Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
3. szám - Dr. Bozzay Józsefné: Mikroszennyezések eltávolítása aktívszén adszorpcióval és klórdioxidos oxidációval
Dr. Bozzay József né: Mikroszenny esések eltávolítása Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 115 fenol-íz anyagok keletkezése — szerzők szerint — csak pH = 7 érték mellett kezdődik, az optimum pedig pH = 8. A szerzők ezt az állításukat kísérleti úton is alátámasztják. Az íz-anyagok képződésének pH függését a Budapesti Fővárosi Vízművekben is volt módunkban tapasztalni. Két víztisztítómű közül az egyikben a klórozás időpontjában a víz pH-ja általában 7 érték alatt van, a másikban pedig rendszerint 7 fölött. A kezelés alatt 6,2 — 6,6 pH-jú víz klórozásakor mindig kevésbé érezhető gyógyszerszag, mint a másik víz esetén. A klórdioxidos vízfertőtlenítés és jelentősége Ez az eljárás az Amerikai Egyesült Államokból terjedt el, ahol 1944-ben létesítették az elsó jelentős klórdioxid vízkezelést. 1950-ben Kanadában és az USA-ban már több mint 150 vízmű üzemelt klórdioxidos eljárással. A Niagara Vízműnél 0,5—0,75 ing/l klórdioxid adagolásával kiküszöbölték a víz kellemetlen ízét és szagát, amely télen fenolos víz-szennyeződés, nyáron pedig az algák bomlási termékei miatt jelentkezett. Európában is már évtizedekkel ezelőtt próbálkoztak klórdioxid kezeléssel, de a gáz robbanásveszélyessége miatt a kísérletek megszakadtak. Napjainkban korszerű eljárásokkal kiküszöbölték a klórdioxid adagolás veszélyességét s mind több ós több vízmű tér át klórdioxid kezelésre. A klórdioxid kezeléshez szükséges anyagot nem robbanásveszélyes klórdioxid-gáz, hanem 30%-os nátriumklorit (NaClO,) oldat vagy 80%-os kristályos só alakjában szállítják és tárolják. Ez a vegyszer nem gyúlékony, nem robbanékony és nem is bomlékony, jól tárolható. Szállításnál, tárolásnál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy szerves anyagokkal hevesen reagál, tehát megfelelő csomagolási móddal védeni kell. A kezelés során megfelelő adagolóberendezés a klórdioxid nátriumsójának oldatát adagolja. Kezelése igen egyszerű, különleges munkavédelmi intézkedéseket nem igényel. Az apparátust természetesen megfelelő korrózió védelemmel kell ellátni. Számos európai vízmű (Frankfurt am Main, Wiesbaden, Torino stb.) is jó tapasztalatokat szerzett ezzel az eljárással, a felszíni víztisztító berendezések által szolgáltatott víz élvezhetősége megjavult klórdioxid adagolására. E módszerrel kapcsolatban néhány járulékos előny is számottevő lehet, így pl. a nitrit-ionok nitrátokká oxidálódnak. Ammónium-ionnal közvetlenül nem reagál, de klórgázzal átalakított kloramint a klórdioxid szétroncsolja. A klórdioxid fenolokkal történő kémiai reakciója mai napig nincs teljesen tisztázva, llolluta és H aber er [ 19] feltételezi, hogy közbenső termékként kinonok keletkeznek. Különböző szerzők számos különböző vegyületet sorolnak fel a klórdioxid és fenolok reakciójában, abban azonban megegyeznek, hogv e reakcióknál nem keletkeznek íz- és szagokozó klórfenol vegyületek, hanem végtermékként szerves savak és széndioxid jön létre. A fenol elbontására viszonylag kevés klórdioxid szükséges, 1,2 gramm NaClO., 1 gramm fenol elbontására képes. A klórdioxid fertőtlenítő hatása lényegesen intenzívebb, mint a klórgázé. Nemcsak baktériumokra, hanem