Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Váncsa András Lajos: A Sajó öntisztulása 1967-ben

Váncsa András L.: A Sajó öntisztulása 1967-bert Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 63 5. ábra. A Sajó szaprobionta szervezeteinek százalékos megoszlása 1967. szeptember 4-i vizsgálat alapján a színtelen ostorosok (Flagellata) és a csillósok (Ciliata) előfordulása. Szórványosan, de az egész folyóban megtalálhatók egyes gombák (Schizomvcophyta), gvökérlábúak (Rhizopoda) és kerekesférgek (Rotatoria). Utóbbiak csak alkalomszerűen egy-egy példányban. Egyes — főleg kommunális szennyvizekkel terhelt — szakaszon jelentős a baktériumok előfordulása (pl.: Miskolc városi szennyvizeinek beömlése alatt). Sajópüspökinél egy rövidebb-hosszabb szakaszon (az Özörényi szulfitcellulózegyár szulfitszennvlúgjainak hatására) uralkodó a Sphaerotilus natans KÜTZ., mely különösen a határszelvény szabályozott, kikövezett mederszakaszán fordul elő, úgy a perifitonban, mint a planktonban. Jellemző kísérője Cladothrix dichotoma (Sphaerotilus dichotomy) COHN. A sárgásmoszatok (Chrysophyceae) és ostorosmoszatok (Euglenophyta) előfordulása változó, míg a zöldmoszatok (Chlorophvta). főleg az alsóbb szakaszon jellemzőek. A biocönozis általánosan jellemző összetételét mutatja be a mellékelt taxonjegyzék. Nem tartottam feladatomnak a vizsgálati anyag rendszertani feldolgozását, ezért a főbb rendszertani egységeken belül ábc sorrendben vettem fel a fellelt taxonokat. A megadott gyakorisági értékek a mintavételi helyekre általánosan jellemző képet tükrözik. A teljesebb kép alkotásához röviden ismertetem a mezofauna alakulását is. A Sajó egész hazai szakaszára jellemző a Tubifex tubifex (Tubifex rivulorum) O. F. M. állomány jelenléte, helyenként egészen nagy mennyiségben (pl.: Sajópüspöki térsége). A torkolatvidéken az állomány erősen megritkul, előfordulása is szórványos lesz. A Tubifex mellett a Hirudo medicinalis L; (főleg a határszelvény és Miskolc közötti szakaszon), valamint, egyes, helyeken az Asellus aquaticus (L) OLIVIER jellemző. A mezofauna elemeinek jelenléte, illetve hiánya is jól indikálja a toxikus szakaszokat, valamint az öntisztulás megindulását e szakaszok alatt. Így pl. a Borsodi Vegyi Kombinát beömlései és a Bábony-patak alatt jelentős szakaszon hiányoznak, míg e beömlések felett előfordulásuk rendszeres és jelentős. Halászati szempontból a Sajó hazai szakaszán a vizsgálati időszakban értéktelen víznek minősíthető. Elegendő hígítás esetén az újra benépesülés ma is bekövetkezik. A szennyeződések ismételt növekedése azonban mindig az állomány pusztulását okozza. Az öntisztulás folyamatát erősen zavarja az a tény, hogy a már eleve szennyezetten hozzánk érkező Sajó vizet nálunk is sorozatosan érik az erőteljes (főleg ipari) szennyezések. Marzejev [11] adatai szerint az ipari szennyvizek több tíz- vagy száz kilométert is megtehetnek egv vízfolyásban, míg a vízfolyás az öntisztulás révén ismét visszanyeri a szennyező forrás feletti tisztasági fokát. Természetes, hogv a sorozatos szennyezések hatására a folyó öntisztító ereje nem képes a szenynvezéseket, kellő mértékben lebontani. Gátolja az öntisztulás folyamatát az esetenként fellépő toxikus hatás is, mely részben vagy teljesen elpusztítva az élőszervezeteket, újabb életközösség kialakulását teszi szükségessé. (liven volt a 3. ábrán bemutatott 1967. június 5-i vizsgálat alkalmával is). A Sajó életében bekövetkezett változások megismerésére a kapott eredményeimet összehasonlítottam más szerzők korábban [6, 7, 17] végzett vizsgálatainak eredményeivel. Az összehasonlítás alapján megállapítható, hogv bár a vízminőség változása az egyes mederszakaszokon ma is hasonlóan alakul, bizonyos fokú általános romlás figyelhető meg a Sajó vízminőségében. Számomra legcélszerűbb volt eredményeimet Szabó [ 171 vizsgálataival összevetni. Az általam fellelt 141 taxon közül 82 megtalálható nála is. A 141 taxon közül 93 bizonyult szaprobiológiai jellemzésre alkalmasnak. E 93 taxonból 55 olyan, amely nála is indikátorként szerepel. Bár minősítésem sok esetben eltér Szabó minősítésétől, mégis reálisnak tartom az összevetést az alábbiak miatt. Mindkét tanulmányban megegyező minősítésű 25 taxon (ezen belül jellemzőek: Traehelomonas sp., Diatoma vulgare, Fragilaria erotonensis, Navicula sp., Nitzsehia palea, Nitzsehia sigmoidea, Synedra ulna, Anthophvsa vegetans, Paramecium caudatum és Fusarium aquaeductum); jobbnak minősítettem 20 taxont (ezen belül jellemzőek: Svnura uvella, Cvmatopleura solea, Melosira granulata, Melosira varians, Nitzsehia acicularis, Nitzsehia sp. Chlamydomonas sp., Oocystis sp., Pediastrum tetras, Scenedesmus quadricauda, Scenedesmus sp., Polytoma uvella, Amoeba limax és Colpidium colpoda); rosszabbnak minősítettem 7 taxont (ezen belül jellemzően: Beggiatoaalba, Sphaerotilus natans és Zoogloea ramigera). Mindkét tanulmányban vannak olyan taxonok, amelyek csak egyikben szerepelnek indikátor szervezetekként. ígv Szabó minősítette pl. a Cladothrix dichotoma Schizomycophyta szervezetet, amelv nálam indikáció nélkül szerepel, viszont nála nem szerepel az általam 1 I ©