Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
1-2. szám - Hotya János–Dr. Maurer József: Új módszer kútvízzel táplált fürdőmedencék vízszennyezettségének gyors meghatározására
Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 77 Új módszer, kíitvízzel táplált fürdőmedencék vízszennyezettségének gyors meghatározására H O T Y A JÁNOS *—Dr. MAII It K R J ÓLSKP' Az utóbbi években hazánkban sok új fürdő létesült. Nemcsak városokban, hanem nagyobb falvakban is igényként jelentkezik a strandfürdők létesítése. A régebbi fürdőkkel szemben, az újonnan létesült fürdőknél ma már majdnem mindenütt több mélyfúrású és hévíz kút vize szolgáltatja a medencék feltöltéséhez szükséges vizet. A hévíz kút vize a megfelelő vízhőmérséklet beállításához szükséges. A hidegvizet sok helyen a vízművek vizéből nyerik. Ez abból következik, hogy egészségügyi és vízügyi szakembereink már tíz évvel ezelőtt határozottan állást foglaltak amellett , hogy a fürdőmedencébe betáplált víz csak ivóvízminőségű lehet [1]. Meglehetősen nagy azoknak a megbetegedéseknek a száma, melyek a fürdővizek közvetítésével terjedhetnek a fürdővizek elszennyeződése következtében. Ezek között szerepel a középfülgyulladás, torokgyulladás, mandulagyulladás, légcsőhurut, hörghurut, tüdőgyulladás, kötőhártyagyulladás, rüh, bőrgennyesedések, a bőr gombás megbetegedései, bélhurut, vérhas, bélférgesség, fluor vaginalis és a nemi betegségek nagvrésze, járványos májgyulladás, gyermekbénulás, mumsz, tbc, adenovirus okozta megbetegedések stb. Pusztán ezek felsorolása is komoly figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy milyen fontos feladat a fürdővizek szennyezettségének vizsgálata és egy olyan határérték megadása a fürdővizek szennyezettségére vonatkozóan, melynek betartását általánosan kötelezővé lehet tenni. Jelenleg a fürdővizek szennyezettségének ellenőrzése csak bakteriológiai módszerekkel történhet. Ez azzal a következménnyel jár -— mivel a bakteriológiai vizsgálatok eredményeire, a tenyésztés aránylag nagy időigénye miatt 2—3 napot kell várni — hogy a fürdővíz szennyezettségéről a vizsgálatot végző laboratórium csak akkor tud nyilatkozni, amikor a vizsgált vizet a medencéből már leengedték. Így jelenleg, azonnali intézkedések megtételére, a fürdővíz túlszennyeződése esetén — a helyszínen rövid idő alatt nyerhető vizsgálati adatok hiányában — nincs lehetőség. A fürdővizek szennyezettségének meghatározására szolgáló kémiai módszer a szennyeződési szám megállapítása. Ennek kiszámítása a medencébe táplált tiszta víz és a használt medencevíz oxigénfogyasztásának, összes nitrogén- és kloridtartalmának különbségéből történik [2]. Nem használható a szennyeződési szám többnyire hévízkutak esetében az igen magas eredeti összes nitrogén szervesanyag és klorid tartalom miatt. Ezenkívül a szennyeződési szám meghatározása munkaigényes, a helyszínen nem kivitelezhető, és a vizsgálat eredményeit a vizsgálatot végző laboratórium csak 1—2 nap múlva tudja megadni. Ezeknek ismeretében célunk az volt, hogy olyan vizsgálati módszert dolgoz* Békés megyei KÖJÁL, Békéscsaba. zunkki, amely amellett , hogy megfelelően jellemzi a fürdővíz szennyezettségi állapotát, nem túl munkaigényes és szükség esetén a helyszínen is elvégezhető. A fürdőmedencék vizének szennyezettsége irodalmi adatok alapján elsősorban a . fürdőzőktől ered [3]. Bakteriológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a szennyeződés létrehozásában egyaránt szerepük van az orr száj, torok, a testfelületről a húgyutak és a béltraktus nyílásaiból kioldódó anyagoknak [3, 4], Ebből következik, hogy ha kémiai módszerrel akarjuk jellemezni a fürdővíz szennyezettségét , akkor olyan anyagot kell mennyiségileg meghatározni a fürdővízben, amelyet eredetileg a töltővíz nem tartalmazott és f ürdőzés során az emberi testfelületről és testüregekből került a fürdővízbe. Ilyen anyagok közül a legmegfelelőbbnek a karbamidot találtuk. A karbamid mint a fehérjeanyagcsere végterméke az emberi szervezetben és az emlősök szervezetében jelentős mennyiségben keletkezik. Kiválasztódása főleg a vizelettel történik, de egyrésze az emberi bőrfelületen kiválasztódó verejtékkel távozik a szervezetből és ezen kívül kimutatható a nyálban és a székletben is [5, 6]. A fürdőzők testfelületéről és testnyílásaiból kioldódó karbamid kevésbé szennyezett fürdővizekben, természetesen nagy hígításban van jelen és csak nagyon érzékeny módszerrel mutatható ki. A kimutathatóságnak az is feltétele, hogy a víz természetes kísérőanyagai, így az ammónia, nitrát, vas, mangán stb. és a fertőtlenítőszerek így az aktív klórtartalom az algásodást gátló szerek mint a rézszulfát, ne zavarják a meghatározást. Ilyen meghatározási módszer 1970-ig nem állt rendelkezésünkre. 1969-ben próbálkoztunk az ureázos, xanthidrolos és a nátriumhipobromitos manometriás módszerekkel, de az ureázos módszernél a fürdővíz ammóniatartalma zavart, a többi módszernek az érzékenysége nem volt megfelelő, vagy kivitelezésük volt túl munkaigényes. , 1969 végén jelent meg V. A. Hramov és U. V. Galaev karbamidmeghatározási módszere, amit a célnak megfelelően Hotya J. módosított [7]. Ezzel a módszerrel a karbamid vízből már 0,5 ^g/ml koncentrációban is kimutatható. Laboratóriumunkban kísérletet végeztünk arra vonatkozóan, hogy a víz természetes kísérőanyagai vagy a mesterségesen bevitt csírátlanító vagyalgátlanítószerek ezt a meghatározási módszert mennyiben zavarják. Vizsgálataink szerint az ammónia és a nitrit 10 mg/l, nitrát 600 mg/l, keménység 40 nk°, vas 2 mg/l, mangán 1 mg/l, szabadklór í mg/l és rézszulfát 5 mg/l értékig nem zavarják a meghatározást. Annak megállapítására, hogv a fürdővizek karbamid tartalma milyen összefüggést mutat a bakteriológiai szennyezettséggel, a Gyulai Várfürdő 3 különböző méretű és hőmérsékletű medencéjéből a fürdés megkezdésekor és különböző időpontokban