Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Bulkai Lajos: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai a jelenlegi kutatási szemlélet tükrében

546 Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. Bulkaí L.: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai * » ^ k $ J* V • J 2. kép. Jellegzetes téli planktonkép a Duna vizéből Budapestnél mértékben változik, befolyásolják a víz zéta-potenciálját, gyakran igen kellemetlen szín-, íz- és szaganvagokat kölcsönöznek a derített víznek, melyek eltávolítása igen költséges és sokszor csak részben lehetséges. Hazai felszíni vizeinkben 1000—1200 állat és lényegesen több növényi faj található, ezek valaménynyien különböző módon befolyásolják a derítés hatásosságát. A derítés hatásfokát jellemezhetjük a nyers és derített víz mikroszervezet számának összehasonlításával. A jólműködő derítő 90—97%-os hatásfokkal üzemeltethető. Ha a tisztítandó víz csak néhány százezer mikroorganizmust tartalmaz, a derítőből számottevő szervezet nem távozhat. Más azonban a helyzet, ha százmillió szervezetet kell eltávolítani. Ilyenkor a derítő optimális működése során is több millió szervezet jut a gyorsszűrőkre s ezekből több százezer kerül literenként a hálózatba. Ezek a szervezetek nem patogének, de emelik a víz szervesanyag tartalmát, s kedvező körülményeket biztosítanak a baktériumok elszaporodásához. A Duna-vízre például leggyakrabban ilyen viszonyok jellemzőek (1—2. kép). A derítés előtt alkalmazott ún. előklórozásnak megfigyeléseink szerint döntő jelentősége van a derítés sikerére. Ha jó helyen és időben adagoljuk a szükséges klór mennyiségét, az önálló mozgású mikroszervezetek megbénulnak, egyesek elpusztulnak, így lehetőség nyílik az alumínium-hidroxidba vagy más derítővegyszerbe való beépülésükre. Gyakran tapasztaltuk, hogy ellenkező esetben ezek a szervezetek igyekeznek kimenekülni a kialakulóban lévő pelyhekből és a nagyobb méretű, klórra ellenállóbb fajok valósággal szétrombolják ezeket. /. ábra. I ml-es planktonkamrák az alumíniumhidroxid pelyhek mikroszkópos vizsgálatához 3a—b. kép. Alumíniumhidroxid-pehely mikroszkópi képe Kollár György: (VIDUS, Tatabánya) A tanulmány megemlíti, hogy a felszíni vizekben általában igen nagymennyiségű a mikroszkopikus méretű anyag. E részecskék számát literenként 10

9—10

1

0-re teszik. Ezek nagy része a vízben lebegő planktonszervezet (élő mikroszervezet) és elpusztult egyedei. Hazai felszíni vizeinkben számuk 100 ezer- és 100 millió között ingadozik a vízállás, vízminőség, hőfok, a víz átvilágítottsága ós egyéb tényezők függvényében. Álló és folyóvizeink növekvő vízminőség-romlásával számuk folyamatosan emelkedik. Ennek az a magyarázata, hogy felszíni vizeink igen nagymennyiségű tisztítatlan városi- és ipari szennyvízzel terheltek. A jólműködő szennyvíztisztító berendezések is csupán a mechanikai szennyeződéstől ós a szervesanyagoktól mentesítik a befogadót, de az oldott ásványi anyagoktól csak kis mértékben. Elsősorban a foszfor- és a nitrogénvegyületek okoznak problémát, mert elősegítik az algák robbanásszerű elszaporodását. Tavaknál a trofitás jelensége már évtizedek óta tanulmányozott jelenség. A svájci nagy-tavakkal kapcsolatban Jaag professzor hívta fel a figyelmet ennek veszélyére. Svédországban stb. komolyan foglalkoznak a harmadlagos tisztítás lehetőségével. Az utóbbi években ez a folyamat hazai felszíni vizeinknél is kimutatható. Derítéssel a mikroszervezetek (főleg algák) eb távolítása felszíni vizeinkből nem könnyű feladat. Mennyiségük és minőségük az év folyamán nagv1. kép. Jellegzetes nyári planktonkép a. Duna vizéből Budapestnél