Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Urbancsek János: Magyarország rétegvíztározói

186 Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. Dr. Urbancsek J.: Magyarország rétegvíztározói [3] Körössy L. (1959): A nagy Magyar Alföld flis jel­legű képződményei. Földt. Közlöny 89. 2. [4] Körössy L. (1963): Magyarország medenceterületei­nek összehasonlító földtani szerkezete. Földt. Közi. 93. 2. [5] Kretzoi M. (1953): A negyedkor taglalása gerinces fauna alapján. Alföldi Kongr. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. [6] Miháltz I. (1953): Az Alföld negyedkori üledékei­nek tagolódása. Alföldi Kongr. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. [7] Pécsi M. (1959): A magyarországi Dunavölgy ki­alakulása ós felszínalaktana. Budapest. [8] líónai A. (1972): Negyedkori üledékkópződés és éghajlattörtónet az Alföld medencéjében. Földt. Int. Évkönyve. LVI. 1. [9] Schmidt E. K. (1961): Magyarország Vízföldtani Atlasza. Budapest. [10] Schmidt E. R. (1962): Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához. Budapest. [11] Sümeghy J. (1944): A Tiszántúl. Földt. Int. Év­könyve. [12] Sömeghy J. (1955): A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése. Földt. Int. Évi Jel. 1953­ról. [13] Szalay T. (1961): A Tisia ós Pannónikum belső hegysége. Földr. Ért. 10. 3. [14] Széles M. (1965): Felsőpleisztocén tarkaagyag az al­földi szénhidrogén-kutató fúrásokban. Földt. Közi. 95. 2. [15] Széles M. (1967): Az Alföld déli részének pliocén képződményei. Kézirat (OKGT. Adattár). [16] Urbancsek J. (1963): Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. Budapest. I., II., III., IV. kötet. [17] Urbancsek J. (1965): Az Alföld negyedkori föld­tani képződményeinek mélyszerkezete. Hidr. Köz­löny 3. [18] Vadász E. (1953): Magyarország földtana. Budapest. [19] Vadász E. (1960): Magyarország földtana. Buda­pest. AKKyMyjiHi opbi njiacTOBbix BOA B BeHrpHH fl-p ypfíameK, fl. flo 1971 ro,na B Beurpmi GbiJio npoßypeHO 52 242 KO­JIOFLUA. Ha TAÖJIHUBI 1 MO>KHO C^EJIATB bmboh, MTO B Hauieii CTpaHe 98% «oSbiBaeMoii, H3 nopbierbix cjioeB, Boaw «aiOTCH BepXHenaHHOHCKHMH H MeTBepTHHHbIMH OTJIO)Ke­HHHMH, H MTO nepCneKTHBHOe B0fl0CHa6>KeHHe TaK>Ke Hy>KHO 6a3HpOBaTb Ha 3TH CJIOH. VÍ3 APEBHOII OCHOBHOH ropbi HE nojiyiaiOTCíi BOfliibie pecypcbi, a H3 cpe^HeBeKOBbix OCHOBHUX nopofl c TOMKH 3peHHÍI BOflHblX peCypCOB JlHUIb TpemHHOBaTblH H3BCCTHHK Tpnaca MoweT ciHTaTbcíi 3HaMHrejibHbiM. OTJIOJKCHHH >«e lopcKoro H MejiOBoro nepHOflOB Ha GoJibiiiHx lacTHx He oGjiaflaiOT GojibiuiiMH pecypcaMH BO^U. AKKyMyjiHpyioinaH cnocoöHocTb TpemHHOBaTux nopo« TpeTHMHblX <J)OpMaUHÍÍ HBJIíieTCH pa3JlHHH0ÍÍ. 3aKapcTB0­BaHHbie H3BecTHjiKH BepxHero aoueHa — ocoGeHHo, ecjin OHH HaXOflHTCÍI Ha TpwaCOBOM H3BeCTHHKe npeflOCTaB­JIHIOT GOJIblIIOH Ae6HT BOflbl. HanpOTHB 3T0My OJIHTOUeH­Hbie OTJlOJKeHHH BO BCeft CBOeií MOUJHOCTH ÍIBJIÍIIOTCH 6e3­BOÄHbiMH, jiHBib rJiayKOHHTHbiií necMaHHHK BepxHero ojiHroueHa npHro«Hbiii « JIJI aoöbiMH He6ojibiuoro KOJiHie­CTBa BOFLH. VÍ3 nopbICTblX CJIOeB TpeTHMHOrO nepHO^a JlHUIb KOHrjioMepaTW MiioueHa, HJIH >Ke pbixjibie H3BCCTHJIKH npHroAHbi K aKKyiwyjiHpoBaHHio GoJibiuoro KOJiHiecTBa pacxo.ua BOÄbt; 3Ha iiHTejibHbiMii ABJIHIOTCJI eme H pbixjiwe Tyifibi H pbixjiwe H3BecTHHKH capMaTCKoro npyca c TOMKH 3peHHfl fl06blMH BOflbl. OTJ10>KeHHfl njlH0U3Ha, B TOM MHCJie HH>KHenaHHOHCKHe H jieBaHTeiicKHe OTJiowennsi He ripuro^HM Ha Gojibmiix MACTHX TEPPHTOPHH FLJIH «OŐBIMI BOFLBI, HÓ BepxHenaHHOH­cKHe nopbicTwe CJIOH ÍIBJIHIOTCÍI BO Bceií CTpaHe HanGoJiee XOpOUIHMH BOAOflOÖblBalOmHMH CJI0Í1MH. Ha 3a/iyHaiiCKOM