Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dulovicsné dr. Dombi Mária: A települések távlati kommunális vízigényét meghatározó fontosabb tényezők vizsgálata

Dulovicsné, Dr. Dombi M.: A települések távlati vízigénye Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 129 télyes csúcsigényként,. A burkolt útfelületek pedig a köztisztaság szolgáltatását — egyben a mosó és locsolóvíz igényt — követeli meg. Az infrastruktúrák közül a vízellátás színvonala domináns, hiszen ez teszi lehetővé a reális igények kielégítését. Üzemeltetési kérdései igen jelentős szerepet játszanak az igények alakulásában. A termelt víz minősége (íz, szag stb. hatások) befolyásolja a felhasználók kedvét. Sajnálatos, hogy a termelt víz minősége egyre kevésbé tudja a fogyasztók igényeit ezekből a szempontokból kielégíteni, hiszen az egyre roszszabb állapotú vízkészletek csak gyengébb minőségű víz kitermelését teszik lehetővé. A víz önköltsége, ára (díjszabása) sajnálatos módon csak a személyi tulajdonban levő ingatlanokban lakókat ösztönzik a reális igények kialakítására, és hatnak a felesleges vízhasználatok korlátozásának irányába. A víz. árának befolyásoló hatására csak bizonyos vízigény-fajták érzékenyek. Az effektív szükséglet egy részét mindig ki kell elégíteni, (ivás, főzés, tisztogatás, tisztálkodás), és ez független a víz árától, attól függetlenül el kell fogyasztani. Ez a hányad a teljes vízigényen belül állandóan növekvő mennyiség, abszolút értékben, aránya azonban relative kisebb lesz. Külföldi adatok alapján [4] megállapítható, hogy a 70 l/fő, napi vízfogyasztás az az érték, melyet a víz ára nem befolyásol, 70—100 l/fő, nap értéknél a tarifaemeléssel gyengén, 100—200 l/fő, nap között érzékenyen, 200—300 1 /fő, nap-nál erősen és 500 l/fő, napnál lényegesen befolyásolható a vízfogyasztás. így a szükségletek tekintetében kiválasztódik egy nem árrugalmas (tisztán higiénés) és egy árrugalmas hányad. Az igények kialakulását befolyásolj clZ ct körülmény, hogy az igény felmerülésének pillanatában az kielégíthető-e, vagy sem. Ez egyrészt nyomásbeli, másrészt vízhozambeli lehetőség megteremtését jelenti. A vízigények alakulására a többi közműfajtának jelentős befolyása van, az egyes közműfajták jelenléte, illetve belépése küszöbszerű igénynövekedést eredményez. Nézzük meg ennek hatását. Csatornázás és szennyvízkezelés: lehetővé teszi több vízkivételi hely kialakítását, tehát a komfortos vízellátást. Az igények itt ugrásszerűen megnőnek a félkomfortos ellátással szemben. (Tekintsünk el az egyedi szennyvízkezeléstől ezesetben.) Alátámasztják ezt a feltevést egy korábbi feldolgozásnak eredményei [13], mely szerint az azonos városcsoportba tartozó Sopronban 1964-ben az összes fajlagos kommunális vízfelhasználás 160 l/fő, nap volt, még ugyanez Kőszegen — ahol nem volt csatornázás — 78 l/fő, nap értéket ért el. Energia-közművekkel való ellátottság: szintén minőségi ugrást eredményez. Megváltozik a vízhasználat jellege. Az addigi hidegvíz használat hideg és melegvízhasználattá alakul át, ós a higiénés jellegű vízigény válik meghatározóvá. Vizsgálataink eredményeképpen az előzőkkel szemben említenénk meg Nagykanizsa példáját, ahol az összes fajlagos kommunális vízhasználat 186 l/fő, nap értéket ért el 1964-ben gázellátás esetén. Távhőellátásnál Komló ós Tatabánya városokban ez az érték 190 l/fő, nap. Természetesen a lakásállomány korszerűsége és felszereltsége is befolyásolja ezeket az értékeket, és a közműellátottsággal szembeni igényeket is meghatározza. A település ismérvei közül a település adottságai, a területfejlesztési irányzatok hatása ítélhető meg lényegesnek, hiszen éppen ezekben a településekben jön létre minden olyan kommunális jellegű, 3. táblázat A fajlagos vízfelhasználás alakulása a település jellege és nagysága szerint (17) TafiA. 3. tßopMupoeaitue ydeAbiioeo eodorwAb.weainifi no xapanmepy u eeAivtune iiaceAeimoeo nyimma [17] Table 3. Specific consumption in terms of type and magnitude of settlement [17] Városcsoport Háztartási átlagos fajlagos vízfogyasztás qh [l/fő, nap] Egyéb átlagos fajlagos vízfogyasztás Összes kommunális átlagos vízfogyasztás qk 1964 [l/fő, nap] 1957* 1964 qe 1964 [l/fő,nap] Összes kommunális átlagos vízfogyasztás qk 1964 [l/fő, nap] I. Nagyváros 106 115 69 184 II. Középváros 85 125 45 170 IIT. Ipari nőtt város 105 152 68 220 IV. Új ipari város 128 158 V. Mezőgazdasági város 21** 9** 30** Megjegyzés: * Szitkey László adatgyűjteménye alapján. ** teljes belterületi lakosszámra vetítve el nem halasztható igény, melynek kielégítéséről kommunális úton kell gondoskodni. A település adottságai közül a következő tényezőket tartjuk szükségesnek megemlíteni: — A település nagysága (világváros, nagyváros, középváros, kisváros, falu, településszórvány, tanya) — A település jellege (ipari, mezőgazdasági, vegyes, üdülő és idegenforgalmi, egyéb) — A település telepítése (spontánul nőtt, tervszerűen telepített, nőtt, tervszerűen rendezett) — A település területi jellemzői: (kiterjedés, belterület és külterület, laksűrűség, beépítettség, lakó és közintézményi terület, iparterületek, zöldterületek, közlekedési teriiletek burkolt útfelületek, stb.) — A település szerkezete (agglomerációs, városias, egy vagy többközpontos, falusias) — Beépítési mód (többszintes, vegyes, egyszintes) — A település vonzáskörzete (országos, regionális, környéki) — A település ellátottsága: (lakás, ivó és ipari víz, szenny- és csapadékvíz elvezetése, energia közművek, telepiilésegészsógügy, helyi közlekedés, egyéb szolgáltatások). Illusztrálásképp a 3. táblázatban bemutatunk vizsgálataink eredményeképpen néhány tényszámot, mely egyrészt a település nagysága, másrészt annak jellege szerint adja meg az átlagos fajlagos háztartási és egyéb kommunális vízfelhasználást [17], Mint látjuk a teljes kommunális vízfelhasználás a nagyvárosokban magasabb, mint a középvárosokban, az ipari városok felülmúlják a pusztán csak központi szerepkörű városokat, a mezőgazdasági városok vízfelhasználása pedig csak éppen a minimálisnak tekinthető szintet üti meg. A különböző övezetekben különböző beépítési magasságokat írnak elő a lakóterület értékének függvényé-