spórákra és vírusokra is hatásos [20]. A inikroszennyeződések eliminálására alkalmazott erélyes oxidációra kitűnően alkalmazható az ózon adagolás, úgy európai vízművekben, mint az Amerikai Egyesült Államokban elterjedten használják. (Az ózonos vízkezeléssel e helyen nem foglalkozom.) Számos üzemeltető és kutató nyilatkozik úgy, hogy célszerű a mikroszennveződést tartalmazó vizek fertőtlenítését klórdioxiddal és ózonnal végezni, a szűrésre pedig granulált aktívszén szűrő adszorbenst alkalmazni. . A vízkezelésre vonatkozó legújabb irodalom tanulmányozása valamint számos európai vízműnél szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a folyók szennyeződésének előrehaladásával egyre inkább számolni kell azzal, hogy a vízkezelés a jövőben komplexebb, még a kútvizek esetén is kiterjedtebb feladattá válik. Az utóbbi évtizedekben számos kútvízműnél is előfordult íz és szagártalom fellépése. Ezek alapján és a vízkezelésben a legutóbbi évtizedekben elért fejlődés figyelembevételével a korszerű víztisztítási technológiának az alábbi fázisokra kell kibővülnie: — jól megválasztott vízkivételi hely, — szükség szerinti mechanikai előtisztítás, — derítőszerek és derítő-segédanyagok adagolása és bekeverése, — koaguláció derítőberendezésekben vagy speciális technikai megoldással, — mechanikai szűrés és adszorpció, — csírátlanítás a technológia kezdeti és utószakaszaiban, intenzív oxidáló szerekkel: klórdioxiddal, ózonnal, vagy ezek kombinációjával. Egyre inkább az a tapasztalat, hogy a több országon keresztül haladó nagy folyókra telepített vízművek esetében feltétlenül számolni kell a kibővített víztisztítási technológia szükségességével. IRODALOM [1] Courtis R., Gomella G.: Micropollution et traitement d'affinage de l'eau, avec réfence speciale á la lutte contre les gouts et les odeurs. Generalriport az IWSA"kongresszusán 1969. szept. 1—5. [2] Weber W. J. Jr.: Adsorption from solution by porous carbon. „Principles and applications of water chemistry", ed. Wiley, New York, N. Y. 1967. [3] Girardot P. L. : Utilisation du charbon actif en traitement des eaux. Techniques et sciences municipales et revue l'eau, 65, 2, 1970. [4] Goutry G.: Charbons activés. Adsorption des gaz et des vapeurs. Ed. Gauthiers-Villars, Paris, 1952. [5] Meucci F.: La filtrazione dell'acqua su carbone attivo granulare. „Torino Municipalizzata", VI. 33. maggio-giugno 1968. [6] Montagnon J.: Charbon actif et traitement de l'eau „L'Eau", 54. 10, ottobre 1967. [7] Erdey-Grúz Tibor és Schay Géza: Elméleti fizika kémia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1954. [8] The Adsorption of Gases and Vapors. S. Brunauer, Oxford, 1945. [9] Dubinyin M. M. cikkei: Dakladi Akademii Nauk CCGP (1947—1949). [10] Donald G. Hager and Martin E. Flentje: Removal of Organic Contaminants by Granular-Carbon Filtration. Journal American Water Works Association. Vol. 57, No. 11, November, 1965. [11] Westvaco Chemical Division: Actived Carbon for palatable water: granular or powdered ? „Taste nad Odor Control Journal" 35, 3, marzo 1969. [12] Hudson T. I.: New carbon dosing plant at Swinford Water Vorks, city of oxford. „Water and Water Engineering" , 67, 808, giugno 1963. [13] Dott. Ing. Fulvio Meucci: L'impiego del carbone attivo nella depurazione delle acque. Padova, 25— 29. settembre 1970.