Kpae pecypc XOJIOÄHUX boo. STHX cjioeB SÍBJIÍIETCH T3K>Ke 3HaWHTejIbHbIM. CaMbIMH GojlbUlHMH H HaHŰOJiee 3K0H0M1I1H0 AOCblBae­MbiMH pecypcaMH pacnojioraiOT weTBepTHMHbie nopo^bi. 3TH nopoflbi (JiopMHpoBaJiHCb na rjiyßHHe 250—300 M (Ma­jiaíi HH3MeHH0CTb), H 50—150 M (3aayHaiícKHÍí Kpaü); Ha BOJlblIIOH BeHrepCKOii HH3MeHH0CTH MOIUHOCTb 3THX cjioeB flocTHraeT H 600—800 M. B nojiHoft MOIUHOCTH MHO­rne, H B OTjjejibHOCTH 5—10—15 M-Bbie nopucTbie CJIOH «BJIJHOTCH 3H3MHTejlbHbIMH aKKyMyjIHTOpaMH BOflbl. Ha HH3MCHHOCTH 98% KOJio^ueB pa3MemeHa Ha STHX CJIOAX H cpeflHHii yflejibHHH aeöHT KOJio/meB AOCTHraeT 30—50— 100 JI/MHH/M. MO>KHO 3aMeTHTb, MTO B Hauieii CTpaHe HaHGoJiee xopo­UIHMH aKKyMyjIHTOpaMH BOflbl 5IBJIHIOTC5I TpeiUHHOBaTbie TpHacoBbie H aoueHHbie H3BCCTHÍIKH, a TaKJKe MiioueHHbie H BepxHenaHHOHCKHe nopwcTbie (JiopMauHH. HawGoJiee 6ojibiiiHM K0JiH>iecTB0M H3nojib3yeMbix pecypcoB XOJIOA­Hbix Boa 0flHaK0 pacnoJioraioT 'LETBEPTIMHBIE OTJIOJKCHHÍI. Die Schichtenwasserspeiclier Unftarns Dr. Urbancsek, J. In Ungarn wurden bis 1971 insgesamt 52 242 Bohr­brunnen abgeteuft. Aus der Tabelle 1 kann man darauf folgern, dass in Ungarn nahezu 98% des aus porösen Schichten gewonnenen Wassers die oberpannonischen und quartären Sedimente liefern und auch die perspek­tivische Wasserversorgung auf diese Schichten aufge­baut werden muss. Vom streifenartig gelagerten paläozoischen und mesozoischen Grundgebirge ist ersteres taub und aus letzterem ist auch nur der Wasservorrat des klüftigen Trias-Kalksteins bedeutend. Die Jura- und Kreidesedi­mente liefern an den meisten Stellen nur noch eine sehr geringe Wassermenge. Die Wasserspeicherfähigkeit der klüftigen und porö­sen Gesteine der tertiären Formationen ist sehr ver­änderlich. Der verkarstete Kalkstein des oberen Eozän — besonders, wenn auf tertiären Kalkstein gelagert — liefert eine reichliche Wassermenge. Demgegenüber sind die oligozäne Sedimente fast in ihrer ganzen Mächtig­keit taub, höchstens der glaukonitische Sandstein ist für die Förderung einer ganz geringen Wassermenge ge­eignet. Unter den tertiären porösen Schichten sind allein die miozänen Konglomerate, oder lockere Sandsteine zur Speicherung von grösseren Wassermengen geeignet. Beachtenswert ist aber auch die Wasserlieferung des hiesigen lockeren Tuffs und des ebenfalls lockeren sarma­tischen Kalksteins. Von den pliozänen Sedimenten sind die unterpanno­nischen und levantischen Ablagerungen an den meisten Gebieten für die Wassergewinnung ungeeignet, aber die oberpannonischen porösen Schichten sind im Landes­ausmass die besten Thermalwasserspeicher. In Trans­danubien aber ist auch ihr Kaltwasservorrat bedeutend. Über den grössten und wirtschaftlichten förderbaren Wasservorrat verfügen die Quartärformationen. Diese haben sich in der Kleinen Ungarischen Tiefebene bis zur Tiefe von 250—300 m und in Transdanubien bis 50—150 m Tiefe ausgebildet; in der Grossen Ungarischen Tief­ebene erreichen sie auch eine Mächtigkeit von 600—800 m. In ihrer vollen Tiefe sind viele, und einzeln 5—10—15 m dicke poröse Schichten äusserst bedeutende Wasser­speicher. In der Grossen Ungarischen Tiefebene wurden 98% der Brunnen auf diese Schichten gebaut und das durchschnittliche spezifische Wasserdargebot der Brun­nen beträgt 30—50—100 1/min. Es kann festgestellt werden, dass in Ungarn sowohl der Trias- und der eozäne klüftige Kalkstein, als auch die miozänen und oberpannonischen lockeren porösen For­mationen, gute Wasserspeicher sind. Über den nutz­baren grössten Karstwasservorrat verfügen aber die quartären Sedimente.

Next

/
Thumbnails
Contents