Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Galli László–dr. Vitális György: Síkvidékek és folyóvölgyek légifényképeinek vízépítési és építésföldtani értelmezése

534 Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. Galli L.—dr. Vitális Gy.: Síkvidékek és folyóvölgyek légifelvételei egyenletes árnyalatú beszántott rész — az egyenletes árnyalatból következtetve — feltehetően lösz, a jobb felső sarok szélirányba rendeződő világos foltjai pedig ismét futóhomok vonulatokra vallanak. Egy-egy felszínközeli rétegsor árnyalati rendszerét a talajvíz helyzete és a talajvízszín változások, tehát az alsóbb rétegek is befolyásolhatják. Feltételezhető tehát, ha egy árnyalati rendszer nagyobb területen is szabályosan, egyforma jelleggel alakul ki, azonos alatta a terület talajvízháztartási rendszere, tehát az alsóbb rétegsor jellege is. Ilyen szabályos, zavartalan rendszert mutat a kép mindkét területe. Várható tehát, hogy a két terület rétegsora mindenütt nagyobb mélységig azonos típusú. A 4. kép jobb felső részén látható, rétegvonalszerű világos árnyalatok — amelyekhez sem a települések, sem az utak és a szántások nem alkalmazkodnak — valószínűleg a terület többi részével egy szinten levő homokos, a sötétebbek pedig kötöttebb részek. Feltételezhető tehát, hogy a területet változó kötöttségű löszös futóhomok, vagy váltakozva lösz és futóhomok építi fel. A kép bal alsó sarkán lapos völgy látható, mely helyenként vizenyős. Rétegsora tehát változatos tavi, mocsári és a magasabb hátakról lemosott homokos, iszapos, helyenként már esetleg meszes, vagy szerves (agyagos) szikes üledék. Az 5. képen három területtípus különböztethető meg. A kép jobb oldalán erdősávval határolt, a mélyebb részein sekély vízzel borított terméketlen terület, az erdősáv másik oldalán pedig egy mezőgazdaságilag művelt sötétebb, és egv világosabb árnyalatú terület látható. A mezőgazdaságilag művelt területrészeket ó-holocén öntésiszap és lösziszap, illetve világosabb árnyalatú folyóvízi homok építi fel, a terméketlen területet pedig homokos jellegű szikes iszap fedi. A 6'. kép már erősen agyagos jellegű területről származik. A kép alsó, világos — sötét foltokat mutató része szikes terület, ami ellentétben az előző kép homokos jellegű szikes talajával, itt már erősen agyagos, kötött jellegű. A terület fekete színű kis foltjait és sávjait víz borítja. Az egész területen áthúzódó, egymással közel párhuzamos, sötétebb, vonalszerű árnyalatok oka ismeretlen, nemértelmezhető. Esetleg száradási barázdák lehetnek. A kép felső sarkán — a kis vízfolyás másik partján — a terület kevésbé szikes, már mezőgazdasági művelésre is alkalmas. Az egész terület valószínű rétegsora vastagabb mocsári és tavi feltöltődés, réti iszap és agyag. A 7. kép két különböző felépítésű területet mutat. A kép felső részén közel egyenletes árnyalatú, tehát valószínűleg vastagabb azonos minőségű rétegekkel feltöltött terület található, a kép alsó része feltöltődött folyóvölgy, amelyen a legutolsó élő vízfolyás medrét sötét sáv jelöli. Ezért már a képről is határozottan megállapítható, hogy a terület várható földtani felépítése a felszín közelében az egyik oldalon az egykori völgyet kitöltő agyagos, szikes, helyenként esetleg szerves jellegű változatos iiledéksorból, a másik részen pedig vastagabb iszapos — agyagos rétegeket tartalmazó lerakódásokból áll. így a légifénykép alapján elhatárolt területrészeken telepített egy — két fúrással az egész terület rétegződése számításba vehető. * A következő képek elsősorban a vízépítési feladatokhoz adhatnak segítséget. A légifényképekről megállapítható a vízfolyások szakasz jellege, és az erózió vagy a feltöltődés folyamata. Ezek alapján pedig nemcsak a különböző földtani felépítésű területeket lehet elhatárolni, hanem — sok esetben a feltárásoknál is megbízhatóbban — megállapítható a völgyet feltöltő rétegsor vastagsága, minőségi jellege és települési rendszere is. Ezek ismeretével a folyószabályozás és az árvízvédelem kérdéseinek megoldását is elősegítik. A 8. kép síkvidéki vízfolyást ábrázol, közvetlen árvíz után. A képen az élő meder mellett, a medertől balra egy sötétebb színű elhagyott mederszakasz látható. Ennek jobb oldalán fehér foltok láthatók, ami itt egy magasabban fekvő, már száradó, homokos területet jelent. Ezen a képen az élő és az elhagyott medrek viszonya jelzi, hogy a vízfolyás feltöltődő jellegű és a feltöltődés medercsúsztatással történik. A medercsúsztatással történő feltöltődési folyamat során a vízfolyás árvízkor a part szegélyén rakja le durva hordalékát, és így a meder partját minden árvíz után a hulláintérnél jobban megemeli. Végül a magasabb part miatt apadásnál a víz már nem tud a mederbe visszatérni, és a hullámtéren új medret alakít ki. A folyamat természetesen bizonyos idő múlva megismétlődik, és ezekkel a medercsúsztatásokkal a völgy lassan feltöltődik. A mederesúsztutással feltöltődő völgyszakaszok üledéksorai a partszegély i durvább szemcséjű lerakódás miatt, mindig hosszanti irányú, lencsés településűek, anyaguk minősége pedig mindig megfelel a vízfolyásszakasz uralkodó hordalékának. A vízfolyások görgetett hordalékának a legdurvább része igen sok esetben a sodorvonal helyén ülepedik le. Ezért valószínű, hogy a medercsúsztatással kialakult üledéksorokban, hosszirányú ívekben durvább anyagú vízvezetőbb járatok is kialakulhatnak. A 9. kép az előzőktől eltérő jellegű mederszakaszt mutat. Ha két ellenállóbb eróziós küszöb között egy vízfolyáson kénvszeresés alakul ki, és a vízfolyás energiája nagyobb lesz, mint a meder ellenállása az erózióval szemben, a víz energiaegyensúlya helyreállításához kifejleszti medrét és kanyarogni kezd. Alámossa a homorú partokat és az elmosott hordalékkal tovább építi a következő domború partot. E folyamat nyomait mutatja a képen látható vízfolyás jobb partja (a kép bal oldala), amelyen jól láthatók a meanderek vándorlásának nyomai. A meanderekkel átforgatott üledék minősége általában a mederfenék mélységéig, ismét megfelel a vízfolyásszakasz uralkodó hordalékának, a települési rendszere azonban már nem lencsés, hanem a partok lejtésének megfelelően ferdén, vagy egy-