Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
4. szám - Karkus Pál: A Balatonból elhasználható vízmennyiség és a Sió levezetőképessége közötti összefüggés
Karkus P.: A Balatonbó l elhasználható vízmennyiség Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. 151 alatt lennie, hogy a kiválasztott nagyságú folyamatos vízeresztés hatásának beszámításával annak sorában található legnagyobb vízszintemelkedés csak egyetlen egyszer érje el, vagy haladja meg a +100 cm-t. A 3. táblázathoz hasonló módon számíthatjuk az 50, 25, 20, 10 évenként egyszeri (2, 4, 5, 10%-os) értékek táblázatait. Ezek közlését mellőzzük. A 3. és a nem közölt táblázatok bekeretezett maximumaiból állítottuk össze a 4. táblázatban a X. 1.—V. 1. közötti időszak bármely hónapjának első napján a kiválasztott valószínűséggel tartható vízállást 40, 45, 50 és 80 m 3/s levezetőképesség feltételezésével. Ha például a 45 m 3/s-ből a 2% oszlopát választjuk ki, akkor abból kiolvashatjuk, hogy ha a XII. 1-i vízállás 75 cm, akkor 2% a valószínűsége annak, illetve átlagosan 50 évenként egyszer várható, hogy a vízállás V. l-ig valamikor éppen eléri, vagy meghaladja a 4-100 cm-t. Az is kiolvasható, hogy a 75 cm-től balra levő 60 cm és a 75 cm különbözetével, azaz legalább 15 cm-rel haladja meg a +100 cm-t a vízállás átlag 100 évenként egyszer, ha a XII. 1-i vízállás 75 cm. A táblázat adatainak egy részét az 1. ábrán szemléltettük, ugyanott feltüntettük a 45 151/60. (I. 14.) OVH belső utasítás szerint tartandó vízállás határokat. Az eddig végzett számításainkban feltételeztük, hogy hónapokon keresztül akadálytalanul, folyamatosan lehet a kiválasztott intenzitással vizet ereszteni. A 2. táblázatból kivehető, hogy 45 m 3/s levezetés 1 hónapos korlátozása 19 cm vízszintemelkedéssel járhat, tehát például ilven mérvű korlátozás figyelembevétele esetén a 4. melléklet 45 m : ,/s alatti hónap eleji max. vízállásokból 19 cm-t le kell vonni, azaz gyakorlatilag közel ugyanennyi vízmennyiséget vonnánk el a hasznosítható vízből, éppen ezért a Kapós beömlése és a Sió torkolat közötti szakasz méretezése során nem szabad azzal számolni, hogy a balatoni vízeresz tést a Sió, a Nádor, vagy a Duna árvize idején hetekre lehet szüneteltetni, mert — a látszólagos ellentmondás ellenére —- a le nem eresztett vízmennyiséggel nagyjából azonos mennyiséggel csökken a Balatonban igen becses hasznosítható vízmennyiség. Vizsgálataink szerint sajnos ezek az árvízi események eléggé egybeesnek, a Balatonnak is akkor van nagy vízfeleslege, ha Kapós árvíz van, ami érthető a vízgyűjtők közelsége és az időjárás nagy hasonlósága miatt. A vízeresztés esetleges korlátozását a zsilipkezelési szabályzatban tehát a hidrológiailag indokolt tartható vízállásokból le kell vonni, és ezt túl drágán kell az annyira becses hasznosítható vízmennyiség csökkentésével megfizetni. A 4. táblázat adataihoz meg kell még jegyeznünk, hogy azokban a növekedés hónapon belüli néhány cm ingadozásai nincsenek figyelembe véve. Eddig árvízi szempontból végeztük vizsgálatainkat. Meghatároztuk azt, hogy október 1. és a következő május 1. között a hónapok elején milyen vízállás lehet, úgy hogy a két dátum közé eső időszakban bármely hónap 1. napjától május l-ig a vízállás előre meghatározott biztonsággal ne ha1. ábra ladja meg a siófoki -f 100 cm vízállást. A következőkben viszont azt vizsgáljuk, hogy természetes körülmények között a tó milyen valószínűséggel legalább mekkora vízszintnövekedést, vízszintcsökkenést ér el a vízkivételek zavaró hatása nélkül. Azzal foglalkozunk tehát, hogy száraz és rendszerint meleg időjárás hatására a tó mennyit apad a nyár folyamán, az őszi alacsony vízállás a következő tavaszig mennyire képes megemelkedni, több száraz évnek miiven összhatása van. A Balaton vízkészletének változása száraz időjárás hatására A már említett 100 éves adatsorból a következő hónapok alatti vízfeleslegek összegeit képeztük: V.—VIII. közötti négy hónap jellemzi a fürdőszezon alatti apadást; két nyár és a közrefogott egy tél jellemzi a két száraz nyár és a közrefogott száraz tél (V.—XII. és a következő I.—VIII. hónapok) 16 hónapja alatt várható apadást vagy növekedést. Még hosszabb időszak alatti készletváltozás kipuhatolására a három nyár és a közrefogott két tél 28 hónapja alatti készletváltozás összegeit is meghatároztuk (V.—XII., követő teljes év és követő I.—VIII. hónapok). Az egyenként száz tagból álló három adatsorból gyakorisági, majd tartóssági feldolgozást végeztünk, eredményét szintén ugyanolyan koordinátarendszerben ábrázoltuk, mint a nagy vizek vizsgálatánál. A pontok ilyen koordinátarendszerben egyenesre elfogadhatóan illeszkedtek, de a kis valószínűségű értékek extrapolálása bizonytalanabb, mint a nagyvízi szakaszé. A sok számítási munka miatt a numerikus kiegyenlítést nem végeztük el, és a legjobban illeszkedő eloszlásfüggvényt sem kereshettük ki, az még számítógépre vár. A kapott eredmények tehát becsléseknek tekintendők, a pontos számítás ezektől néhány cm eltérést mutathat. A grafikus kiegyenlítés végeredményei az 5. táblázatban vannak. Ezek az értékek arra az esetre vonatkoznak, ha a zsilip teljesen zárt és mesterséges vízkivétel, más vízgyűjtőről vízátvezetés nincs.
