Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Nagy Zoltán: Adatok a Debrecen Kerekes telepi fürdő hőforrásvizéről

Dr. Nagy Z.: Adatok a Debrecen Kerekes telepi fürdő hőforrásvizéről Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 75 2. táblázat A üelim;en Kerekes telepi hőt'orrásviz föiilkalrészcint'k összehasonlító elemzési adatai I011 1958 mg/l 1971 mg/l ('aH 10,77 5,75 Mg"' 15,62 0,87 • Na

1" ) 622,2 402,4 K+ 4,1 Cl264,0 349,0 HCOT 724,6 903,0 Összes keménység 5,1 nk° 1 nk° Lúgossági fok .... 10,4 14,8 Vízhozam 330 l/pere 333 l/perc Vízhőmérséklet . . . 44 °C 44 »0 (nyáron, átlagban) növekedése, az utóbbit pedig az összes keménység csökkenése is jelzi. A víz hozama és hőmérséklete nem változott. A víz jellemzése A gyógyhatás feltételei közül elsősorban ismernünk kell a víz pontos kémiai összetételét, mind a főalkatrészek, mind a mikroelemek szempontjából [3]. Ezért, amint ez az 1. táblázatból is látható, a vizsgálatok a mikro- (mg-nyi mennyiségű) és idtramikro-elemekre (//g-nyi mennyiségű) is kiterjedtek. A debreceni Kerekes telepi mélyfúrású kút vize, kémiai összetétele és hőfoka tekintetében eltér az ivóvizektől. Az elemzési eredmények alapján, valamint az érvényben levő szabványok figyelembevételével [1, 2, 3] a víz; alkálihidrogén-karbonátos, -kloridos termálvíznek minősíthető. Figyelembevéve a magas nátrium-, hidrogén-karbonát-, klorid ion és metabórsav tartalmát, vízhozamát, továbbá hőmérsékletét is, a víz, fürdő létesítésére és ivókúra céljaira megfelelőnek látszott. A benne levő bromid- és jodid ion mennyisége nem éri el ugyan abrómos és jódos vizek szabvány szerint megkívánt szintjét, de megítélésem szerint értékesen járul hozzá a víz vegyi összetételéhez, a benne előforduló egyéb más mikro- és ultramikro elemekkel együtt. Az elemzési eredményekből látható, hogy a víz típusos alföldi „alkalikus-sós" hőforrásvíz. Kémiai összetétel szempontjából hasonlít a hajdúszoboszlói 4. sz. mélyfúrás langyos, 35 °C-os 600 m-ről feltörő vizéhez [4]. A közel azonos mélységből felszínre kerülő két víz jód- és bróintartalma is érdekes módon közel megegyezik [4] A víz gyógy hálásáról A gyógyhatás fogalmának kémiai körülhatárolása még máig sem lezárt kérdés. Ha azonban Papp Sz. és mtsai [3] e kérdéssel foglalkozó tanulmányát áttekintjük, akkor adataink birtokában megállapítható, hogy a debreceni Kerekes telepi mélyfúrás vize csupán hőmérséklete, alkálihidrogénkarbonát- és klorid-ion, valamint kiemelkedő bórsav tartalma alapján is gyógyvíznek tekinthető és így tőle gyógyhatás várható. Különösen áll ez akkor, ha az orvosok tapasztalati alapon nyert további megállapításait összhangba hozzuk a laboratóriumi vizsgálatokkal. I)r. Oroák L. eddigi megfigyelései szerint [5] a Kerekes telepi hőforrásvízzel végzett fürdő-, ill. ivókúrák során a következő betegségekben várható gyógyeredmény: A gerinc és az ízületek porckopásos megbetegedéseiben, és az ezekkel kapcsolatos ideg- és izornzsábákban (discopathia, arthrosis, ischias és lumbago, stb.), idült ízületi gyulladás inaktív szakaszában, amikor nem a gyulladásos jelenségek dominálnak. hanem az ízületi és izomfájdalmak, kontráktúrák. Baleset utáni állapotban. Bénulással, mozgáskorlátozással járó egyes idegrendszeri betegségekben. Egyes bőrbetegségekben, a víz metakovasav és metabórsav tartalmánál fogva. Ivókúra formájában gyomorsavtúltengésben és gyomorhurutban. A gyógyulást keresők orvosi ellenőrzését időnként a Nagyerdei Gyógyfürdő fürdőorvosa, rendszeresen a körzeti orvos látja el. A víz hvgiéniás és bakterológiai ellenőrzését pedig a városi KÖJÁL végzi. A Kerekes telepi fürdő látogatottsága igen jó, télen átlagban napi 110, nyáron 850 fő, de nyári hétvégeken az igénybevétel a szolgáltatás szerényebb kereteit és jelenlegi lehetőségeit nagymértékben meghaladja, emiatt a fürdő további fejlesztése nagyon indokolt lenne. E helyen mondok köszönetet a DOTE Orvosi Vegytani Int. munkatársainak: Dr. Ottományi S-né., dr. Dezső István, dr. Fábry Gy-né, dr. Porcsalmy Ilona, dr. Nagy Z.-né adjunktusoknak, Kasa J.-né labor, asszisztensnek és Nagy Béla tanszéki mechanikusnak, akik az elemzés munkájában vettek részt, továbbá Szegedi Gyula V. B. Épít. 0. nv. főmérnökének, dr. Groák Lajos fürdőorvosnak és Nagy Imre fürdőgondnoknak, akik a hőforrásvízzel kapcsolatos műszaki és gyógyászati adatokat rendelkezésemre bocsátották. Az újabb elemzések elvégzéséért a Debrecen városi KÖJÁL munkatársát: Gábos L.-né vegyészmérnököt és a DOTE I. Belklinika adjunktusát: dr. Demény Pétert illeti köszönet. IRODALOM [1] Schulhof ö.: „Magyarország ásvány- és gyógyvizei" Akad. Kiadó, 1957. 337—343, Budapest. [2] Kiss T.: Hídról. Közi. S0, 326, 1950. [3] Papp Sz., Oaál L.-né, Hódot/ Gy.-né: Ilidről. Közt. 37, til, 1957. [4] Nagy Z., Porcsalmy /., Andrássy K., Dezső /., Kovács E., Pólyik É.: Hídról. Közi. 40, 300, 1960. [5] Groák L.: Személyes közlés. AaHHbie o TEPMAJIBHOM HCTOHHHK« Kepeneui B r. fleőpeueH JJ-p Hadb, 3. ABTOPOM COUŐmaiOTCH AHHHfalt 0 BO/ie CKBtDKHHbl, ripOövpeHHoií B 1951 ro«y Ha K»KHOÍÍ nacrn r. fleöpeueH, nocsineii HMM KepeKCiu, a TaK>KC OÖ VCJIOBHHX ee CO3ÄAMIFL. J]aHHbic aHajiHaa BO«BI 113 1958-ro ro/ia coaepwaTCfl B Taöjiime 1. JIJIH ouenKn IIAMCHEHHH coeraBa BOAU BO BPEMCMI pe3yjibTaTM HOBoro aHaJiH3a (1971) conocraBJiniorcH CTapbiMH (raőjiima 2). Ha OCHOBAMIH AHAJI«30B MOWHO aaTb oneHKy BOAbi: Twimwafl „meJioiHaH-cojieHaíi" ropnia« BOfla, KOTOpan xapaKTepHaH ana BeHrepcKoií HH3MeHnocTH, co/;ep>Kama>] cjiTopa, KPCMHHCTOÍÍ KHCJJOTM, iío^a