Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

156 Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. Karkus P.: A Balatonból elhasználható vízmennyiség Zusammenhang zwischen der aus dem Balaton verwendbaren Wassermenge und Abflussfähigkeit des Sió-Flusses Karkus, P. Der Balaton ist (1er grösste See Ungarns. Europaweit ist er als eine angenehme Sommerfrische-Möglichkeit bekannt. Um den verschiedenen wirtschaftlich ergründeten, gegensätzlichen Interessen gerecht zu werden, darf der Seewasserspiegel zwischen streng einzuhaltenden Grenzwerten insgesamt fiO cm schwanken. Aus dem See kann auf die Dauer heute höchstens eine Abflussmenge von 45 m

3/s herabgelassen werden; somit kann man am Ende des Sommers mit entsprechender hydrologischer Sicherheit den erforderlichen Wasserstand nicht halten und auch die Wasserbedarfe können nicht gedeckt werden. Die Abflussfähigkeit wird in den kommenden Jahren auf 80 m

3/s erhöht, so dass die Regelung der Wasserspiegelschwankung die gegensätzlichen Interessen mit viel grösserer Sicherheit als bisher befriedigen können wird. Am Ende des Artikels ist eine 105 jährige Datenreihe über die monatlichen Änderungen dys Wasservorrats des Balaton zu finden. A VIKÜZ Vízkészletgazdálkodási Főosztályának tevékenységéről A VízkészletgazdálkodAsi Főosztály a szakemberek széleskörű bevonásával, az OVH-val folytatott többszöri egyeztetés után elkészítette a B 100 kutatási célprogram javaslatát. A célprogram időbeni ütemezés nélkül tartalmazza a vízkészletgazdálkodás időszerű alkalmazott kutatási feladatait. A Főosztály minden évben ismétlődő tevékenysége a vízügyi igazgatóságok bevonásával az ország felszíni és felszín alatti vízkészletének igénybevételét mutató vízmérleg készítése. A vízmérleg 1968. óta számítógépen készül. A mérleg 310 db felszíni részmórlegből és 305 db felszín alatti víz részmérlegből épül fel. A felszíni vizek rószmérlegei között 19 kiemelt vízfolyás, 207 vízfolyás ós 84 db jellegzetes fővízfolyás nélküli „egyéb" terület mórlegei vannak. Az ilyen részletesség lehetővé teszi kisebb területek vízhiányainak kimutatását, amely vízhiányok egy összevontabb mérlegben ki sem mutathatók. A vízmérleg összevont ós rövidített alakban a szintén évente megjelenő Vízkészlet gazdálkodási Évkönyvben található meg. Az Évkönyv a mértékadó állapotot mutató vízmérlegen kívül a tárgyévi tényleges időjárás hatására kialakult vízjárás és vízelhasználás alapján is bemutatja a rendszerint nem mértékadó, tényleges mérleghelyzetet. Az évkönyvben ezen kívül megtalálhatók a vízkészletgazdálkodás tevékenysége, a felszíni vizek minőségének szöveges és táblázatos jellemzése, a vízkészletgazdálkodás hazai irodalmának annotált bibliográfiája. 1972. évben elkészült az új vízgazdálkodási nyilvántartás fő elveiben, részletesebben a hatósági és vízkészletgazdálkodási nyilvántartás. A későbbi gépesítésre tekintettel elkészültek a vízfolyások ós csatornák, a felszín alatti vízkészletgazdálkodási tájegységek és egyéb vízügyi közigazgatási kódszámrendszerek. Az új nyilvántartási rendszer bevezetése nagy feladatot ró az igazgatóságokra és a VIKÖZ-re egyaránt az 1973. évben. A vízmérleg, a hatósági engedélyezés, az új vízgazdálkodási nyilvántartás ós egyáltalán a vízgazdálkodási tevékenységek között szoros összefüggés van. A kapcsolatok figyelembe vétele érdekében foglalkozni kellett a vízkészletgazdálkodás