Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Urbancsek János: Magyarország rétegvíztározói

180 Hidrológiai Közlöny 1073. 4. sz. Magyarország rétegvíztározói Dr. URBÁNCSIil JÁNOS* Bevezetés A rétegvizekkel való okszerű gazdálkodás hazánkban és külföldön is mind jobban előtérbe kerül. A céltudatos vízkészletgazdálkodás elengedhetetlen előfeltétele a víztározók térbeli helyzetének pontos ismerete és azok egymással való kapcsolatának felderítése. Különös jelentőségű ez Magyarországon, ahol a felsőpannóniai és negyedkori üledékek a Kárpát-medence egységes vízgyűjtő területén a hegységperemekről lehúzódó lejtőtörmelék és a központosán lefutó folyók törmelék kúpja egy nagy vízföldtani egységet alkot, amit az egyes részmedencék egyedi sajátsággal rendelkező mélyszerkezeti adottsága alig módosít. Ezekbe a rétegekbe mélyül a kutak 98% -el, S 3j jövőben is ezekre kell elsősorban támaszkodni. Az 1. táblázatban tájékoztatásul feltüntettük az eddig lemélyített kutak számát, azok százalékos arányát országrészeket felölelő nagy földtani egységenként és megyei csoportosításban. Különböző korú víztartók tárolt vízkészletének aránya Paleozóos és mezozóos alaphegység A pannóniai medence alapját képező ókori- és közéj >kori alaphegység kelet északkelet- és nyugat délnyugati csapásnak megfelelő pásztás szerkezetű, ahol a négy kristályos rögvonulat közötti tengeröblökbe a földtörténet középkorában a irtász, jura és kréta tenger mélyen benyomult. A kristályos alaphegység nyugaton az osztrák Alpok, keleten pedig a Radnai havasok és a Hegyes-Drócsa medencebeli folytatása és az említett csapásnak megfelelő rögsorozatot alkot. Mélybeli helyzetére fúrásokból, feltáratlan területen pedig, amint arra Scheffer V. is utal, mágneses anomáliákból következtethetünk. Víztározása figyelmen kívül hagyható, legfeljebb valamely szerkezeti vonal mentén telepített kút tárhat fel kevés gyógyvizet. Jó hővezető, ezért maga felett megemeli a tároló kőzetek és abban rejlő víz hőmér-, sékletét. Ez a jelenség észlelhető Biharnagybajom, Battonya területén, valamint a jánoshalmai és sükösdi geofizikai maximum felett, ahol a geotermikus lépcső — a geotermikus gradiens reciproka — 14—16 m/°C. A mezozóos alaphegység karbonátos kifejlődésű és töréses része jó vízvezető, de a repedezettség szeszélye folytán sorozatos szerencsés kúttelepítést már kis távolságon belül is meddő fúrás kísérhet. Budapest a Rákos patak által jelzett töréses szerkezetre telepített kút 1400 m-ből 960 l/p 70 °C-os kifolyó vizet szolgáltat, a népligeti 1888 m mély fúrás pedig meddőnek bizonyult. A mezozóos alaphegység a felszínen és annak megfelelő csapásban medenceüledékekkel eltakartan három pásztában fordul elő. * OVH Vízkészletgazdálkodási Központ, Budapest. Az északi triász rögsorozatot alpesi kifejlődésben a Dunántúli Középhegység képviseli. A Duna vonalában hirtelen mélyresüllyed és a Zagyva— Galga nagyszerkezeti vonaltól északkeletre az előbbi kifejlődést a bükki fácies váltja fel. A dunántúli nyitott, vagy részben fedett triász mészkő a leszálló hideg karsztvizek gyűjtője, az Északi Középhegységperemi, mélységi triász pedig hévizet szolgáltat. Igen szerencsés mélyszerkezeti adottságáról a dunántúli hideg karsztvizet feltáró kutak és a budapesti, valamint a bogácsi, mezőkövesdi, miskolci, távolabb pedig a sárospataki füzérszerűen sorakozó hévízkutak tanúskodnak. A középső mezozóos pászta a paleogén és az alföldi középvonal között foglal helyet. Az Alföld középső részén Nagykárolytól Nádudvar, Szolnok, Törtei és Üllésen át Szegedig végighúzódó tengervályut az északkelet felől előnyomuló kréta tenger a kárpáti flis üledékeknek megfelelő durvaszemcséjű képződményekkel töltötte fel. A sekély beltengeri homokos, kavicsos lerakódások azonban erősen cementáltak és így az itt feltárt homokkövek és konglomerátumok kevés vizet tároznak. A szénhidrogén kutató fúrásokban végzett rétegvizsgálatok az előbbieket csak megerősítik. Ezzel szemben a Dunántúlon feltárt krétaköri karbonátos képződmények, ott ahol töréses szerkezetűek és karsztosodottak, jó víztározók. Igen szerencsés volt a szigetvári Várkert hévízfeltárása, ahol a kréta mészkő 3200 l/p 62 °C-os kifolyó vizet szolgáltatott. A déli, triász rögsorozat, a harmadik mezozoós pászta, a Mecsek keleti folytatásában a bátai és várpusztai mészkőrögben még a felszínen ismeretes, de ott olyan mélyre süllyedt, hogy Baján 1369 m-ig sem értek el. Innen keletre a tompái, majd a Dél Alföldön a tótkomlósi gravitációs maximum területen tárták fel, de hévvízszolgáltatására vonatkozólag egyik helyen sem történt vizsgálat. így vízkészletét az Alföldön csak óvatosan vehetjük számításba. Jelentőségét azonban esetleges későbbi feltárása igazolhatja, amire a nagyváradi hévízfeltáró kút és Félix-fürdő bővizű karsztforrása utal. A jura üledékek a Dunántúli Középhegységben, a Mecsek- és Villányi hegységben legtöbb helyen csak hiányos kifejlődésben ismeretesek, mélyfúrásokban pedig még nagyon kevés helyen tárták fel, de azonossága több helyen ott is vitatott. A kiskőrösi, madarasi, pusztamérgesi szénhidrogén kutató fúrások egy része jura mészkövet és márgát ért, azonban rétegvizsgálat itt sehol sem történt. Legnagyobb mélységben, 3009 m-ben a nagyszénási fúrás mutatta ki. Mohácson, a Jenyei völgyben sekély mélységben 50—60 l/p/m fajlagos hozamú kutakat képeztek ki benne, de a hosszúhetényi, ugyancsak kismélységű fúrások meddők.