kutatva megállapítható, hogy Szegeden a napfény tartam (különösen III. hó), a csapadék (különösen IV. hó) nagyobb évek közti ingadozást mutat, mint Mosonmagyaróvár hasonló időszaka. Ebből következik, hogy a nagyobb napfénytartam átlagérték ellenére is hasonló szánni évben fordul elő éghajlati vízhiány, mint Mosonmagyaróvár térségében. Ezt az is elősegíti / hogv a szegedi áprilisi csapadékok átlaga a vizsgáit időszakban valamivel meghaladta Mosonmagyaróvárét. — Az E vh értékek dinamikájából ezek nagyságára következtetni nem lehet. 1. táblázat Az őszibúza, kukorica és cukorrépa kultúráknál előforduló éghajlati vízhiány relatív gyakorisága ( %) földrajzi helyenként és havonként Földrajzi hely Növény Hónap Földrajzi hely Növény III. rv. v. VI. VII. VIII. IX. X. Földrajzi hely Növény [%] Tiszafüred őszibúza 45 66 90 84 73 Tiszafüred cukorrépa — 59 73 80 100 95 95 — kukorica — — 59 70 100 95 95 — Mosonmagyaróőszibúza 27 55 80 80 í 34 vár cukorrépa — 52 73 80 84 95 95 — kukorica — — 62 80 80 87 95 — Szeged őszibúza 27 55 91 87 70 Szeged cukorrépa — 45 84 87 98 98 95 — kukorica • — 80 77 98 98 95 —