rendszerelméleti kérdéseivel. A nem működő, vagy rendeltetésükkel ellentétesen szennyvíz nyelőként használt fúrt kutak szakszerű megszüntetésére javaslat készült, mely részletesen tárgyalja kúttípusonként a megszüntetés lehetséges módjait ós támpontot ad, hogy mikor melyik megoldás gazdaságosabb. Az anyag alapján műszaki előírás készül. A fúrt kutak készítése nagy szakértelmet és gyakorlatot követel. Jelenleg számos kútfúró vállalkozás nem épít a vízföldtani lehetőségeket kihasználó, szakszerű kutakat. A kivitelezői jogosultságot ezért bizonyos képesítéshez ós gyakorlathoz kell kötni. Az előírásokra javaslat készült. A vízügyi hatóság területi felügyeletet gyakorló dolgozói számára útmutató készül, hogy az ellenőrzés mire terjedjen ki és azt hogyan kell gyakorolni. A készülő kézi könyv teljes egészében összefoglalja a kútfúráshoz használt berendezéseket, munkafolyamatokat. Az országban különféle céllal működtetett számos hóvízmű szakszerű kezelésének elősegítése érdekében jegyzet készül hóvízmű üzemvezetői tanfolyam hallgatói részére. A felszín alatti vízfajták részletesebb megismerése ós a műszaki tervezésében a kirábbinál megbízhatóbb kiindulási adatok szolgáltatása érdekében 1972. óv eleje óta a vízügyi igazgatóságok bevonásával 288 db működő mélyfúrású kút vizének időszakonként megismételt. vegyelemzése ós ezzel egyidejű hidrológiai adatainak rögzítése folyik. Az ország városai és ipara részére vízműbővítés, vagy új víztermelő telep létesítése céljára évente 30—50 vízbeszerzési szakvélemény, 5—10 vízmű védőidoma készül el. Néhány nagyobb település, kiemelt tájegység rendezési terveihez is készül az EVM tervező irodái megrendelésére szakvélemény a vízbeszerzós lehetőségeiről. A főosztály egyik fontos tevékenysége a Vízügyi Igazgatóságok laboratóriumai által beküldött felszíni és szennyvíz vizsgálati eredmény-, illetve értékelőlapok ellenőrzése ós feldolgozásra való előkészítése. A rendezetten tárolt ós szakmailag ellenőrzött adatlapok alapján készül el a KGST ideiglenes irányelvei és a vízhasználatok szerinti osztályozást feltüntető országos vízminőségi térkép. A vízkészletgazdálkodási főosztály keretében folyamatosan készül az „Alapadatok a vízminőséggazdálkodáshoz" című kiadvány felszíni vizekre vonatkozó része, melynek az első három száma elkészült, 4. száma befejezés előtt áll. Ebben a számban az előzőektől eltérően a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén levő összes mintavételi hely vizsgálati eredménye került feldolgozásra ós több vízfolyás vizének minősége is (szemléltető ábrákon) a vízfolyások vizsgált szakaszain. Az adatfeldolgozás elősegítése, illetve a meglevő adatok azonosításának érdekében elkészült a vízminőségvizsgálati törzshálózati felszíni víz mintavételi helyek országos hálózatának kimutatása, mely 5 évre visszamenőleg tartalmazza a mintavételek évi gyakoriságát. A jelentősebb munkák közé sorolható a „Balaton-t.érsóg vízminőségi követelményei" c. tanulmány, mely ismerteti a tó vizének minőségét, az azt veszélyeztető forrásokat (különféle szennyvizek, mezőgazdasági szenynyezés) ós összefoglalja a legfontosabb tennivalókat. A feladatok között szerepel az országosan és területileg kiemelt vízfolyások törzshálózati mintavételi helyei vízminősógvizsgálati eredményeinek alapján a vízfolyások mértékadó vízminőségi osztálynak megállapítása (1969—1970—1971. évekre).