Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dr. Szirota István: Vízgazdálkodás-szolgáltatások és az infrastruktúra

138 Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. Dr. Szirotn I.: Vízgazdálkodás-szolgáltatások — víztermelő és kezelő létesítmények, berendezések; a vízszállítás és elosztás és tározás céljait szolgáló csőhálózatok, tároló medencék rendszere; — szennyvíz és csapadékvíz elvezetés céljait szolgáló zárt és nyitott csatornahálózat, szennyvíztisztító telepek létesítményei, berendezései; — fürdőmedencék, fürdőellátás egyik létesítményei, berendezései, hévízkutak, hőforrások; — öntöző főművek és másodlagos öntözőcsatornák; — természetes és mesterséges tározók; — árvízvédelmi művek és berendezések; — belvízcsatornák és szivattyútelepek; — hegy- és dombvidéki vízrendezés céljait szolgáló létesítmények; — folyamszabályozási művek; — komplex vízi nagylétesítmények (pl. Tisza II. Vízlépcső). A vízgazdálkodási létesítmények a társadalom, a gazdasági élet alapvető és egyik legfontosabb infrastruktúráját képezik. Feltehető az a kérdés, hogy vajon a vízgazdálkodás rendelkezik-e az infrastruktúrára jellemző vonásokkal, sajátosságokkal. Igen, rendelkezik, ezek a következők: — a vízgazdálkodás fejlesztése igen nagy volumenű és értékű beruházási eszközöket igényel. Az elmúlt tíz évben a népgazdaság beruházásaiból 5 —6%-kal részesedett, s a negyedik ötéves tervben 7%-ra emelkedik a vízgazdálkodási célú beruházások aránya; — a vízgazdálkodási beruházásoknak pénzügyi forrásait 50—60%-ban az állami költségvetés fedezi. Ezen belül az öntöző főművek, árvíz- és belvízvédelmi létesítmények folyamszabályozási művek finanszírozását teljes egészében az állam vállalja magára; — a vízellátási-csatornázási, a mezőgazdasági vízhasznosítás állóeszközfejlesztések esetében 20 — 30 éves előrelátással tervezünk, s nem a jelenlegi igények, hanem a megvalósítás alapelveit a nagytávlatú társadalmi elvárások jelentik; — a vízgazdálkodási állóeszközök egyrészt közvetlenül járulnak hozzá a termelés folyamatosságához, mivel a víz termelésével, szállításával és elosztásával a gazdasági tevékenység semmi mással nem helyettesíthető alapanyagát (iparivíz, öntözővíz) biztosítják, másrészt pedig megvédik a termelő tevékenység állóalapjait a vizek kártokozó szennyezéseitől, rombolásaitól és ezzel a bővített újratermelés zavartalanságát teszik lehetővé; — a vízgazdálkodás — hasonlóan a népgazdaság többi infrastruktúrájához — nem egy-egy népgazdasági ágazatot, üzemet, gyártelepet érint, hanem hatása a népgazdaság valamennyi területére, ágazatára kiterjed és a társadalom egészének fejlődését szolgálja; — a vízgazdálkodás fejlesztésének meg kell előznie a népgazdaság nem infrastrukturális ágazatainak fejlődését, ezzel megteremtve az előfeltételeket a gazdaságfejlesztés számára. Klasszikus példája ennek a Tisza II. Vízlépcső, amely nemcsak több százezer hold mezőgazdasági terület öntözését teszi majd lehetővé, hanem a hatásterületén felmerülő ipar vízigényeinek kielégítését is biztosítja. Ezenkívül üdülési, sportolási lehetőségek megteremtésével hozzájárul a lakosság életszínvonalának emeléséhez is; — a vízgazdálkodási infrastruktúra esetében még fokozottabban érvényesül a nemzetközi koordináció alapelve napjainkban, amikor az országon belüli helyi vízkészletek, sőt az egyes országok víztartalékai kimerülőben vannak, nem szólva a vízszennyeződés fokozódó hatásáról, előtérbe lépnek az interregionális vízgazdálkodási feladatok. Ezek ma már nem csak tervező intézetek asztalain, vagy a jövőkutatók álmaiban léteznek, hanem a tervezés megvalósulás stádiumában vannak (pl. NSZK nagyvárosainak vízellátása Skandináviából, Kalifornia vízigényének kielégítése Alaszkából, regionális vízminőségvédelem stb.); — az infrastruktúrák között — azt lehet mondani — , hogy a vízgazdálkodásra van a legnagyobb befolyással a földrajzi, a gazdasági környezet, a területi különbségek szerepe. így a különböző országok vízgazdálkodási színvonalának összehasonlítása nem oldható meg egy néhány szintetikus műszaki vagy gazdasági mutató segítségével. Az egyes országok más-más vízgazdálkodási adottságokkal rendelkeznek és eltérő az egyes szakágazatok jelentősége, súlya magán a vízgazdálkodáson belül is. E munkában először csak néhány hazánkhoz hasonló adottságú ország vízgazdálkodási színvonalának vizsgálatával, elemzésével kell elindulni, meghatározva a használandó mutatók körét és tartalmát, bemutatva a vízgazdálkodás történelmi fejlődési folyamatának törvényszerűségeit. Kezdeti lépések már történtek a nemzetközi vízgazdálkodási információk összegyűjtése, a vízgazdálkodás műszaki-gazdasági mutatóinak tartalmi kidolgozása területén, ós a műszaki-gazdasági színvonal meghatározására vonatkozóan tanulmányok is készültek. összefoglalás A tanulmány célja a szolgáltatások és az infrastruktúra egyes, a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdéseinek ismertetése. Különösen azzal az igénynyel, hogy jelenleg e témában használatos fogalmak, nézetek tekintetében közelíteni próbáljon a helyes álláspont kialakításához. Bizonyos vonatkozásban a szemléletbeni változást segítse elő és egyben, mint egy programadó jellegű tanulmány iránymutatást nyújtson — a teljességre való törekvés igénye nélkül — a téma kutatásának további végzéséhez, felhíva a figyelmet a nemzetközi összehasonlítás szükségességére a vízgazdálkodás vonatkozásában is. Nem kívántam részletesen foglalkozni a vízgazdálkodás színvonalát jellemző mutatókkal, a a nemzetközi szintű elemzés lehetőségeivel, mivel egyrészt e tanulmány célja ezt nem teszi lehetővé, másrészt egy későbbi cikkben részletesen visszatérek e kérdéssel kapcsolatos téma ismertetésére. IRODALOM [1] Csernok Attila—

Ehrlich Éva—Szilágyi György: Az infrastruktúra történeti fejlődésének néhány jellemzője, Társadalmi Szende XXVT. évf. 11. 1971. november